Szabó “Szada” Dániel

2015. május 19-én, azaz napra pontosan 10 évvel ezelőtt jelent meg a CD Projekt RED korszakos RPG-játéka, a The Witcher 3: Wild Hunt. Geralt utolsó – és Ciri első – nagy videojátékos kalandja nemcsak a fantasy játékok műfajában, de az egész videojátékiparban hamar hivatkozási alap lett. Új szintre emelte ugyanis a történetmesélést a jól kidolgozott, árnyalt és szerethető karaktereivel, az emlékezetes és a legapróbb részletekig kidolgozott küldetéseivel, miközben tökéletesitette és hibátlanul használta ki az open world formulában rejlő lehetőségeket úgy, hogy azóta is sokan ezt próbálják utánozni. A The Witcher azóta is mérceként szolgál, és a mai napig töretlenül él a gaming közösségben, mint minden idők egyik legjobb és legfontosabb játéka. Éppen ezért – és mert nekünk is hatalmas kedvencünk a játék – úgy gondoltuk, hogy mi is megemlékezünk a The Witcher 3: Wild Hunt elmúlt 10 évéről kedvenc karaktereinkkel, illetve küldetéseinkkel.

De még mielőtt belevágnánk, fontos leszögezni több dolgot is. Egyrészt ez egy szubjektív lista lesz. Így biztos lesznek olyan karakterek és küldetések, amiket hiányolni fogtok. De nincs ezzel baj. Tudjuk mi is jól, hogy rengeteg-rengeteg emlékezetes szereplője és történetszála van a The Witcher 3-nak. De nem szerettük volna mindet felsorolni. Ezt nyugodtan tegyétek meg majd kommentekben a cikk alatt.

Másrészt: azért, hogy több karakter is megkapja a maga “pillanatát”, hoztunk egy szabályt. Mégpedig, hogy

Geralt és Ciri nem lehet rajta a listán.

Mi is nagyon imádjuk őket, még mielőtt kapnánk az Agni és Aard jeleket az arcunkba… De a franchise eme két közkedvelt alakja nélkül talán kicsit színesebb és egyedibb lesz a lista. Ez van, bocs.

De elég is a mellébeszélésből, jöjjön a lényeg!

Öt karakter a The Witcher 3: Wild Huntból, akit nem felejtünk el

Véres Báró/Bloody Baron (Phillip Strenger)

Gondolta volna bárki is a Véres báróval való első találkozáskor, hogy egy iszákos hadvezérből ilyen mély, és ennyire rétegelt szereplő válik a végére?
Szerintem senki, a CDPR mégis ezt az utat választotta vele, és milyen jól tette!

Philip Strenger története ugyanis vitán felül az egyik legszívszorítóbb az egész játékban. Összetett és tragikus figura az övé, aki kezdetben kegyetlen és bántalmazó hadvezérként mutatkozik be, miközben alkoholba folytja minden bánatát és múltbéli traumáit. Ahogy azonban Geralt egyre jobban megismeri a bárót, kiderül, hogy neki is megvan a maga keresztje, amit hordoznia kell, és ami miatt ilyen gyűlölettel telivé és keserűvé vált.

A báró sötét, erőszakos története a feleségével és a lányával a lehető legemberibbre sikeredett az egész The Witcher 3-mat figyelembe véve. Ebben pedig nem csak az erős írás, valamit a kreatív küldetések játszottak szerepet, hanem az is, hogy nem egy nagy hős vagy varázsló ő, hanem csak egy hétköznapi ember. Méltán vált a The Witcher 3: Wild Hunt egyik legemlékezetesebb karakterévé.

Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godefroy

Az évszázadok során meglehetősen változatosan ábrázolták a vámpírokat, akik a játékiparban is szép számmal képviseltetik magukat, Regis pedig az egyik legemlékezetesebb közülük. A finom modorú, magas szintű vérszívó több mint négyszáz éves volt, amikor először találkozott Ríviai Geralttal, akivel az idők során – a szörnyvadász nem túlságosan megnyerű modora ellenére – összebarátkoztak. Dillingen egykori borbélya/sebésze igazi polihisztor, aki számos témában jártas, és emiatt remek társaság. Geralttal való kapcsolata meglehetősen különleges, hiszen nem mindennapi dolog, ha egy witcher szövetségre lép a “prédájával” – persze a Fehér Farkasnál ez jóval gyakoribb, mint társainál.

A CD Projekt RED fejlesztői (és a könyveket író Andrzej Sapkowski) Regisnél elegánsan elkerülték a vámpírokkal kapcsolatos olcsó húzásokat, nyomozásban és harcban is egyenlő partnere volt a fehér hajú szörnyvadásznak a The Witcher 3: Blood and Wine kiegészítőben, még ha nem is feltétlenül happy end lett a történetének vége.

Gaunter O’Dimm

Nem létezik olyan lista a The Witcher 3: Wild Hunt karaktereiről, amelyen ne szerepelne a Tükörmester. Gaunter O’Dimm ugyanis túlzás nélkül a legemlékezetesebb és legrejtélyesebb karakter a Witcher világában. Ő az a titokzatos entitás, aki már a játék első óráiban tiszteletét teszi, hogy aztán 30-40+ órával később, a Hearts of Stone kiegészítőben térjen vissza a semmiből, és lopja el szerepével mindenki elől a show-t. O’Dimm elsőre egyszerű kereskedőnek tűnik, ám hamar kiderül, hogy olyan természetfeletti erőkkel bíró, ismeretlen démoni entitás, aki nem ismer sem kegyelmet, sem könyörületet.

A karakter karizmája, nyugodt viselkedése és sötét, manipuláló természete rendkívül hátborzongatóvá és egyedivé teszi, miközben nem erőszakkal, hanem szavakkal, rejtvényekkel és paktumokkal irányít. Geraltnak is jócskánt meggyűlt vele a baja, akin keresztül feltárult, milyen végzetes következményekkel járhat, ha valaki üzletet köt O’Dimm-mal. Méltán tartják őt az egyik legjobban megírt antagonistának a játéktörténelemben.

Jancsi/Johnny

A The Witcher 3: Wild Hunt élen jár abban, hogy változatosabbnál-változatosabb lényekkel ismertesse meg a fantasy műfaj kedvelőit, elvégre ahol witcherek dolgoznak, ott széles skálán kell mozognia a szörnyfelhozatalnak. Az egyik ilyen faj az angyalfik, akik közül Geralt útjába sodort egy különleges teremtményt az élet: Johnny (avagy a lengyel eredeti szerint Janek, magyarul pedig Jancsi) egy, a koránál jóval idősebb, barátságos angyalfi, aki nagy, fényes, sárga szemeivel kíváncsian fürkészi a világot, noha egész életében Velen mocsaraiban élt.

A Fehér Farkassal akkor hozta össze a sors, amikor az Cirit próbálta minden áron megtalálni, és elvállalt egy megbízást, amely akár úgy is alakulhatott, hogy Johnnynak szerez egy barátot. Angyalfival meglehetősen ritkán találkozunk a The Witcher történetek során, Johnny személye és sorsa – és még inkább egy fajtársa, Sarah – pedig egy olyan erkölcsi dilemmát jelent Geralt számára, amellyel legalább olyan sűrűn akad dolga, mint a szörnyekkel.

Sigismund Dijkstra

Nem klasszikus „gonosz” vagy „jó” figura Sigismund Dijkstra. Sokkal inkább egy rétegezett, emberi karakter. De pont emiatt vált olyan emlékezetessé ez a hatalmas cselszövő. Dijkstra a The Witcher 3: Wild Hunt egyik legkomplexebb mellékszereplője, aki ha feltűnt, mindig feszültséget és intelligens politikai játszmákat hozott magával.

A redaniai hírszerzés egykori főnökeként Dijkstra ravasz, számító és rendkívül okos. Sosem a kardot, hanem az észt részesítette előnyben. Félelmetes karizmával rendelkezik, aki mindig pontosan tudja, mit akar. A politikai játszmák mestereként képes bárkit bármikor manipulálni, legyen szó királyokról, varázslókról, vagy éppen Geraltról. Bár sokszor könyörtelen és pragmatikus, Dijkstrának sajátos erkölcsi kódexe van, miközben mindig a birodalma érdekeit tartja szem előtt. Dialógusai szellemesek, nyersek, de mindig értelmesek, és egyfajta intelligens cinizmus jellemzi őt.

+1 Triss Merigold

Vannak olyan parázsindulatokat kiváló ellentétek, mint az Xbox vs. PlayStation, az AMD vs. Nvidia, a Marvel vs. DC vagy éppen a Yennefer vs. Triss, amelynek tengelyén a The Witcher 3: Wild Hunt rajongók képesek mindkét oldalon temérdek érvet felsorakoztatni a kézenfekvőkön túl, és természetesen akár ölre is menni kedvencükért. Noha – akár egy dzsinn, akár a sors keze által – látszólag Yennefer lett Geraltnak rendeltetve, és őt tartja élete szerelmének, annak a tábornak a szimpátiája is teljesen érthető, aki a szörnyvadász vörös varázslónővel kötött románcában tobzódik.

Triss videojátékos változata gyönyörű, megnyerő, bármit megtesz a szeretteiért és szeplői bárkit képesek levenni a lábukról. A The Witcher 3: Wild Hunt egyik fontos, nagy hatalmú és emlékezetes karaktere, akinél könnyedén megszakadhat a szív, amikor elérkezik az a küldetés, ahol vissza utasíthatjuk – hogy akkor mégis miért ő szerepel itt és nem Yen? Nézzétek el nekünk, bolondulunk a vörösekért…

Íme a The Witcher 3: Wild Hunt öt küldetése, amit nem felejtünk el

Family Matters

A The Witcher 3: Wild Hunt olyan követendő példát állított a szerepjátékok műfajában fel 2015-ben, amelyet aztán még sokat hallottak vissza a fejlesztők mind a kritikusoktól, mind a játékosoktól – sőt, a mai napig hivatkozási pont. Ebben pedig oroszlánrésze volt az olyan első osztályú mellékküldetéseknek, mint a Family Matters, amely a Véres báró tragédiájáról híresült el a gamerek körében és kis túlzással az is tisztában van vele, hogy miről van szó, aki még egy percet sem játszott a CD Projekt RED dicső RPG-jével.

Ez az egyik fő küldetés az alapjátékban, amelyben a báró Geralt segítségét kéri, miszerint találja meg az eltűnt feleségét és lányát, cserébe pedig a Fehér Farkas értékes információkat kap Ciri hollétéről. A misszió meglehetősen egyszerű felkutatásnak tűnik, majd a CDPR munkatársai mesterien csavarják el a fejünket több helyszínt (Velent és Oxenfurtot) is érintve, miközben a játéktörténelem egyik legtragikusabb sorsa bontakozik ki előttünk. A magas szintű írásnak és megvalósításnak köszönhetően Geralttal együtt minket is komoly erkölcsi dilemma elé állít a báró története, akinek drámai pillanatait, kemény döntéseit és nehéz helyzetét akkor is könnyedén átélhetjük, átérezhetjük, ha nincsenek gyermekeink. A sztori több végkifejlettel bír, de ahogy az életben gyakran, úgy itt sincs happy end, csak megtört emberek és fájó következmények, amiben ráadásul kedvenc szörnyvadászunk magára is ismer a Cirivel való kapcsolatában. Küldetés és NPC ritkán annyira kidolgozott, mint a Family Matters és a Véres báró.

Possession

Sok hátborzongató és kegyetlen teremtés járja a The Witcher: Wild Hunt Kontinensét, de abban talán egyetérthetünk, hogy a Possession mellékküldetés árnyék-szellemlénye, a Furdaló kiemelkedik mind közül, legalábbis ami a megjelenését és a történetbeli szerepeltetését jelenti. Ez persze önmagában még nem lenne elég ahhoz, hogy emlékezetes legyen egy küldetés, ám itt a bestián kívül is minden tökéletesen klappolt.

Ez a megoldandó feladat egy skelligei Jarl körül forog, akinek meggyőződése, hogy meg van átkozva. Geralt pedig elvállalja, hogy feltárja az igazságot a természetfeletti jelenségek mögött, amik a jarlt sújtják, miközben Cerys an Craite-nak, a Skellige trónjára pályázó két aspiráns egyikének is próbál segíteni. Ennek során kapunk a Possession képében egy, a pszichológiai horror és az északi ihletésű mitológia mesteri keverékét, mely mélyen elmerül Skellige szigetvilágának hagyományaiban, hiedelmeiben és családi kötelékeiben. Ráadásul nincs hiány benne a The Witcher 3: Wild Hunt-ra jellemző, morálisan erősen megkérdőjelezhető, és kétértelmű döntésekben sem, amely rendesen megizzasztja Geraltot, a többi karaktert, és persze a játékost is.

The Battle of Kaer Morhen

Az elkerülhetetlen fordulópont, amelyben minden szál összeér. A witcherek bástyája, ahol Geralt és társai felnőttek, ahol kiképezték őket és ahol Ciri is otthonra lelt, támadás alá került éppen utóbbi miatt, amely brutális harcokkal és roppant erős érzelmi pillanatokkal is megajándékozta a játékosokat. A Wild Hunt támadására lehetőségünk adódik összeboronálni a játék legfontosabb mellékszereplőit, a nagyobb fenyegetés elhárításának érdekében pedig ellentétek kerülnek félretolásra, múltbeli sérelmek maradnak egyelőre megtorlatlanul. Az összecsapás árnyékában megfér egymás mellett a Geralt miatt riválisoknak számító Yennefer és Triss, felbukkannak közönségkedvenc karakterek (mint Zoltan) és visszatérnek olyan figurák is, akikkel még a The Witcher 2-ben találkoztunk, elég csak Lethóra vagy Vernon Roche-ra gondolni.

Kaer Morhen csatája sok fordulóból és fordulatból áll, Geraltéknak számos területen kell helytállniuk, és egyfolytában érezzük az elmúlás fojtogató érintését a nyakunkon, miközben a vár egyik pontjáról a másikra futunk hol támadást elhárítani, hol egy bajtársat megmenteni. Monumentalitásban meglehetősen kevés videojáték képes felérni ahhoz, ami itt történik, és ez a szegmens megadja azt az elégtételt is, hogy együtt láthatjuk küzdeni a Farkas iskola tagjait. Marcin Przybyłowicz, Mikołaj Stroiński és Percival által komponált soundtrack pedig minduntalan gondoskodik róla, hogy eközben egy pillanatra sem csituljon a pulzusunk. Kaer Morhen csatája tartogat hősi halált is, amely nagyobb gyomrost visz be, mint bármelyik ellenfél és végképp összekovácsolja, megacélozza azokat, akik életben maradtak.

Through Space and Time

Miután megtaláltuk Cirit a Ködszigeten Geralttal, kettejük között egy érzelmes beszélgetést hallgathatunk végig. Ennek során Ciri beszámol utazásairól téren és időn át, és itt hangzik el az a híres easter egg a Cyberpunk 2077-ről, ami ekkor még csak éppenhogy készülőfélben volt. Ekkor még nem is sejtettük, hogy hamarosan mi magunk is megtapasztalhatjuk a világok közötti utazást a játék eme maradandó küldetésével.

Akik ismerik Geraltot akár a könyvekből, akár a játékokból, azok tudják, hogy sosem volt a portálok rajongója. Sőt, kifejezetten utálja őket, pláne olyankor, amikor arra kényszerül, hogy használjon egyet. Ebben a küldetésben viszont éppen ezekre van szüksége céljának eléréséhez. Ami nem más, mint eljutni Tir ná Liába. Annak érdekében ugyanis, hogy befejezhessék az előkészületeket az Eredin elleni végső összecsapásra, Avallac’h és Geralt ide utazott, hogy megkeressék Ge’els-t, és meggyőzzék arról, hogy árulja el Eredint. Tir ná Liába azonban több dimenzión és világon át vezetett az út. A homokrákoktól hemzsegő kiszáradt bolygón át a mérgezett levegővel rendelkező világon keresztül egészen az örök tél birodalmáig is ellátogatunk, izgalmast bepillantást engedve a multiverzumba.

Tower Outta Nowheres

Nem lehet elmenni emellett a misszió mellett sem szó nélkül. Nem feltétlenül a nehézsége vagy a története miatt – bár az is izgalmas felütést kínál Geraltnak a varázslatos módon a semmiből materializálódott torony rejtélyének képében. Sokkal inkább azért, mert ebben kapott helyet a játéktörténelem egyik legpimaszabb és legötletesebb meta-fricskája a videojátékipar egyik sokat vitatott kérdése/pontja felé.

Ez a megbízás ugyanis elképesztően okosan kritizálja a digitális jogkezelés (Digital Rights Management, ismertebb nevén DRM) rendszereit. A játékon belüli DRM, amely korlátok mögé zárja a továbbhaladást, ötletesen tükrözi a játékosok valós világbeli frusztrációit a DRM irányába. A küldetés megoldása meg aztán a hab a tortán: meg kell találni a Gottfried’s Omni-opening Grimoire-t (röviden GOG-ot, ami történetesen a CD Projekt Red saját, a Steamhez hasonló, ám DRM-mentes platformjára, a gog.com-ra utal) a torony védelmének megkerülésére, ami egy humoros megjegyzés a DRM-mentes játék eszméjére. Ez a metakommentár egyszerűen 10/10, bravó!

+1 Dead Man’s Party

A CD Projekt RED érdemei közé tartozik, hogy olyan teljes értékű kiegészítőket készített a The Witcher 3: Wild Hunthoz, amik tartalmukat, kidolgozottságukat tekintve vetekedtek más teljes játékokkal. Mind a Hearts of Stone, mind a Blood and Wine tartogat emlékezetes pillanatokat és karaktereket (utóbbi ráadásul méltó búcsút adott Ríviai Geraltnak), mi most az előbbiből választottunk egyet, méghozzá egy mókás csavar és egy emlékezetes szereplő miatt. A Dead Man’s Party középpontjában a von Everec dinasztia tagja, Olgierd áll, aki azzal a nehéz feladattal bíza meg Geraltot, hogy mutassa meg a bátyjának, Vlodimirnek, hogy mi az igazi élet – csakhogy Vlodimir már egy ideje halott volt. Ezt a problémát egy vörös szépség, Shani segítségével próbálta megoldani, ám az általuk kitalált rítus balul sült el, és Vlodimir szelleme Geralt testébe költözött bele.

Ezt olyan pillanatok követték, amiket Geralt aligha élt volna át magától, viszont végtelenül szórakoztató volt vele a felfordulás minden perce: a páros – illetve a szellemmel együtt trió – részt vesz egy esküvőn, ahol disznóhajkurászásra, disznóviccekre és cipőhalászásra ugyanúgy sor kerül, mint romantikára, míg a CDPR mindezt szellemes dialógusokkal tette a humoros alapkoncepciót még fergetegesebbé. Geralt bulizása, a Shanihoz való közeledés és az élet élvezetének hangsúlyozása bőven elég ahhoz, hogy a Dead Man’s Party plusz egyként a listára kerüljön.

Ez lett volna tehát a The Witcher 3: Wild Hunt 10. évfordulójára összeállított kis ünneplős, visszaemlékezős cikkünk. Reméljük nektek is tetszett, kommentben pedig írjátok meg a ti kedvenceiteket a játékból nyugodtan!