A filmek iránti rajongásom horrorfanatizmussal indult még a 2000-es évek közepén. Aztán felfedeztem, hogy a borzongatáson túl is van élet a mozivilágban, noha a műfaj iránti elhivatottságom megmaradt. Hasonló a helyzet játékfronton, ugyanis a Silent Hill franchise elfogult és habzó szájú fanatikusával „álltok szemben”. Mindig ki kellett írnom magamból a véleményem, amit meg is tettem egy rakás online portálon. Az egykori Puliwoodnál viszont minden eddiginél jobb közegre találtam, így nem volt kérdés, hogy megyünk-e tovább a Cliffhanger képében. Családapaként már kevesebb időm jut filmezni, de az írás így sem állhat meg
