Szerkesztőink összegezték a tavalyi olvasási élményeiket, és meglepő eredmények születtek.

Bár a cím azt sejteti, hogy csakis olyan könyvekről és képregényekről fogtok olvasni a továbbiakban, amik 2025-ben jelentek meg, de az az igazság, hogy ez időigényesebb hobbi, mint a filmezés vagy a sorozatnézés, szerzőink pedig impulzusolvasók, előszeretettel vesznek elő klasszikusokat, pótolják a korábbi év köteteit, és fogyasztanak műveket javaslatok alapján.

Emiatt nem azt vesszük figyelembe, hogy milyen 2025-ben megjelent könyvekhez és képregényekhez volt szerencsénk, hanem azt, hogy az adott év során miket olvastunk, a kiadási év mindegy volt. Így ne lepődjetek meg, ha az alábbiakban találtok régi darabokat is, vagy éppen olyan köteteket, amik nem tavaly, hanem az elmúlt években voltak felkapottak. Még egyszerűbben fogalmazva:

simán lehet, hogy a listákon megfér egymás mellett az Elfújta a szél, valamint Az éhezők viadala: Az aratás hajnala.

Az alábbiakban hat szerkesztőnk mesél őszintén a saját élményeiről, akik egyúttal fel is állították a saját toplistájukat. Ezekkel tippeket adhatunk nektek is, hogy mit pótoljatok be idén, vagy éppen ihletet hozzá, hogy elkészítsétek a saját toplistátokat, évösszegzéseteket.

Jasinka Ádám

Az év számomra legjobb könyve Daniel Kehlmann Mozgóképe, egy megrázó, valós szereplőkről szóló történelmi regény a második világháború korából, a filmkészítők, rendezők és színészek szemén és a forgatások eseményein keresztül. Harmadik éve olvasom Szabó Magda regényeit, 2025-ben kipipáltam a lányregényeket, melyekből kettő, a Születésnap és a Mondják meg Zsófikának is abszolút toplistás lett. A Születésnap egy gyönyörű felnövéstörténet, megindító olvasmány.

A dobogó alsó fokára Fredrik Backman Hétköznapi szorongások című regénye állt fel, abszolút a semmiből jött és letaglózott az az egyszerű, nyers és őszinte stílus, ahogy Backman szereplői beszélnek, ahogy a világot látják és ahogy az olvasót átformálják, jobb emberré varázsolják. Az év másik meghatározó olvasmányélménye az Elfújta a szél, ami teljesen magával ragadott és hossza miatt is heteken át lekötötte a figyelmemet.

Ez az év a pótlásról is szólt, jövök rá így utólag. Nemcsak az Elfújta a szél került ugyanis a kezembe, hanem A tetovált lány legelső része is, amit a megvásárlás után egy évvel később vettem le a polcról, valamint az Angyalok és démonok, Dan Brown Langdon-sorozatának első kötete. Mindkettőből megvan már a folytatás, csak annyi a könyv, hogy nehéz kiválasztani, mi legyen a következő olvasmány.

A remek könyvek mellett persze óhatatlan, hogy az ember egy-két számára kevésbé tetszőbe is belefusson, és míg korábban ezeket teketória nélkül félbehagytam, 2025-ben egy könyvet sem hagytam az út szélén. Még akkor sem, ha felbőszített. De ezekről egy szót se többet.

1. Daniel Kehlmann: Mozgókép
2. Szabó Magda: Születésnap
3. Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
4. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
5. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
6. Paula Hawkins: Lassan izzó tűz
7. Lyssa Kay Adams: Romantikus pasik könyvklubja
8. Gillian Flynn: Éles tárgyak
9. Alexis Hall: Férjalapanyag
10. Edward Ashton: Mickey7

Szabó Dániel

Én azon elvetemültek közé tartozok, akik nemcsak az olvasás szeretetéért olvasnak, hanem azért is, hogy gyönyörködhessenek a gyűjteményben a polcokon, valamint a statisztikákban a Molyon. Emiatt elképesztő elégedettséggel tölt el, hogy immár sokadik éve sikerül növelnem évről évre az olvasott könyvek és oldalak számát. 2022-ben még 34 kötettel fejeztem be az évet, majd 2023-ban már 46-ot, 2024-ben 56-ot, 2025-ben pedig 63-at olvastam el összesen. Büszke vagyok erre, de persze arra még inkább, hogy a szám mögött rengeteg kellemes óra, izgalmas fantáziavilág, értékes történet, kiváló karakterek és felfedezett írók állnak. Tartalom nélkül ugyanis hiába magas bármekkora statisztika, csak számok maradnak.

Szerencsére szó sincs arról, hogy mélység nélküli darálás lett volna tavaly: erre a legeslegjobb bizonyíték Kovács Krisztián kiváló regénye, az Ablakok az ébrenlétben, amely 425 oldalon keresztül annyi érzelmet, azonosulási pontot, nosztalgiát és elmélkednivalót tartalmaz, hogy ha egyedül ez szerepelne a 2025-ös listámon, akkor sem panaszkodhatnék (nem véletlenül ajándékoztam ezt karácsonykor két barátomnak, a feljebb és alább szintén toplistázó Ádámnak és Gergőnek is).

Ha végignéztek az alábbi rangsoron, jól látható, hogy a komolyabb mondanivalóval rendelkező, magvasabb darabok – például disztópikus történetek, mint amilyen Az éhezők viadala, a Siló és Az irányító – előszeretettel mártóztam meg a cosy fantasy műfajban, vagy éppen választottam olyat a polcról, amitől komfortos pillanatokra számíthattam (lásd a Bűbájok boltját). És ez nem fog változni 2026-ban sem. Továbbra is az lesz a célom, hogy egyensúlyban tartsam a komolyabb és könnyedebb darabokat.

Nem kedvelem a fogadalmakat, de azt szeretném elérni 2026-ban, hogy csökkentsem az olvasatlan könyveim számát: jelenleg a teljes állomány úgy 35 százalékához volt szerencsém, ezt 365 napon belül megpróbálom minél feljebb, lehetőleg az 50% felé tornázni. Egy év múlva beszámolok róla, hogy sikerült-e, addig is fogadjátok szeretettel a toplistámat. Megjegyzés: a Solo Leveling esetében a teljes sorra vonatkozik a helyezés, nem egy specifikus fejezetre.

1. Kovács Krisztián: Ablakok az ébrenlétben
2. Becky Chambers: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz
3. Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja
4. Suzanne Collins: Az éhezők viadala gyűjtemény
5. Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz
6. Chugong: Solo Leveling
7. Richard Osman: Oltári vagyon
8. Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház
9. John Scalzi: Az irányító
10. Hugh Howey: Siló

Kovács Gergő

Nem nehéz felfedezni az összefüggést, de a diplomám megszerzése óta évről évre látványosan növekszik a saját szórakoztatásomra olvasott könyvek száma. Tavaly egészen pontosan 66 kötetet és közel 21000 elolvasott oldalt jegyeztem fel, és idén sem szeretném ennél alább adni. A filmek mellett ugyanis a könyvek adják meg leginkább azt a fajta érzést, amikor egy hosszú nap végén valami képes kiragadni a valóságból és órákra kikapcsolni az agyamat.

Míg az elmúlt évek nagyrészt pótlásról szóltak, tavaly igyekeztem a friss megjelenésekkel is lépést tartani, amit mi sem igazol jobban, mint hogy a toplistám élén egy újdonság, James Islington debütáló regénye, A sokaság akarata végzett. Nem akarom ezzel a többi élményem lealacsonyítani, de ritkán kerül a kezembe olyan mű, ami ennyire képes beszippantani: a nyolcszáz oldalas terjedelme ellenére egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. A korábbi ajánlómban már hosszan kifejtettem, miért tudok csak szuperlatívuszokban beszélni róla, így most csak annyit teszek hozzá, hogy tűkön ülve várom az idei folytatást.

A listám összeállítása arra is rávilágított, hogy a „komfort” műfajom továbbra is a thriller, horror és krimi szentháromsága, legalábbis abban a tekintetben, hogy mennyire falom az oldalakat egy-egy jól összerakott zsánerkönyvnél. Nagy kedvencem volt Joe Hill tavaly bepótolt nagyregénye, a NOS4A2 (és a kiegészítő képregénye, a Lidérc), de ugyancsak befaltam majdnem egy hét alatt Blake Crouch teljes Wayward Pines-trilógiáját, ami mesterien keveri a disztópikus sci-fit a horrorelemekkel. Kitüntetett helyen végzett Jack Ketchumtől A szomszéd lány, ami talán életem egyik legelborzasztóbb, mégis letehetetlen olvasmánya volt, de az új Az éhezők viadala-előzmény vagy Clare Leslie Hall első magyarul megjelenő regénye, a Sebzett lelkek is nagyszerű élményeket szereztek 2025-ben.

1. James Islington: A sokaság akarata
2. Joe Hill: NOS4A2
3. Blake Crouch: Wayward Pines-trilógia
4. Jack Ketchum: A szomszéd lány
5. Suzanne Collins: Az aratás hajnala
6. Clare Leslie Hall: Sebzett lelkek
7. Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés
8. Sara Raasch: The Nightmare Before Kissmas – Karácsonyi lidércrománc
9. Steve Cavanagh: Fifti-fifti
10. Freida McFadden: A téboly otthona

Vigh Martin

Először is azzal kell kezdenem, hogy az egyik újévi fogadalmam az, hogy jóval többet szeretnék olvasni, olvasás szempontjából hosszú ideje nem volt ennyire csendes évem, ezen mindenképp szeretnék változtatni 2026-ban. Na de néhány emlékezetes cím azért így is jutott a tavalyi évre, rögtön kezdésként – igen, csúnya dolog, de a Netflix sorozat miatt – bepótoltam Gabriel García Márquez klasszikusát, a Száz év magányt. Óriási élmény volt, nemcsak amiatt, ami a könyvben van, hanem mert írással foglalkozó emberként elképesztően inspiráló az is, ahogy Marquez mondatai indaként fonják körbe az olvasót. Más szempontból, de hasonló érzéseim voltak Grecsó Krisztián legújabb könyve, az Apám üzent kapcsán is. Más jellegű nyelv ez, de szintén nagyon közel áll hozzám. És különös tapasztalat volt Murata Szajaka Keiko vegyesboltja című könyve, hiszen az egyik első kortárs ázsiai könyv volt, amit olvastam. Tetszett a regény életszemlélete, hogy az apró dolgokban, a hétköznapi életben találja meg a szépséget.

És az ötös listám végére két olyan könyvet hagytam, amelyek már sokkal közelebbről szólnak arról, hogy manapság miben élünk, milyen témák foglalkoztatják a kortárs társadalmakat. Külön is írtam a Sárgáról, R. F. Kuang előző regényéről, ami miatt az év első olvasmánya az új könyve, a Katabsis lesz. A Sárga tökéletes tempójú thriller és egy nagyon aktuális mű arról, hogy manapság a nyilvánosságban minden identitás rendkívül sérülékeny. Végül pedig végre befejeztem Fredrik Backman Björnstad-trilógiáját, ami végül közel két évig húzódott, de egyáltalán nem bántam meg. Minden karakter él ebben a három könyvben, és annak ellenére kellemes a befejezés, hogy eljutunk az elkerülhetetlen tragédiához is.

1. Gabriel García Márquez: Száz év magány
2. Grecsó Krisztián: Apám üzent
3. Murata Szajaka: Keiko vegyesboltja
4. R. F. Kuang: Sárga
5. Fredrik Backman: Győztesek

Kónya Sándor

2025-ben igyekeztem többet olvasni, aminek az eredménye az lett, hogy a filmek valahogy háttérbe szorultak, úgyhogy a közeljövőben ezt kell majd megfelelően balanszírozni. A jó hír viszont, hogy több olyan könyvhöz is volt szerencsém, amelyek mély nyomot hagytak bennem. Így visszagondolva azt látom, hogy előszeretettel olvastam sebzett lelkű emberekről, párkapcsolati válságokról és olyan férfiakról, illetve nőkről, akik valamiféle szorongással küzdenek. Ebbe a sorba nagyon jól illik akár Alison Espach nyáron megjelent regénye, az Induljon a nászmenet, de akár Woody Allen első regénye, a What’s With Baum is, ami bár nem az író-rendező legjobbja, de mégis, minden ismerős paneljével egy komfortos darab. Pap Éva Megbocsátás című regénye is kiváló érzékkel mutatja be főszereplőinek házassági válságát, olyan nézőpontokat és szempontokat érvényesítve, mely az írónő empátiáját, éleslátását bizonyítják.

Ezeken túl Val Kilmer halálának aprópóján végre kézbe vettem az önéletrajzi kötetét, ami szintén kiemelkedően értékes olvasmánynak minősült. Nagy szerencsémre ráakadtam a Szólíts a neveden szerzőjének, André Acimannak egy régebbi könyvére, a Nyolc fehér éjszakára, ami egészen biztosan velem marad még nagyon sokáig, annyira tudtam a főszereplő minden lelki nyűgjével rezonálni. Egy másik nagy felfedezésem volt az évben Lily King, akinek három magyarul megjelent könyvét is elolvastam, hogy aztán legújabbja, a Szívkirály minden mellékzönge nélkül belopja magát a szívembe.

Az említetteken kívül igyekeztem szélesíteni a látásmódomat olyan széles népszerűségnek örvendő könyvekkel is, mint Colleen Hoover Verity-je, valamint Diana Hunt Prédák háza című könyve (utóbbi egy igazán cozy olvasmányélmény volt, amely második részével még adósa vagyok magamnak). Na de lássuk a listámat:

1. André Aciman: Nyolc fehér éjszaka
2. Lily King: Szívkirály
3. Alison Espach: Induljon a nászmenet
4. Pap Éva: Megbocsátás
5. Val Kilmer: Én vagyok az embered

Milány Botond

Én leszek a kakukktojás a csapatban, ugyanis nem állítok fel sorrendet, inkább csak összegezném, amiket 2025-ben olvastam. 

A tavalyi évem ugyanannyira szólt az újrázásokról, mint az újdonságok felfedezéséről. Hosszú idő után újraolvastam a Harry Potter-sorozatot – csak mert miért ne? –, és ez még mindig egy letehetetlen széria, sokadjára is. Szintén ezer éve már, hogy olvastam a négyrészes Örökség-ciklust (az Eragon-könyvek, ha így valakinek jobban megvan), amihez most hozzácsaptam Murtagh saját sztoriját is. Bár a tetralógia mára vesztett a bájából, nagyon kedves emlékek fűznek hozzá, így örömmel elevenítettem fel ezeket is.

Szintén 2025-ben vágtam neki Stephen King A Setét Torony-szériájának, amely lassan indult be, de a második rész végére már engem is elkapott ez a fura sci-fi/fantasy/western egyveleg hangulata, így mindenképp folyatom még Roland és társai történetét.

Emellett olvastam képregényt, magyar és külföldi író sci-fijét is, és volt egy könyv, amiről júniusig még csak nem is hallottam, hogy aztán az egyik új kedvencemet köszöntsem benne pár héttel később. Ez lett A sokaság akarata az ausztrál James Islingtontól. Ebben a fantasy regényben egy olyan világot ismerhetünk meg, amelyben az ókori Róma államszerkezetének mintájára felépített birodalom (Cateni Köztársaság) egy mágikus rendszerben létezik, ahol az emberi akarat az új valuta, a piramisszerű társadalomban a felsőbb rétegek pedig az alattuk élőkből merítenek erőt. Így a hatalom szó szerint a tömegek lecsapolt energiáján nyugszik. Hogy pontosan mitől annyira jó ez a könyv, azt Gergő kollégám erről szóló cikkében olvashatjátok részletesebben. Ezeket olvastam 2025-ben:

1. Grant Morrison: All-Star Superman
2. Brandon Hackett: Isten gépei
3. Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
4. Frank Herbert: A Dűne messiása
5. Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
6. James Islington: A sokaság akarata
7. Stephen King: A Setét Torony I. – A harcos
8. Stephen King: A Setét Torony II. – A hármak elhívatása
9. J.K. Rowling: Harry Potter-sorozat
10. Christopher Paolini: Örökség-ciklus + Murtagh