A krimi egy örökérvényű műfaj, amin keresztül ráadásul szépen nyomon is követhető, hogyan változik évtizedről évtizedre az emberek olvasási szokása. Krimit írni könnyű, sok szerző tollából kicsúszott már egy-két bűnügyi regény, ám jó krimit írni már nehéz. Igazán ütőset, netán örökzöldet írni viszont tényleg csak keveseknek sikerül.

Régen a nyomozás, a rejtély megoldása volt a fókuszban, ma viszont egy krimiben a bűnüggyel és annak megoldásával egyenértékű és súlyú elem a főszereplő figurája, a jellemfejlődése, a főszereplők közti (sokszor romantikus) kapcsolat, a sokféle társadalmi probléma bemutatása. Egy régi krimi szikár, száraz, lényegretörő, ma viszont terjedelmes, részletes leírásokat kapunk helyszínekről, szereplőkről, az ő életükről.

A krimi tehát felhígult, de ezáltal lett fogyaszthatóbb, még nagyobb közönség számára is élvezhető, olvasmányos történet, ami bármivel kombinálható, aminek bármi jól áll. Egy krimi játszódhat tengerparton, de koszos kisvárosban is, luxuskörülmények között, de akár egy vidéki tanyán is, a világtól elzárva, vagy épp élő egyenes adásban. Keverhetik romantikus elemekkel, jogi játszmákkal, szólhat tinédzsereknek, nőknek vagy férfiaknak, lehet sötét, komor, de színes, vidám vagy épp teljesen elborult, mondhatni a feje tetejére állított.

Ilyen, kicsavart történet Benjamin Stevenson sorozata is, melynek legújabb része most nyáron jelent meg. Az ausztrál író pár éve robbant be a köztudatba A családomban mindenki gyilkos című regényével, ami amellett, hogy tisztelgett a régi korok krimijei és szerzői előtt, meg úgy összességében a zsáner előtt is fejet hajt és tisztelettel-szeretettel nyúlt hozzá, az egészet a kereteken belül tartva, de teljesen kifordította a sarkaiból.

Stevenson regényeiben a főhős egyben mesélő, sőt író is, pici tudathasadásos állapot, főleg mikor lebontja a filmezés világából jól ismert negyedik falat, és kiszól nekünk, olvasóknak a történeten belül, terelget, segít, kommentál, úgy, hogy épp aktuálisan benne van egy helyzetben, nem egyszer halálközeli szituban állítja meg a “képet”, a történet folyását.

Az első regény többek kedvence is lett a baráti körünkben, ugyanis egy olyan szórakoztató, mégis remekül megírt krimi, amit sokan élvezettel olvastak és remélhetőleg sokan fogják még felfedezni. Épp ezért vártuk nagyon a következő történetet, de féltünk is tőle, mivel gyakran látni, hogy egy remek ötlet másodjára már nem működik, vagy az író nem tudja megugrani azt a szintet, amit először letett az asztalra. Stevenson azonban hibátlan teljesítményt nyújtott az Ezen a vonaton mindenki gyilkossal, és igen, SZEVASZ ORIENT EXPRESSZ!

A sorozathoz ezután jött egy karácsonyi különkiadás, majd idén megjelent a harmadik nagyregény Ebben a bankban mindenki tolvaj címmel. A helyszín a síház és a vonat után ezúttal egy bank, ide zárnak össze most több embert, ahol a címben ígértek szerint mindenki tolvaj lesz, csak ki-ki mást lop vagy akar épp ellopni. Az egyikük pedig épp a mi főszereplőnk, az amatőr detektív és író, Ernest Cunningham, aki szerelmével együtt épp hitelt szeretne felvenni, hogy beindítsák saját nyomozóirodájukat.

A recept ugyanaz, mint az előző két nagyregényben, ám most nem sikerült kicseleznie Stevensonnak az elsőkönyves szerzők átkát, és picit nehézkes, lomha regényt adott ki a kezei közül. A sztori az elején jól indul, izgalmas az alapfelállás, a helyszín és a sok fura szereplő, majd ahogy beindulna a cselekmény, a rablásosdi, úgy kezd szétfolyni a történet, és hiába a sok akció, valahogy unalmassá válik az a rengeteg beszéd, amit követni kell.

Az is az érzése olvasás közben az embernek, mintha most jönne el a pillanat, hogy Stevenson már nem fog tudni az általa sokat kritizált “isteni beavatkozás” nélkül kijönni ennyi kanyarból, de megoldja. Mégpedig hogy!

Amint átlendül a regény (és mi olvasók is) a holtponton, utána valami fenomenális utolsó száz oldal következik, ami parádésan, nagyon okosan, hihetetlenül, de mégis reálisan helyére tesz és lezár mindent. Nem jönnek az űrlények, nincsen sosem említett rokon, ikertestvér meg semmi zsákból előrántott, egyszerű megoldás. Stevenson mindent, amit ő maga kavart, sikeresen kitisztít és úgy hagyja az olvasót, szájtátva, mint talán még sosem.

Mélyről kellett indulni, de zseniálisan visszahozta (megmentette?) ezt a regényt. Aki ezzel kezdene, mert mondjuk nem tudja, hogy ez egy sorozat, annak a korábbi kötetek igazán szórakoztatóak lesznek, aki pedig eddig imádta a Cunningham-sztorikat, az tartson ki féltávnál, mert őrületes lezárást fog kapni.

Cím: Ebben a bankban mindenki tolvaj
Szerző: Benjamin Stevenson
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 400

Tíz gyanúsított. Tíz rablás. Egy újabb lehetetlen rejtély, amit csak Ernest Cunningham oldhat meg.

Ernest Cunningham, mindannyiunk kedvenc nyomozójának legújabb kalandja pont olyan csavaros és szórakoztató, mint az eddigiek. Benjamin Stevenson méltán népszerű sorozata immár milliós eladással büszkélkedhet világszerte.

A kötetet az Agave Könyvektől kaptuk, köszönjük!