Az Alien-univerzum most először hozza el a halált a saját bolygónkra. Az Alien: Föld első 2 része alapján a Xenomorph és az új idegen lények mindenkit próbára tesznek, miközben kemény verseny zajlik a halhatatlanságért

Azok után, hogy a 2017-es Covenant olyan csúnyán besült, hogy 7 évig hozzá se mert nyúlni az Alien franchise-hoz a stúdió, az elmúlt 1 évben úgy néz ki kezd helyreállni a kultikus filmszéria renoméja. A 2024-ben sikerrel bemutatott Alien: Romulus után ugyanis most megérkezett az első Alien sorozat, a Noah Hawley (Fargo, Légió) által készített Alien: Föld is, amely egyszerre nyújt izgalmas és érdekes betekintést ebbe a világba, miközben sikerrel tágítja annak határait is. Legalábbis az első két rész alapján.

Az Alien: Föld története 2120-ban veszi kezdetét, néhány évvel a Covenant történései után, valamint 2 évvel az eredeti Alien, A nyolcadik utas: A halál eseményei előtt. Ezúttal nem egy elhagyatott űrhajó, űrállomás, vagy egy ismeretlen bolygó a helyszín, hanem maga a Föld. Egy sötét, korporációk által uralta világ, ahol öt gigacég (köztük a már jól ismert Weyland-Yutani, valamint az itt bemutatkozó és főszerepet játszó Prodigy Corp.) osztozik a hatalmon, miközben mindenki a halhatatlanságot keresi és kutatja. Az ezen alapuló győztes technológiát birtokló cég irányítja majd ugyanis a világot.

A Weyland egyik mélyűrből hazatérő felfedező hajója, a USCSS Maginot rejtélyes körülmények között lezuhan Prodigy City közepén, fedélzetén rengeteg idegen lénnyel, köztük természetesen a Xenomorph-val is. A Weyland persze igényt tart rakományára, ám mivel a hajó a Prodigy területén ért földet, ezért arra szemet vet a cég alapítója, Boy Kavalier (Samuel Blenkin) is, aki egy csapatot küld a helyszínre, hogy fedezzék fel az űrhajót, és tegyék rá a kezüket mindenre, amire csak lehet.

Ez a küldetés kapóra jön a főszereplő Wendy-nek (Sydney Chandler), egy halálos beteg kislánynak, akinek tudatát egy felnőtt, szintetikus testbe ültette a Prodigy, ezzel ő lett az első „hibrid” ember, a kísérleti technológiájuk élő bizonyítéka, aki egyszerre hordozza egy tinédzser lelki világát és egy géptest emberfeletti erejét. Az első részekben Wendy és a hozzá hasonló átváltozáson átesett hibrid fiatalok kerülnek a középpontba, akik hamar a Xenomorph és más, új idegen lények célpontjává válnak, miközben Wendy-t személyes célok is vezérlik.

Hawley nem viccelt, amikor azt mondta, hogy ő sokkal inkább a retro-futurisztikus technológiára, valamint az android-vonalra szeretné fektetni a hangsúly a sorozattal. Lesznek itt ugyanis kibernetikusan feljavított emberek (kiborgok), mesterséges intelligenciával bíró lények (szintetikusok) és a már említett szintetikus lényekbe letöltött emberi tudattal rendelkező hibridek is. Ezzel a sztori nemcsak a túlélésről szól, hanem az identitásról, a hatalomról és az emberiesség határairól. Egyelőre ezek a sorozat legérdekesebb elemei a Prodigy cég és annak vezetője mellett, valamint az, hogy a történet végre a Földre helyezi a rémálom központját; ami friss perspektívát ad a franchise-nak.

Az új idegen lények is kreatívak és kellemes adalékai a történetnek, a Xenomorp pedig ugyan nem túl sokat szerepelt eddig, de alapvetően rendben van, a klasszikus formáját és “hatékonyságát” idézi. A sorozat hangulata azonban meglehetősen hiányos: sokkal de sokkal erősebbnek kellene lennie a horrorisztikusnak szánt jeleneteknek, mert még feszültnek is csak jóindulattal lehetne nevezni ezeket.

A lassan építkező tempó, a társadalmi és filozófiai rétegek hangsúlyozása ellenére sem tudja visszaadni azt a szorongató, nyomasztó hangulatot, amit Ridley Scott eredeti Alien-filmje teremtett: vannak már most érdekes karakterek, de az őket körülvevő világban eddig semmi sem sugároz igazán fenyegető vagy para atmoszférát, így a sorozat egyelőre inkább sci-fi drámaként, semmint klasszikus horrorélményként működik.

Előbbinek viszont szerintem remek az Alien: Föld, ahogyan a világépítés és bővítés is jól működik, gazdagítja a franchise univerzumát, és a társadalmi, filozófiai rétegek is érdekes keretet adnak a történetnek.

A látvány érdekes kérdés, mert akadt 1-2 jelenet, amiben ordítóan olcsónak tűnt az egész, de az esetek többségében ügyesen idézik meg a régi filmeket. Egyszerre lesz klasszikus és modern: a ’70-es évek sci-fijeit idéző kameramunka, lassú beállítások és sötét, klausztrofób terek találkoznak a mai vizuális effektek megoldásaival.

Jól kezdett tehát az Alien: Föld, amely a Romulus után ismét bebizonyította, hogy van még kraft és elmesélnivaló ebben az univerzumban. Az első két rész alapján működik a vérengzés, a világépítés részletgazdag, és bár a karakterek többsége most még inkább csak tölteléknek hatnak, így is akad 1-2, akik izgalmasak és érdemes lesz figyelni őket, mert ott van bennük a potenciál. Reméljük a hangulaton és az olcsóbb megoldásokon javítanak a folytatásban, és akkor maradéktalanul elégedettek lehetünk a végén.

Egy dolog biztos:

most már nem kell az űrbe utaznunk, hogy senki se hallja a sikolyunkat.

Az Alien: Föld első 2 része már nézhető a Disney+ kínálatában. A további epizódok heti bontásban érkeznek majd.