Na, így kell ezt csinálni! A mackó 2. évada olyan ínycsiklandóra sikerült, hogy már az elmúlt évek legjobbjai között emlegethetjük.

Folytatjuk A mackó (The Bear) évadonkénti bemutatását, hiszen már meg is érkezett a történet következő etapja. Vágjunk is a bele a közepébe: 2022 legnagyobb meglepetése a folytatással képes volt arra, amire csak nagyon kevesen. Hogy egy pazar, azonnal emlékezetes első évadot úgy sikerül folytatni, hogy még tovább emelik a már egyébként is magas lécet, és kivételesen profi módon betonozza be magát a sorozatok legfelsőbb polcára. Legalábbis azok számára, akiknek fekszik a stílusa…

Ehhez a bravúrhoz nem kellett feltalálnia sem a spanyolviaszt, sem pedig világmegváltó dolgokat bemutatnia. Egyszerűen megtartotta a már működő elemeket, és azokat a legkisebb nüanszokig csiszolta tökéletesre. Mindezt ráadásul úgy, hogy lépett egy nagyon merészet, és ahelyett, hogy megduplázta volna azt, ami szórakoztatóvá, egyedivé tette az első etapot – a konyhai lét őrjítően pörgős, pánikrohamos és kaotikus világát -, visszavett abból, és inkább hagyta, hogy a karaktereken időzzünk el. Ez pedig remek döntésnek bizonyult.

Igazi mestermű A mackó 2. évada

A mackó 2. évadában Carmy (Jeremy Allen White), Sydney (Ayo Edibiri) és a The Beef színes csapata ott folytatja, ahol legutóbb elköszöntünk tőlük: egy ambiciózus új étterem építésébe kezdenek, ám hiába a megtalált pénz, ez távolról sem elég a zökkenőmentes munkához. További hatalmas összeg kéne ahhoz, hogy átalakítsák az épület belső terét, miközben új technikákkal, illetve menükkel kell megismertetni a személyzetet is, hogy felnőjenek a feladathoz. A dolgok meg persze egyáltalán nem mennek zökkenőmentesen.

A városi előírások bürokráciája, az étterem omladozó infrastruktúrája – a penészes falaktól kezdve a felrobbanó vécéken át a tűztesztig -, valamint a karakterek megfelelési kényszere folyamatosan feszültséget szül. Amin az sem segít, hogy Carmy irreális menetrendet szabott meg: 12 hét alatt kell véghezvinniük a lehetetlent, és megnyitni az éttermet.

Ezt a 12 hetes átmeneti időszakot öleli fel A mackó 10 részes 2. etapja, amelynek fő mozgatórugója, hogy pár ember jobbá akar válni. Mind emberileg, mind pedig szakmailag (miközben maga az étterem is elkezd megújulni, fejlődni, szép párhuzamot vonva a kettő között). De, mint már írtam, ezúttal egy sokkal sokkal bensőségesebb formában teszi ezt a széria. Az alkotó Christopher Storer ügyesen látta be, hogy még egy évadnyi folytonos idegőrlés már sok lenne a néző számára.

Így miközben a ketyegő bombát, a nyitás időpontját oda helyezte a karakterek fölé feszültségforrásként, az utat oda sokkal pozitívabban, sokkal életigenlőbben mutatja be. Rengeteg akadály lesz ezalatt az út során is, továbbra is lesznek veszekedések, káosz közeli pillanatok. De most végig ott lesz az érzés, hogy jöhet bármi, a karakterek úgyis megoldják a problémákat, és kikaparják a gesztenyét, köszönhetően annak, hogy lépten-nyomon emberi, érzelmes pillanatokkal mélyülünk el a szereplők világában.

Igen, Storer (és a másik készítő Joanna Calo) ebben is remekelnek, hogy mennyire jól kezelik ezt a sok különböző karaktert. Ebben az évadban mindenkinek meglesz a maga célkitűzése, nagy pillanata, legtöbbjük pedig még egy egész epizódot is kap kiteljesedni, hogy teljes legyen a karakterívük. Marcus (Lionel Boyce), az elkötelezett cukrász például egészen Dániáig megy az egyik részben, hogy egy mesterséftől tanulhasson (akit egy izgalmas vendégszereplő formál meg), amely csak úgy süt a pozitív kisugárzástól, képtelenség mosolygás nélkül végigülni a részt.

Ám még ennél is felemelőbb a Richie-centrikus epizód, amely Ebon Moss-Bachrach karakterének a tökéletes betetőzése. Az évad nagy nyertese ő, az ingatag “kuzin”, aki mindenért felelős akar lenni, de semmiben sem igazán jó eleinte, és nehezen találja a helyét a csapatban. De köszönhetően ennek a résznek (amelyben egyébként szintén kapunk egy vendégszereplőt, ezúttal egy Oscar-díjas színésznő képében), valamint a finálénak, végre nem csak rátalál önmagára, hanem megbékél a múlttal, a jelenben rejlő nehézségekkel, és eljut oda, hogy talál valamit, amiben tényleg jó, amit szeret. Ez pedig segít neki összeszednie magát.

Gyönyörűen végigvitt karakterív az övé, az etap legnagyobb pozitív csúcspontja, amit a színész nagyszerű alakítással hálál meg.

De kellettek is ezek az életigenlő részek, ugyanis az évad felénél kaptunk egy olyan elemi erejű történetet, amire nem lehetett felkészülni lelkiekben. Ez a bizonyos 6. rész nem csak az évad, de az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb dobása sorozatfronton. Ennél idegőrlőbb és feszültebb 60 percet nem tudom, mikor láttam utoljára.

Pedig már amit az első évadban műveltek a 7. részben – a vágatlan részben -, az se volt piskóta, de még ahhoz képest is szintet léptek a készítők. Itt egy flashback epizódot kapunk a Berzatto család egyik karácsonyából, amikor még Mikey (Jon Bernthal) életben volt. Itt bepillantást nyerhetünk ebbe a népes családba, és kiderül, Carmy milyen terhet is cipel magával a múltból, amitől a mai napig képtelen szabadulni.

És hát te jó ég, van mit cipelnie szegénynek. Legalább egy évadnyi feszültséget tömörítettek ebbe a 60 percbe, annyira őrült itt a rendezés, a vágás, az a néhány új családtag viselkedése és alakítása, akit megismerünk. Egyszerre szerető, de totálisan diszfunkcionális családról van szó, akik legalább annyira szeretik egymást, mint amennyire képesek gyűlölni egy következő pillanatban.

Valósággal izzik a levegő az egész rész alatt, levegőt is alig veszünk közben, miközben olyan sztárok tűnnek fel vendégszerepben, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. Nem szeretném lelőni őket, de tényleg lesznek álleejtősek, akik mind lehengerlőek a kisebb-nagyobb szerepben. De még közülük is kiemelkedik egyvalaki, egy (másik) Oscar-díjas színésznő, aki konkrétan élete alakítását nyújtja ebben a rövidke szerepben.

Apropó, színészi játék: nem lehet eleget dicsérni A mackó főszereplő trióját sem. Jeremy Allen White a szakma minden díját és elismerését megérdemelné, annyira rétegelt és telitalálat Carmy-ként, de a Richie-t alakító Ebon Moss-Bachrach legalább hasonlóan remek színész (ezt már az Andorban is megmutatta). Melléjük pedig szorosan odafér a Sydney-t alakító Ayo Edibiri is, aki az előző évadban is már jó volt, de szerintem még csak másodhegedűsként fért meg kettejük mellett, mostanra azonban simán felnőtt hozzájuk. Minden közös pillanatuk aranyat ér, de önmagában is teljesen megállja a helyét. Az új karakterek közül pedig ki kell emelni Molly Gordont, akinek Claire-je alaposan felforgatja majd Carmy életét, és aki ugyan nem szerepel sokat, de annál fontosabb adalékká válik az etap végére.

Ehhez pedig kellett a finálé, ami tökéletesen ránt össze minden szálat és karaktert, hogy egy intenzív és megterhelő érzelmi hullámvasútra invitálja a nézőt. Sajnos spoilerek nélkül nagyon nehéz erről írni, ellőni pedig egyáltalán nem szeretnék semmit. De legyen elég annyi, hogy itt aztán lesz minden, amit az azt megelőző 17 részben láttunk, és imádtunk (vagy imádva gyűlöltünk): vágatlan főzős jelenetek, konyhai és éttermi káosz, karakterek jutnak a mennybe vagy a pokolba megváltások és bukások közepette.

Szívfacsaró lesz látni, ahogy a leghétköznapibb, legapróbb mozzanatok is mennyi érzelmet képesek felszabadítani úgy a karakterekben, mint a nézőben, miközben a főhős küzdelmét látjuk a változás felé, amely csak nem akar eljönni számára. Helyette mindig visszaesik önmaga és a körülötte lévők pusztításába.

Nem is szeretném tovább húzni a kritikát, ennyi alapján már valószínűleg úgy is kiderült, mennyire remek A mackó 2. évada, amely egy közel tökéletes bemutatkozás után is képes volt szintet ugrani. Tény, hogy továbbra sem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését stílusa, a káosz fűtötte hangulata és a sajátos szerkezete. De ha valakit elkap a világa és a karakterek, akkor annak garantáltan az új kedvence lesz.

A mackó idehaza a Disney+ kínálatában nézhető. A sorozat 4. évada június 25-én debütált.