Méltatlanul radar alatt jelent meg a The Séance of Blake Manor, pedig még a piszok erős 2025-ös évből is kiemelkedik ez a misztikus-horror-nyomozós kalandjáték. Most elmondjuk, miért.

Rengeteget dicsértem már az elmúlt hónapokban a tavaly megjelent Blue Prince-t, amely olyan egyedi és ritkán tapasztalható élményt adott, hogy simán felkerült nálam is a 2025 legjobb játékai közé. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy közvetve egy másik nagyszerű címet is köszönhetek majd neki. Történt ugyanis, hogy év vége felé belebotlottam a Raw Fury (a Blue Prince-t is kiadó cég) új játékába, amely nemcsak stílusában, de hangulatában és egyediségében is kicsit hajazott arra, miközben egy roppant érdekes koncepciót ígért. Ez volt a The Séance of Blake Manor, ez a misztikus-horror-nyomozós kalandjáték, amely – mint kiderült – legalább annyira épít az ügy felderítésére, mint a fejtörőkre és a rejtélyek megoldására. És mindezt igen magas színvonalon teszi.

Hová tűnt Evelyn Deane?

A The Séance of Blake Manor az 1890-es évek végi Írországba kalauzol el minket. Declan Ward magánnyomozó egy titokzatos táviratot kap, amelyben arra kérik, azonnal utazzon el egy nyugat-írországi eldugott birtokra, a Blake-rezidenciára, ahol Halloween közeledtével a világ minden tájáról érkező természetfeletti szakértők készülnek egy nagyszabású szeánszra. Egy híres médium ugyanis azt állítja, ő lesz az első, aki valóban kapcsolatba lép a halottakkal és a túlvilággal.

A népes és színes társaság gyülekezete azonban baljós fordulatot vesz, amikor pár nappal a szertartás előtt eltűnik egy fiatal nő, Evelyn Deane. Miss Deane hivatalosan csak vendég volt, ám különös, hogy a jelenlévők többsége úgy tesz, mintha mi sem történt volna: egyesek észre sem veszik a hiányát, mások szerint egyszerűen csak távozott. A távirat névtelen írója viszont biztos benne, hogy a lány még mindig a birtokon van, és halálos veszély fenyegeti. Ward nyomozó a jelentős pénzjutalom ígérete miatt habozás nélkül útnak indul, hogy a kísérteties folyosók és a titkokkal teli lakók között felderítse Evelyn Deane eltűnésének ügyét – és talán még annál is többet.

Egy pillanatig nem fogja a kezed a The Séance of Blake Manor

A játék három napon – pontosabban az érkezés estéjén, valamint az ezt követő két teljes napon – át bontja ki számunkra a történetet a Blake rezidencia falai között, miközben a nyomozás alatt lassan feltérképezzük az egész birtokot. Miután vendégként becsekkolunk, a házban 24 másik résztvevővel és alkalmazottal találkozunk. Hamar világossá válik, hogy itt mindenki potenciális gyanúsított: minél jobban megismerjük őket, annál biztosabb, hogy mindenkinek van rejtegetnivalója és saját motivációja. Csak épp nem mindenki ugyanannyira veszélyes.

Éppen ezért óvatosan és körültekintően kell eljárnunk, hogy elérjük a célunkat. Ám nem szabad abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy időnk, mint a tenger. Épp ellenkezőleg – és pont ebből fakad a játék egyik legerősebb pontja és mechanikája: az időkezelés. A képernyő tetején folyamatosan láthatjuk a napszakot és a pontos időt, ami kulcsfontosságú, hiszen az óra mutatója kizárólag a mi cselekedeteink hatására halad előre. Egy tárgy megvizsgálása és használata, egy karakter kihallgatása, vagy akár egyetlen festmény alapos szemügyre vétele is percekbe kerül. Ráadásul nem tudjuk előre, mi lendít minket előre a történetben, mi szolgál csupán a lore kibontására, és minek a megvizsgálása volt teljes időpazarlás.

Elméletben így egy órába hatvan interakció fér bele, ami elsőre rengetegnek tűnik. Hamar rájövünk azonban, hogy ez korántsem igaz. Nem kérdezhetünk rá mindenre, nem kutathatjuk át az összes szobát, és nem lehetünk mindenhol jelen egyszerre. A rezidencián több program, előadás és történés zajlik párhuzamosan, így folyamatosan mérlegelnünk kell: besurranunk és megvizsgálunk egy éppen üresen álló szobát, vagy elmegyünk arra az előadásra, ahol egyszerre több emberrel is tudunk társalogni?

Ennyi mindent észben tartani lehetetlen lenne, így kapunk a játéktól egy térképet, amelyen láthatjuk, ki merre bóklászik éppen a birtokon (igen, a kastély lakói saját menetrend szerint mozognak, így kulcsfontosságú, mikor és hol keressük őket). Továbbá kapunk egy menetrendet is arról, kinek mi lesz a hivatalos elfoglaltsága a hétvége során, ami szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy kiderítsük: ki, mikor és hol bukkan fel ez alatt a két-három nap alatt.

Ezek az információk persze mindig beszélgetésekből, megfigyelésekből, valamint hallgatózásokból derülnek ki, amik a legtöbbször újabb perceinkbe kerülnek. Mivel azonban az idő nem pereg magától, minden döntés előtt megállhatunk, mérlegelhetjük a következtetéseinket, és átgondolhatjuk a következő lépést. Ez a mechanika olyan feszültséget teremt, hogy pillanatok alatt bele tudjuk élni magunkat a nyomozó szerepébe. Simán el fogunk veszni ebben a meglepően gazdag és érdekes világban, miközben folyamatosan érezzük a döntéseink súlyát.

Az idő tehát végig sürgetni fog minket. És nemcsak azért, mert percről percre csökken az esély arra, hogy Miss Deane élve kerül elő, hanem azért is, mert a szeánsz időpontja fix. Ha azt elérjük, vége a játéknak (amely a döntéseink alapján többféle befejezéssel is szolgálhat!). Addig pedig rengeteg mindent kell még kiderítenünk a birtokon: Lehet, hogy többen is veszélyben vannak? Valaki az életünkre tör? Mi a szeánsz valódi lényege? És mi az a fura szerkezet a főcsarnokban?

Apropó, nyomozás… Ez a játék másik legjobb, legélvezetesebb pontja. A következtetések levonásának rendszere a Clue és a The Case of the Golden Idol játékok újszerű keveréke. A szeánszon részt vevő furcsa emberekkel beszélgetve, valamint a tárgyak és szobák átvizsgálása közben nyomokat gyűjtünk a menüben található repertoárunkba (nevezzük ezt „elmepalotának”). Itt összegezve látjuk nemcsak azt, hogy kiről mit tudunk eddig, hanem a nyomozás apró részleteit is. Ha elegendő nyomot gyűjtöttünk, létrehozhatunk egy hipotézist. Ezek felhasználásával feltárhatjuk az egyének rejtett motivációit, vagy kibogozhatjuk a kisebb eseményeket és mellékszálakat, ami végül a központi rejtély megoldásához vezet.

A kihallgatások, analizálások és beszélgetések során azonban nemcsak a karakterekről tudunk meg részleteket, hanem az egymáshoz fűződő kapcsolataikról is. Egy-egy új információ például újabb kérdéseket nyit meg, amelyeket feltehetünk más szereplőknek, vagy épp egy másik karakter cselekedeteinek értelmezésében segíthet, ezzel is tovább mélyítve a történetet.

A kastély emellett tele van dokumentumokkal, levelekkel, apró tárgyi bizonyítékokkal és használati tárgyakkal. Ezek mind a segítségünkre lesznek egy bonyolult és szövevényes kapcsolati háló felrajzolásában, miközben a kérdésekből egyre több lesz, a válaszokból viszont eleinte annál kevesebb. További részletekre ezekkel kapcsolatban nem szeretnék kitérni, de szeretném kiemelni, hogy a The Séance of Blake Manor milyen gazdagon jutalmazza a játékosokat a befektetett erőfeszítésekért és a meghozott döntésekért. Minden egyes megoldott feladat, minden felfedezett rejtély és megmentett élet felér egy kisebb katarzissal, ráadásul a feladványok kivétel nélkül okosan lettek kitalálva és felépítve.

Nem szeretném túlzottan elnyújtani az írást, hiszen minél kevesebbet tud a játékról az ember, annál nagyobb lesz a felfedezés élménye. Arra viszont mindenképp szeretnék kitérni, hogy az elején említett horror címkétől nem kell megijedni. Itt a horror az atmoszférateremtést, a baljós hangulatot, valamint az időnként felbukkanó természetfeletti jelenéseket jelenti. Nem kell számítani olcsó jumpscare-ekre vagy hasonlóan hatásvadász ijesztgetésekre.

Emellett a külcsín is nagyon egyedire sikeredett ezzel a kézzel rajzolt, képregényszerű látványvilággal (amely az átvezetőkben teljesen át is vált képregényes stílusba) és az árnyékos, nyomasztó, misztikus atmoszférával, amely belengi az egészet. Ehhez ráadásul egy olyan pazar zenei aláfestést kapunk, amelytől garantáltan a hideg fog rázni minket a lehető legjobb értelemben:

Mindent egybevetve a The Séance of Blake Manor 2025 egyik legegyedibb és legjobb játéka lett. Egyelőre méltatlanul kevesen ismerik, de akik próbálták, azoknak maradandó élményt adott. A 19 eurós árával még csak nem is drága, a 12–20 órás játékideje pedig maximálisan kielégíti azokat, akik szívesen elmerülnének egy borzongatós, misztikus nyomozásban. Kalandra fel!

A The Séance of Blake Manor egyelőre csak PC-n, Steamen érhető el.