Jött, látott, és valósággal mindent letarolt Takashi Yamazaki 2023-as rendezése, a Godzilla Minus One, amely szakítva a jól ismert hollywoodi verzióval visszatért a gyökerekhez, és megmutatta, miért Godzilla a legismertebb és legpusztítóbb szörny a világon. A film egyszerre volt a háborús trauma, a túlélői bűntudat és a háború utáni kilátástalanság témáit feldolgozó mű (pont mint az 1954-es eredeti Godzilla, amelyet az atomkori szorongás, és a 2. világháború okozta sokk hívott életre), miközben egy hollywoodi produkció büdzséjének töredékéből olyan szinten látványos és kegyetlen pusztítást prezentált a fajsúlyos emberi dráma mellett, amire nem sokan voltak felkészülve.
Nem is maradt el a siker: mind a kritikusok, mind a nézők körében óriásit szólt a film, a mozik pénztárainál a rá költött pénz sokszorosát termelte vissza a Minus One, sőt! 2024-ben a 96. Oscar-gálán megkapta a legjobb vizuális effektusokért járó díjat is, ezzel ez lett az első Godzilla-mozi (és az első japán produkció), amely ebben a kategóriában Oscart nyert. Nem volt kérdés tehát, hogy rövid időn belül jönnie kell a folytatásnak, amely most november elején meg is érkezett, ráadásul ezúttal a magyar mozikba is, méghozzá IMAX-ben is. Lássuk, hogy sikerült-e a Minus Zerónak felérnie az elődhöz?
A Godzilla Minus Zero 1949-ben, két évvel az előző részben történtek után veszi fel a fonalat, és ismét a Shikishima-család kerül a középpontba. A tokiói Ginzában történt Godzilla-katasztrófa után egy ideig béke honol, egészen addig, amíg egy új szörny érkezése még súlyosabb veszélyt nem jelent az egész országra.
A Minus One után szinte lehetetlen feladatnak tűnt folytatást készíteni, és a Godzilla Minus Zero nem is ússza meg, hogy az elődjéhez mérjék. Első japán IMAX-es produkcióként a rendezés és írás mellett a speciális effektekért is felelős Takashi Yamazaki most sem spórolt a látvánnyal. Mi több, szerintem nyugodtan kijelenthető, hogy ebben még sikerült is szintet lépni az előző részhez képest. Nem kapunk majd sok akciót, de amikor a kaidzsuk színre lépnek, a film egyszerűen lehengerlő.
Én is IMAX-ben néztem a filmet, és azt kell mondjam, ez a lehető legjobb döntés volt. A Godzilla Minus Zero ugyanis erre a formátumra született. Az R-es besorolás abszolút érthető a látottak alapján, ugyanis szörnyek talán még sosem voltak ennyire félelmetesek nagyvásznon. A pusztítás és az összecsapások mértéke grandiózus, az emberek tehetetlensége és kiszolgáltatottsága ilyen istenszerű lények között teljesen átjön, az általuk okozott katasztrófa megjelenítése pedig a franchise eddigi legemlékezetesebb jelenetei közé tartoznak.
Brutális mértékű és intenzitású a rombolás, a hangzás, az ordítás, a robbanás és az ezekkel járó vizuális effektek valósággal belepréselnek minket a székbe, levegőt is alig fogunk bírni venni, és ha azt hitted, az Odüsszeia Küklopszos jelenete hangos, akkor bizony készülj fel rendesen. Itt kő kövön nem marad, amikor megy a zúzda, amit Naoki Sato csodálatos zenéje pedig csak fokozni tudja az élményt: ügyesen emeli be a franchise ikonikus témáit, miközben valami újat is visz bele, miközben remek aláfestést és feszültségfokozást szolgál.
Kár, hogy ezek a jelenetek a 135 perces játékidő alig egynegyedét teszik ki összesen. A baj ugyanis ott kezdődik, amikor a szörnyek lelépnek a vászonról. Az előző rész azért működött annyira jól, mert a szereplők sorsa valóban megérintett minket, és Godzilla csak a ráadás volt az átérezhető családi dráma mellett. Itt ez az egyensúly teljesen elbillent. A Shikishima-család története ugyan továbbra is a film gerince, de az érzelmi alapok és az emberi szálak sokkal lazábbak és kevésbé jól megírtak, mint korábban.
A forgatókönyv emellett túlzsúfolt: a történetet többségében olyan mellékszálakkal és tudományos magyarázatokkal tették feleslegesen tele, amik nagyon lassú tempóra kényszerítik a filmet. Különösen a katasztrófaelhárítási bizottság tanácskozásai nyúlnak végtelenné: ezek az irodai jelenetek visszafogják a film tempóját, és bizony néhol egyenesen unalmasak lesznek. Az sem segít a helyzeten, hogy a karakterek folyamatosan önmarcangolást végeznek, amely kis mértékben működött volna, de hogy minden egyes karakter ebben szenvedjen, az nálam már túlzás volt. És a színészek sem könnyítették meg a helyzetemet abban, hogy átérezzem a drámájukat, mert sokszor túl színpadias, túl erőlködő volt a karakterek játéka.
Ráadásul eközben a címszereplő a játékidő jó részében hiányzik. Godzilla a maga nettó 10 perces játékidejével (de lehet még sokat is mondtam ezzel) túlságosan is a háttérbe szorult. A film kétharmadáig fel sem tűnik, és bár a végjáték, a végső összecsapás, amit kapunk vele és a másik nagy behemóttal (nem fogom leírni ki ő, de igazából megtehetném, hiszen nem csak az előzetesek, és a cím utal rá erősen, de konkrétan a film legelső jelenete az ő beköszönésével kezdődik), az maximálisan kárpótol majd minket, egy kicsit összecsapott érzést kelthet bennünk. Hiányzik belőle ugyanis az az érzelmi töltet, amelyet egy ilyen csúcspontnak hoznia kellene, az emberi szereplők akciói pedig újra és újra félbeszakítják a harcot, így a nagy finálé hiába monumentális, de egy kissé széttöredezett.
Összefoglalva elmondható tehát, hogy a Minus Zero egy technikai szempontból káprázatos és lehengerlő élményt kínál, történetében és érzelmileg viszont egy üresebb folytatás. Hiába próbálkozik ugyanis, összességében nem éri el elődje szintjét, de ennek ellenére mindenképp érdemes moziban nézni, az elérhető legnagyobb vásznon, lehetőleg IMAX-ben. A szörnyek ugyanis ott mutatják ki igazán foguk fehérjét.
A Godzilla Minus Zero már idehaza is megtekinthető a mozikban, feliratosan, IMAX formátumban is.
