Furcsa helyzetben van a Marvel. A Bosszúállók: Végjáték óta csak időszakos sikereik vannak, az új éra nem igazán vált be, nincsenek igazi innovációk és a friss hősök sem érdeklik az embereket. Persze az sem tett jót, hogy az új főgonoszt, vagyis Kangot kukázni kellett az őt alakító Jonathan Majors botrányai miatt. Nem mintha addig túl sok eredeti ötlet lett volna, de ezek után kijelenthető, hogy az MCU látványosan nem találja a helyét. Noha bejött például a Galaxis őrzői 3. része, de a Hangya 3, a Marvelek, vagy az új Amerika Kapitány borzalmasak lettek és anyagilag is megbuktak. Kevin Feige-ék így a pofátlan nosztalgiára építenek, legalábbis a Doctor Doom ébredése előzetese nagyon erre utal. Előtte azonban itt van a biztos pont a Pókember: Vadonatúj nap képében, ami szinte garantáltan nagyot fog robbanni. De vajon mit tud mutatni hálószövő barátunk, akit csaknem öt éve nem láttunk a vásznon, így hasonlóan elfelejtettük, mint minden ismerőse?
Igen, az alapfelütés ott folytatódik, ahol a Nincs hazaút abbamaradt. Doctor Strange varázslata nyomán Petert elfelejtik a szerettei, ő pedig inkább pók-énjét választja és hagyja, hogy Ned és MJ éljék az életüket. Eltelik négy év, New York városa imádja a barátságos hálószövőt, a bűnözési ráta pedig sosem volt még ilyen alacsony. Feltűnik azonban egy új fenyegetés, ráadásul Petert nem hagyja nyugodni a múltja és még a teste is elkezd mutálódni.
Elsőre zsúfoltnak hathat ez a szinopszis, és sajnos a végeredmény is hasonló összképet ad, de haladjunk sorrendben. Az első harmadban kapunk egy felvezetőt, melyben Peter melankolikusan mereng a múlton, illetve hiányolja a legjobb barátját és a szerelmét. Pókemberként azonban lubickol, mindenki imádja (nyilván a bűnözőkön kívül), ő pedig élvezi, hogy segíthet. Kicsit gyors a tempó, percek alatt ugrunk éveket, így annyira nem jön át a kontraszt, ugyanakkor felvezetik a várható bonyodalmakat. Peter elkezd mutálódni, erősebbé válik, a képességei még ütősebbek lesznek, ugyanakkor agresszívebb és kezelhetetlenebb is. Kifejleszt egy stabilizátort, amivel kordában tarthatja állati énjét, de ez nem könnyű folyamat, mivel megjelenik egy csuklyás fazon, aki emberek tudatát képes manipulálni és nagyon fáj a foga egy V max nevű, szupertitkos dologra.
Lényegében három szálat látunk, amik önmagukban megérnének egy külön filmet, ráadásul feltűnik még Bruce Banner, vagyis Hulk és Megtorló, azaz Frank Castle is. Valahol erre céloztam a zsúfoltsággal. A mutáció nagyon érdekes téma, ráadásul össze lehet egyeztetni egy bizonyos Marvel csapattal, akik nemrég csatlakoztak az MCU-hoz. Ehhez képest ebből semmit nem hoznak ki, minden alkalommal forgatókönyv-szaga van, amikor előkerül, majd gyorsan el is tűnik. A főgonoszon csavarnak egyet, így még érdekes is lehetne, de benne szintén sokkal több rejlett ennél, komplexitása mindössze egy jelenetben elevenedik meg lényegében. Az egyetlen szegmens, ami valóban működik, az Peter sóvárgása a szerettei iránt. Két fontosabb közös jelenete van MJ-vel, mindkettő abszolút csúcspont és érzelmileg is hatásosak. Itt érződik, hogy Destin Daniel Cretton elsősorban drámai rendező, aki ki tudna bontakozni, csak éppen rászóltak a fülére, hogy ez egy Marvel-film. Szerencsére ez az él kapja a legnagyobb szerepet, így a film nem siklik ki teljesen, ám az arányok sokkal jobban elcsúsznak a kelleténél. Hulk teljesen felesleges volt ide, Megtorló elsősorban vicceskedik, bőven lehetett volna több komolyabb szerepe, valamint a tétek, motivációk sem érződnek fontosnak, ami elég nagy probléma.
A Vadonatúj nap biztosan sikeres lesz, és meglesz a maga közönsége, amivel nincs baj, mert a film vállalható, de az MCU-s Pókember mozik közül ez tudott a legkevésbé működni nálam. Ez azért bosszantó, mert egy rakás szuper dolog van benne, csak közben pokolian rapszodikus. Elegánsan kezeli a felejtést, Peter vívódását és érzelmi válságát, ám túl sok mindent akar beleszuszakolni, ami miatt filmként eléggé döcög. Pókember továbbra is nagyon barátságos és közkedvelt, de köszöni szépen, egyedül is képes lenne megállni a lábán, nem kell nyolc oldalról támogatni. Bízom benne, hogy láthatjuk még hasonló formában, csak kicsit kiforrottabban, mert ez így inkább volt kihagyott ziccer, mintsem visszatérés a Marvel legszebb éveibe.
