Bár John Scalzi a Vének háborújával lopta be magát a legtöbbek szívébe, én a Kaidzsú Állatvédő Társasággal ismerkedtem meg vele, ami szerelem volt első látásra. A New York Times bestseller-szerző frenetikus humorral mesélt egy szürreális történetről, amelynek mégis voltak azonosulható pontjai, földhözragadt elemei, életszagú karakterei. Hasonló koncepciót képvisel az egyik újdonsága, az Agave Könyvek kiadásában 2024 novemberében megjelent Az irányító is, amely három kisregényt olvaszt egybe, és a szerzőtől megszokott könnyed hangnemben helyez radikálisan új megvilágításba egy hétköznapi helyzetet.

A kötet elsősorban az életéről és halálról gondolkodtat el, ugyanis egy olyan alternatív jelenben játszódik, ahol lehetetlenné válik gyilkosságokat elkövetni: az áldozatok 1000 esetből 999-szer visszatérnek az életbe.

Hogy ez miként lehetséges, azt senki sem tudja, azonban a világnak alkalmazkodnia kellett a jelenséghez, ezért létrejött egy új szakma, az irányítóké, akik ellenőrzött körülmények között, hivatalos úton segíthettek valakit halálba, hogy ezzel visszahozzák őt az életbe. Kockázatos műtéteknél, baleseteknél, rizikós szituációknál jól jönnek a hivatásos gyilkosok, ugyanakkor van egy szürke zóna is, amikor nem minden történik törvényesen – némi plusz pénzért például a halált megtapasztalni vágyó kamaszok is orosz rulettezhetnek az életükkel, de akár a Harcosok klubja is megelevenedhet teljes elánnal. A törvény többnyire kedvesebbik oldalán tartózkodó hősünk, Tony Valdez is egy ilyen irányító, és nemcsak a saját munkájának kockázataival van tisztában, hanem azzal is, hogy vannak kétes ügyletekben dolgozó kollégái is. Az egyik ilyen miatt keresi fel őt a Chicagói Rendőrség, hogy segítsen nekik egy bonyolult ügyben. A három kisregény bár elkülönül egymástól a kiadványban, mégis erősen összefügg, hiszen ugyanaz a főszereplő és a mellékszereplők többsége is, ugyanakkor időbeli ugrások történnek, így Tony pályafutásának több állomását is végigkövethetjük. Életének több pontja is azonosulási pontot nyújt, de egzisztenciális kérdőjelek és társadalmi problémák terén is könnyedén magunkra ismerhetünk Valdezen, illetve a többi karakteren keresztül.

Scalzinak nem csupán ahhoz van tehetsége, hogy a figyelmet folyamatosan fenntartva, apránként vezessen be minket ennek az alternatív világnak a rejtelmeibe, de ahhoz is, hogy mindezt gördülékenyen, humorban gazdag módon tegye, amely abszolút nem halványítja el a komolyabb pillanatokat sem. Kevés nagyobb elismerés létezik egy író számára, minthogy az olvasó hol szüntelenül mosolyog, hol eltöpreng az olvasottakon, márpedig Az irányító ezt könnyedén képes elérni, még akkor is, ha végtelenül frusztrál a halál kérdése, vagy egyenesen iszonyodunk a gondolatától is. Bár megvan benne a potenciál hozzá, a történet nem horrorisztikus, néhány pillanatot leszámítva nem is túlzottan drámai, mégis képes az agyunkba férkőzni. Mi mit tennénk egy ilyen világban? Bevállalnánk rizikósabb dolgokat, tudván, hogy bár jó eséllyel a hajunk szála sem görbül, a halál módjának fájdalmát nagyon is átérezzük? És hogyan alakítaná át ez az alvilágot, a bűnözőket milyen újfajta módszerek kialakítására késztetné? Scalzi mesterien ért ahhoz, hogy egy ártatlannak tűnő ötlet köré egy teljes koncepciót gondoljon ki, amely nemcsak egyénileg, hanem társadalmilag is fontos kérdéssé válik, olyanná, ami még elméleti szinten is sokat adhat.

Cím: Az irányító

Szerző: John Scalzi

Fordító: Farkas István

Megjelenés éve: 2024.11.07.

Oldalszám: 400

Tony Valdez irányítóként dolgozik – törvényesen, engedéllyel rendelkező hivatásos gyilkos, aki a halálba segít és visszahoz mindenkit, aki igényli a szolgáltatását. Bár jobbára rendkívül kockázatos műtéteknél előzi meg a természetes halált szükség esetén, korábban megjárta a szürke zónát, és tisztában van vele, hogy nem minden szaktársa tartja be a törvényt. Így, amikor egy kétes ügyletekben dolgozó irányítónak hirtelen nyoma vész, a Chicagói Rendőrség Tonyt kéri meg, hogy segítsen nekik eligazodni az újraárazott életnek és halálnak ebben a szürreális labirintusában.

Ha szeretnétek megismerkedni Scalzi stílusával, bátran ajánlom Az irányítót, amiképpen a szerző korábbi, különálló köteteit is, mint amilyen A Kaidzsú Állatvédő Társaság vagy éppen az Állati gonosz. Mindhárom más szempontból erős, az utóbbi kettőnél azonban Az irányító jóval elgondolkodtatóbb, és különösen ajánlott olyasvalakiknek, mint amilyen én magam is vagyok: aki retteg attól az ismeretlentől, ami akkor vár ránk, ha végleg lehunyjuk a szemünket. Hogy mégsem taszít át egy olyan vonalon, ami már-már pánikrohamot okozna, arról a könnyedebb hangvétel gondoskodik.

A kötetet köszönjük az Agave Könyveknek!