A magyar képregények sokszor háttérbe szorulnak a nemzetközi sikercímek mellett, pedig szerencsére egyre több példa támasztja alá, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Elég egy kis keresgélés, és máris egészen különleges, igényes és nyomtatott formában is elérhető művekre lehet rábukkanni. A 2025-ös felhozatalból most két friss kötetet is ajánlok, amelyek ékes példái annak, hogy a magyar képregényvilág mennyire sokszínű és ötletes tud lenni.

Mezsgye – Első kötet

A Lakatos István (Lencsilány, Dobozváros, Mesék az ágy alól) és Szegedi János Péter játékfejlesztő/producer által írt Mezsgye az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hazai vállalkozása, amely a független képregényes szcéna erejét és lehetőségeit bizonyítja. A történet középpontjában egy kiszámíthatatlan, halálos anomáliákkal teli terület áll, amelyet egyszerűen csak Mezsgyének hívnak. Senki sem tudja, mikor és hogyan keletkezett, ahogy azt sem, pontosan mekkora vagy micsoda. Egyetlen biztos pont van: örökké változik, és az oda merészkedők számára halálos veszélyeket rejt. A vakmerő felfedezők, a poszták újra és újra megpróbálják felkutatni a kincseit, elkerülhetetlen haláluk után pedig rendre feltámadnak a Mezsgye peremén álló életfa ágairól, mintha a világ megtagadná tőlük a végső nyugalmat. És mindez csak a felütés!

A kötet három epizódon keresztül vezeti be az olvasót a Kamberg nevű város mindennapjaiba, ahol az élet aligha biztonságosabb, mint odakint. Itt találkozunk a főszereplő duóval: Kane-nel, a mogorva, megkeseredett veteránnal és Tomekkal, a lelkes újonccal. Kettejük párosa a klasszikus „össze nem illő társak” humorát idézi, amely a Spencer–Hill duó dinamikájához hasonlítható. Az ő szemükön keresztül bontakozik ki Kamberg bizarr jelenségekkel tarkított normalitása, ahol a telepaták – vagy ahogy ők mondják, „repülő seggfejek” – fejrobbanásokkal teremtik meg a rendet, óriáspókok fenyegetik a lakosságot, és a Bölcs Béka az egyetlen stabilitás az állandó káoszban.

A Mezsgye szeszélyes világán érezni a rendkívül aprólékos, műgonndal kivitelezett tervezést, miközben minden lapozás után az arcunkba robban valamilyen váratlan fordulat vagy egy újabb szürreális ötlet. A kozmikus horror itt nem idegen fenyegetésként tör be a hétköznapokba, hanem eleve része annak – a benne élők nem menekülnek fejvesztve (leszámítva, aki tényleg elveszíti a fejét), helyette legyintve beletörődnek a körülöttük zajló abszurditásba. Ez a sajátos hangulat adja a képregény egyik legerősebb vonását. Ugyancsak elismerésre méltó, hogy bár érezhetően rengeteg helyről merítettek az alkotók, a Mezsgye egy pillanatra sem kelti utánérzés benyomását. A H. P. Lovecraft-féle iszonyat, a Robert E. Howard-i kalandhangulat és a Rejtő Jenőt idéző fanyar humor nem több annál, mint ami,

mégpedig jó érzékkel összeválogatott inspirációk, amelyek egy roppant egyedi, saját jogán is működőképes egésszé állnak össze.

Ezt a szó minden értelmében weird közeget az Alfabéta-díjas Kovács Péter lenyűgöző, erőteljes kontrasztokra építő monokróm rajzai keltik életre. A részletgazdag és helyenként impresszionisztikus hátterek tele vannak felfedeznivaló apróságokkal, amelyeket lágyabb vonalakkal kihúzott, rajzfilmszerű alakok töltenek meg élettel. A lapokon szinte fizikailag érezhető a rothadás, a vér és a nyomor szaga, mégis átsüt rajtuk egyfajta groteszk humor és játékosság. A stílus maga közelebb áll az európai képregényhagyományhoz, mint az amerikai mintákhoz, és tényleg nem túlzás azt mondani, hogy nemzetközi szinten is megállná a helyét.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit rejt a Mezsgye a műfaji határokat átlépő, dark fantasy és kozmikus horror elemekből építkező felszín alatt. Egyelőre nehéz behatárolni, lévén az első kötet inkább a világépítésre és a hangulat megteremtésére összpontosít, azzal kapcsolatban viszont kevés kapaszkodót nyújt, hogy a nagyobb ívű cselekmény később milyen irányba haladhat. Ez viszont teljesen rendben van egy alig 120 oldalas bevezető esetén, ami máskülönben dagad a kreativitástól és a lehengerlő ötletektől.

A Mezsgye bizonyítja, hogy a hazai képregényes közegben is születhet világszínvonalú, vizuálisan is párját ritkító alkotás. Remélhetőleg megkapja a lehetőséget a folytatásra, mert óriási ígéretet hordoz, és ennél nagyobb dicsérettel talán nem is lehetne illetni.

Cím: Mezsgye – Első kötet

Alkotó: Lakatos István, Szegedi János Péter, Kovács Péter

Formátum: puhatáblás kötet

Megjelenés éve: 2025

Oldalszám: 120

Senki sem tudja, mikor keletkezett, sem azt, mekkora. Egyáltalán: micsoda a Mezsgye? Ami bizonyos, hogy örökké változik és halálos veszedelmeket rejt. Egyedül a posztáknak nevezett vakmerő kalandorok merészkednek be, hogy egy eszelős blemmi megbízásából felkutassák különleges kincseit. Aztán időnként meghalnak ugyan, de nem baj.

Ám a világ változóban van.

A sötét vadonból egy ősi város kúszik elő, az utcákon soha nem látott teremtmények csatangolnak. Még az éjjeli holdfény is idegen világ égboltjáról süt alá.

És a Mezsgyében álló titokzatos fának talán sokkal nagyobb szerepe van mindezekben, mint azt bárki is gondolná.

Köszönjük a képregényt a Silent Regent csapatának! A kötet megvásárolható a fenti borítóra kattintva.

Rossz bőrben

Az Ács „Emtrexx” Zsolt elméjéből kipattant Rossz bőrben először a 2010-es évek elején, a Random Virtuális Képregénymagazin oldalain bontakozott ki folytatásokban. A Random egyik legemlékezetesebb sorozata most először kapott teljes, nyomtatott kiadást a 5Panels gondozásában, bónusztörténettel kiegészítve.

A cselekmény középpontjában Szerdahelyi Gergely, azaz Szergej áll, aki tankönyvi példája a mindenre fittyet hányó, egoista suttyónak. Testvéreit Csöcsösnek és Mócsingnak hívja, tiszteletet nem mutat senki iránt, az életét pedig főként a lógás, a beszólogatás és a balhék szervezése tölti ki. A fordulópont egy éjszakai randalírozás során érkezik el, amikor Szergej a kiszemelt lány – akit egyszerűen csak Bige néven emleget – figyelmének elnyerése érdekében szétveri egy kínai üzlet kirakatát. Az egyik ott talált tárgy különös hatással lesz rá, és innentől kezdve beindul a weird ámokfutás. Furcsa testi átalakulások kezdődnek nála, először vámpírrá változik, később pedig farkasemberként, szellemszerű alakban vagy éppen mutáns lepkeként próbál túlélni. Az átváltozások sora egyre bizarrabb, miközben a magyar (meg nem nevezett) kisváros lakói is kénytelenek szembesülni a felbukkanó rémkreatúrákkal.

A Rossz bőrben különlegessége, hogy az ízig-vérig magyar hétköznapokat keveri a fantasztikus és horrorisztikus elemekkel.

A figurák beszédmódja, a helyszínek és a karakterek típusai mind a hazai rögvalóságból táplálkoznak. Ez szolgáltatja azt a rendhagyó humorforrást, amikor a horrorfilmekből szabadult alakok nem egy amerikai kisvárosban, hanem a helyi kocsmától pár utcányira kezdenek el garázdálkodni, és az ellenük fellépő szereplők között gyúrós nagymenők, kiégett rendőrök és átlagos kisvárosi diákok bukkannak fel – minderről pedig Erős Antónia és Szellő István rajzolt alakjai tudósítanak a televízióban. Egész egyszerűen parádés.

A hétköznapi miliő és a teljesen elszabadult szürrealizmus keveréke nagyjából végig működik, noha közben Szergej antipatikus, önfejű viselkedése nem egyszer próbára teszi az olvasó türelmét. Kétségtelen, hogy akadnak kifejezetten szórakoztató, hangosan nevetős beszólásai, de összességében nehéz igazán szurkolni neki. Döntéseit és makacsságát rendszeresen bünteti az univerzum, mégis alig tesz bármit, ami miatt valóban érdekelne a sorsa. Pedig a körülötte zajló furcsaságok azt az ígéretet hordozzák, hogy a végén talán nemcsak önmagává változik vissza, hanem jobb emberré is válik. Éppen ezért kicsit nehéz meghatározni, mi is volt a történet fő célja azon túl, hogy egy egyébként nagyon szórakoztató, igazi műfaji unikumot tárjon az olvasó elé.

A rajzok tekintetében a kötet változatos, lévén több alkotó stílusa találkozik benne. A legtöbb fejezet illusztrációi lendületesek és a tartalomhoz illeszkedő, fiatalos stílust kölcsönöznek a képregénynek, viszont a 83. és 104. oldal közötti, gyengébben kivitelezett szakasz kissé kizökkentett olvasás közben. Ezt leszámítva azonban a vizualitás szépen erősíti a groteszk és humoros elemeket, és sok helyen kifejezetten szórakoztatóan egészíti ki a szöveget.

A Rossz bőrben egyszerre idézi fel a korai hazai webes képregénykultúra DIY-hangulatát annak minden bájával és döccenőjével. A történet néha furán nagyokat ugrik előre az időben, és a főhősével sem könnyű azonosulni, mégis nehéz nem élvezni azt a sajátos, magyar közegben játszódó műfaji kavalkádot, amit a kötet kínál. Kellően játékos és kellő misztikummal átitatott ahhoz, hogy az olvasót hamar magával ragadja, és igazi kuriózumként foglaljon helyet a hazai képregényes palettán. A 182 oldalas kiadvány ráadásul egy hasonlóan abszurd bónusztörténettel is meg van toldva, amelyben Petőfi Sándor és a jövőből érkező gyilkos robotok csapnak össze.

Cím: Rossz bőrben

Alkotó: Ács „Emtrexx” Zsolt, Lőrinczi Balázs

Formátum: puhatáblás kötet

Megjelenés éve: 2025

Oldalszám: 182

„Ha most nem nyúlok ki, akkor sose!”

Hogy unalmas élete értelmet nyerjen, és a kiszemelt lány közelébe kerüljön, a suttyó Szergej csatlakozik a helyi rendbontók egy csoportjához.

A beavatás éjszakája azonban misztikus és megdöbbentő események olyan hihetetlen sorozatához vezet, amire legmerészebb álmaiban sem gondolt.

Még az is lehet, hogy megbánja!

Köszönjük a képregényt a 5Panels csapatának! A kötet megvásárolható a fenti borítóra kattintva.