Persze, értem én, Mona Lisa, A Da Vinci-kód meg minden. De még a világ valószínűleg leghíresebb múzeuma sem képes felérni ahhoz a magas fokú kreativitáshoz, amit a Two Point Studios immáron harmadik alkalommal képes szinten tartani. A 2016-ban alapított brit csapat kulcsemberei korábban olyan alkotásokon dolgoztak, mint a Black & White, a Fable vagy éppen a Theme Hospital, amelynek szellemi örökösét hozták össze a stúdió első játékaként. A Two Point Hospital 2018-ban jelent meg és bizonyította be, hogy a játékosoknak van igényük a minőségi kórházmenedzserre, majd 2021-ben a Two Point Campus kiadásával az is egyértelmévű vált, hogy a koncepciót rá lehet húzni szinte bármilyen témára, akár valami olyan egyetemes topikra, mint… az egyetem.

Idén pedig a recept újabb változatot kapott, és a múzeumok területére látogattunk el, hogy fenekestül felforgassuk a kultúra egyik alappillérét a Two Point Museum keretében. De készülhettek volna ezek a Two Point-epizódok bármekkora büdzséből, bonthattak volna ki bármilyen ötletet, és célozhattak volna meg bármilyen platformot, ha nem sikerült volna hozni a megszokott bohókás stílust, továbbfejleszteni- és csiszolni a játékmenetet, valamint olyan őrült ötleteket bedobni, mint például a legújabb rész esetében a kísértetmúzeumok és a vízi kiállítások.

A Two Point Studios párévente a játékipar azon – a még nem annyira felgyorsult világ miatt kevésbé ingergazdag – felgyorsult időszakát idézi meg, amikor a szimulátor- és menedzserjátékok virágkorukat élték, és a gamerek félnapokra eltűntek a “csak még egy kört” érzés miatt, emiatt pedig mindenképpen hiánypótlók nemcsak az általános játékfelhozatalban, hanem a műfajon belül is.

A Two Point Hospital megmutatta az alapokat, és hogy miképpen lehet visszahozni a köztudatba a Theme Hospital nevével fémjelzett stílust, hogy aztán a Two Point Campus az ötletek széles tárházából szemezgetve szabadon engedje a kreativitás gyeplőjét. A Two Point Museum az elődök erősségeire épít, és igyekszik hátrahagyni azok gyengeségeit,acélja pedig egyértelműen az, hogy még szélesebbre tárja az ajtót a képzelőerő előtt. Természetesen először itt is meg kell tanulnunk azt, hogyan ne vigyük csődbe a gondjainkra bízott intézményt, és miközben elsajátítjuk a kiállítási tárgyak beszerzésének, kihelyezésének és karbantartásának csínját-bínját, illetve megtanuljuk működtetni a saját múzeumunkat a különféle igényekkel rendelkező munkatársak irányításával, szépen lassan ráeszmélünk a játék összetettségére, jópofaságára. A folyamat során elérkezik egy olyan pillanat, amikor megtörténik a varázs, ami miatt a gondolataink akkor is a múzeum sorsa körül forognak majd, amikor távol vagyunk a PC-től/konzoltól.

A Two Point Museum ugyanis temérdek tartalmával és ötletes megoldásaival tesz róla, hogy magába bolondítson és a vonzalom ne merüljön ki egy-két randiban. Az alkotás kapásból öt egyedi múzeumtípust vonultat fel: az őstörténetet (Memento Mile), a tengerit (Passwater Cove), a természetfelettit (Wailon Lodge), a tudományosat (Bungle Wasteland) és az űrbélit (Pebberley Heights). Egészen zseniális, ahogyan ugyanazokra az alapokra épülve más játékélményt nyújtanak az egyes múzeumfajták: van, ahol hatalmas dinócsontvázakat kell összerakni, akad olyan, amelynél óriási akváriumot kell megtölteni élettel és olyan is, aminél az adja a legfőbb látványosságot, ha az ipari forradalom korából származó szellemeket kukkolhatnak a látogatók. Leírva egyszerűnek hat, viszont a kiállítási tárgyak/objektumok nem érik be annyival, hogy csak ott vannak. Rendszeres karbantartásra, megfelelő körülményekre (például akváriumban levegőztető, hideg vagy trópusi környezet az azt igénylő tételnek és így tovább) és a vendégek figyelmének folyamatos megragadására van szükségük, amik csakis a mi segítségünkkel teljesülhetnek.

De hogy lehessen mit kiállítani, ahhoz először felfedezőtúrára kell küldeni a különböző képességekkel és fejlettségi szinttel rendelkező beosztottjainkat. Különféle szakértőkre, asszisztensekre, gondnokokra és biztonsági őrökre van szükség a múzeum hatékony működtetéséhez, akiknek fejlesztésére ugyanúgy figyelnünk kell, mint a boldogságukra, hiszen a kedvetlen és motiválatlan munkaerő a rendszer halálához vezet. Ha ez megvan, még közel sem végeztünk. A fizető látogatóknak ugyanis a pénzükért cserébe szükségük van az értékes kiállítási tárgyak mellett ételre és italra, mosdóra, vonzó dekorációra, a gyerkőcöket célzó színes-hangos látványosságokra, ajándékboltra és nem utolsó sorban tisztaságra is.

A játékmenet tehát valójában három fronton zajlik: a kiállítás és a látogatók kezelése az egyik, a háttérmunkálatok (mint a munkatársak menedzselése, az új látványosságok kifejlesztése és a múzeum technikai részletei) a másik, és a felfedezések a harmadik. Ez utóbbi akár bele is számíthatna az előbbi kettőbe, de külön mechanikákkal működik: tudnillik a sikeres expedícióhoz jól felkészített beosztottak, előre kifejlesztett eszközök és a megfelelő stratégia szükségeltetik, mivelhogy a homokvihartól kezdve az éhes óriáskígyón át a fertőző növényekig mindenfajta veszély leselkedik a csapatra. Mindez egyszerre megterhelő lenne, és gyorsan elvesznénk a játékmechanikák káoszában, ha a Two Point Studios nem rakott volna bele annyi energiát, hogy akkor is rávezessen minket a különböző rendszerek szinergiájára, ha még egyetlen percet sem játszottunk a korábbi két Two Point-játékkal.

Elképesztően izgalmas, ahogy megértjük a fogaskerekek átvitt értelemben vett működését, és újra meg újran nekifutva egyre többet ismerünk meg arról, hogy mire vágynak a látogatók és azt hogyan, milyen eszközökkel érhetjük el.

És ezek még tényleg csak az alapok. Vannak olyan, a játékmenetet megfűszerező kis apróságok is, mint a tolvajok, a túrák, a hivatali ellenőrzések és így tovább. A Two Point Museum pedig mindenfajta játékstílust támogat: ha csak a főbb küldetésekkel akarsz foglalkozni és tessék-lássék pakolod be a tárgyakat, ugyanúgy elszórakozhatsz vele, mint ha a múzeum minden négyzetméterét precízen megtervezed. Mindkettőben van öröm, és egyiket sem bünteti a rendszer semmilyen módon. A játéknak pedig olyan atmoszférája van, aminek köszönhetően szívesen töltesz vele el időt. Legyen szó a mókás elemekről (mint a vicces rádióbeszélgetések, a múzeum szellemes bemondója vagy éppen a habókos figurák), vagy éppen a nyüzsgő, pénzt költő és boldog értékeléssel távozó látogatók látképéről. Ha pedig a kampányból mindent megtanultunk, amit csak lehetett, a sandbox móddal szabadjára engedhetjük a fantáziánkat mintegy határok nélkül, ott ér össze minden, amit addig tapasztaltunk, kikísérleteztünk, tökélyre fejlesztettünk.

A Two Point Museum mindezt jól átlátható felhasználói felülettel és könnyű, gyorsan tanulható irányítással segíti elő konzolokon is, szóval összességében a játék a Two Point Studios receptjének eddigi legfejlettebb, lehangulatosabb és legélvezetesebb iterációja, még akkor is, ha nem mindig mutatja meg egyértelműen a rendszer, hogy ha nem jön a bevétel, hol rontottuk el a dolgokat és olyan dolgok miatt is panaszkodhatnak a látogatók, amik ott vannak az orruk előtt (nem egyszer előfordult, hogy valamelyikőjük hólyagja szét akart durranni, miközben a következő sarkon volt a wc). Ha sikerül egy még átláthatóbb rendszert, egy még konkrétabb visszajelzéseket adó áttekintést belerakni a Two Point saga következő fejezetébe, akkor végképp nem lesz semmilyen negatívum a játékmenetet illetően. Már csak egy dolog hiányzik: egy Éjszaka a múzeumban DLC…

A játék Xbox Series S-en lett tesztelve, a kódot a Cenegától kaptuk, köszönjük!