Volt egy szomorú időszak, amikor majdnem szinte teljesen ellehetetlenült Magyarországon a mangák kiadása. Hiába próbálkoztak olyan címekkel, mint a Naruto vagy éppen a Bleach, a piac még nem állt készen a Japánból érkező művésztre, és korlátozott mennyiségű címet volt képes befogadni: egyes kiadók be is fürödtek a próbálkozásaikkal, aminek két negatív eredménye lett: egyrészt nem mentek végig szériák, másrészt a legnagyobb japán kiadók közül volt, aki megorrolt az országra és hallani se akart arról, hogy a legértékesebb portékáit valaha is újra engedje behozni.

Évek kitartó munkájával azonban a Fumaxnak sikerült elérnie, hogy újra felvirágozzon a mangakiadás hazánkban: a Hellbound, a Devil’s Candy, a Star Collector, a Cagaster, a Goldfisch, a Jinzo vagy éppen az Assassin’s Creed: Sao Jün pengéje mind azt készítette elő, hogy olyan kultikus címeket is olvashassunk magyarul, mint a Reincarnated as a Sword, az Attack on Titan, az Alita vagy a Solo Leveling, noha utóbbi nem manga, hanem manhwa. Ez nagy siker a Fumaxnak és nagy öröm a műfaj szerelmeseinek.

Ez pedig megnyitotta az utat a többi honi kiadó számára is, szerencsére egyre több manga és manhwa (avagy koreai képregény) jelenik meg az anyanyelvünkön. Alighanem joggal mondhatom azt, hogy a műfaj reneszánszát éli hazánkban, így várható volt, hogy az egyik korai szenzáció, a Solo Leveling ide is begyűrűzik. Valószínűleg többen hallottak a címről animeként, mint mangaként, de ez a Fumaxnak köszönhetően 2024-től kezdődően megváltozott, ugyanis minőségi, színpompás, igényes kötetekben hozzák el nekünk Sung Jinwoo, az Emberiség Leggyengébb Vadászának történetét, aki váratlan események hatására elkezdi kipattintani magát minden szempontból.

A Solo Leveling a gamerek számára sok ismerős elemet vonultat fel, elvégre Jinwoo foglalkozása az, hogy különféle lényekkel teli dungeonöket, avagy kazamatákat pucol ki, és egy horribilis kaland után kénytelen szinteket lépve fejlődni, felszerelni és képezni magát. Az első rész egy már-már horrorisztikus bevezető volt ebbe a különleges világba, ahol megismerhettük, hogy vadásznak lenni a társadalom középpontja, lényegében mindenki erre vágyik, még ha rendkívül életveszélyes is. Az viszont kétségtelen, hogy aki eljut az S-rangig, az elérte a ranglétra kvázi csúcsát, és kapkod érte minden – különféle erősségű vadászokat tömörítő és más-más erősségű kapukat felügyelő – aktív guild. A folytatás még többet mutatott meg hősünk (?) útjából és történetének fordulataiból, tipikusan arra az elemre építve, amikor a befogadó (jelen esetben az olvasó) ugyanúgy rácsodálkozik az helyzetre és próbálja megfejteni annak rejtelmeit, mint a történet főszereplője. Ezt követően a harmadik rész azt is megmutatta, hogy:

Minél többet ismerünk meg Jinwoo világából, annál több társadalmi kérdés merül fel, annál jobban előtérbe kerül az egyén egzisztenciális válsága, és minden lappal egyre jobban ismerünk magunkra a minél feljebb törni vágyó, hatalmassabbá válni akaró kisemberben, aki végre szeretne valaki lenni. Mindez pedig vegyül az úgynevezett power fantasy műfajjal, amely rendre azt prezentálja rövidebb-hosszabb távon, ahogyan egy gyenge vagy hétköznapi karakter hatalmas erőre tesz szert – ilyen a már említett Reincarnated as a Sword is. Jóllehet, azok, akik felületesen ismerik az alapanyagot könnyedén ráaggathatnák azt a negatív jelzőt, hogy ez az egész nem több pusztán egy kamasz vágyálmánál, de egyrészt a korábbi mondataimból kiderül, hogy a Solo Levelingben jóval több van, mint ami a felszínen látszik, másrészt a mű élvezetéhez nincs szükség bárminemű videojátékos vagy geek tapasztalatra, esetleg manga/manhwa-előéletre sem. Akkor is érdemes nekivágni, ha az ég világon semmi közötök sincsen a videojátékokhoz! Nem igényel semmiféle extra tudást a képregény megértése, az új fantasyvilág misztikumai, az ízlésesen megkomponált akciók, a néha zsigerig hatoló drámai pillanatok és az egészet átszövő – gyakran fekete – humor visz magával.

A széria legutóbbi, magyarul megjelent etapja a Solo Leveling 4 volt, amelyről nehéz lenne spoilermentesen beszélni, ezért általánosságban legyen elég annyi, hogy Jinwoo megtapasztalja, milyen az, ha saját magán kívül másra is számíthat, illetve másokért felelősséget kell vállalnia (persze ebből már korábban is kapott ízelítőt), akárcsak azt, hogy nem maradhat örökké a homályban – erejének növekedésével, képességeinek sokasodásával egyre inkább reflektorfénybe kerül a vadászok között. Ezen részre, és úgy en bloc a Chugong által jegyzett szériára is igaz, hogy ügyesen építkezik a sztori, a megfelelő pillanatokban vannak fordulatok, és hatékonyan éri el a bevonódást azzal, hogy a főszereplő a szemünk láttára, tehát lényegében velünk együtt fejlődik, erősödik. Mindezt pedig remekül kiegészítik, mi több megkoronázzák a rajzok. Bár vannak olyan hatalmas csatajelenetek, amelyek kicsit káoszba fulladnak látványügyileg, minden panel részletgazdag kidolgozással vár, a színek harmóniája vezeti és gyönyörködteti a szemet, és a karakterek, ellenfelek kidolgozásába is érezhetően sok energiát fektettek.

A képregény minden centijéről süt az igényesség, még az apróbb elemeknél is odafigyelt arra a művész, hogy ne legyen elintézve két tollvonással.

Sok manga fordult meg már a kezeim között, a könyvespolcomon egy külön szegmenst foglalnak el, de mindegyik közül kitűnik a Solo Leveling (és nem csak azért, mert ez manhwa). Egyedi stílusával, Jinwoo fejlődésének mikéntjével, a megpedzegetett témáival, videojátékos elemeivel és könnyű befogadhatóságával rendre eléri, hogy türelmetlenül várjam a következő fejezetet.

Írjátok meg kommentben, hogy nektek hogy tetszik a Solo Leveling és milyen hasonló sztorikat ajánlanátok még!

A kötetet pedig köszönjük a Fumaxnak!