Szinte hihetetlen, de 20 évvel ezelőtt került a moziba a Madagaszkár, a DreamWorks máig kultikus animációs filmje. Cikkünkben felelevenítjük a mozi elkészültének történetét, és megpróbálunk válaszolni arra a kérdésre, hogy mit jelent az alkotás a mai nézők számára. 

Ritkán adatik meg az embernek a húszas évei közepén, hogy azt érezhesse, hogy nagyon öreg, de amikor olvastam a szerkesztőségi csoportunkban, hogy írni kellene az idén 20 éves Madagaszkárról, bizony elfogott ez az érzés. 

Ez ugyanis számomra klasszikusan egy olyan film, aminél emlékszem, mikor láttam először, és ami időről időre, néhány évente előkerült az életemben. És nem feltétlenül azért, mert egy akkora remekműről lenne szó, animációs filmek közül is tudnánk mondani jobbakat, de a karakterek működnek, néhány poén legendássá vált, és persze mindent felülír, ha egy filmhez személyes emlékeink is kötődnek, márpedig nekem a Madagaszkár klasszikusan a gyerekkor.

A kezdetek

A DreamWorks az 1990-es végén, némileg a Pixartól lemaradva ugyan, de elkezdett szép sikereket elérni animációs fronton. Mostani filmünk egyik rendezője, Eric Darnell is részt vett az első igazán kultikus film, a Z, a hangya elkészültében, ami után egyértelmű volt, hogy az állatos történetekben van potenciál. Majd jött 2001-ben a Shrek első része, amire a gigasiker jelző is enyhe lenne, máig az egyik legnépszerűbb, és véleményem szerint vitathatatlanul is az egyik legkiválóbb animációs filmről van szó.

Fel kellett nőni tehát az elvárásokhoz, Eric Darnell pedig sokat beszélgetett a stúdió több szakemberével, többek között a későbbi társrendező Tom McGrath-tal, és megszületett az állatkerti csapat ötlete, akik különös véletlenek nyomán kerülnek vissza a vadonba. A rendezők bevallása szerint végül közel négy éves előkészítés előzte meg a konkrét produkciós folyamatot. 

Fontos volt a főszereplők hangjainak kiválasztása is. Ben Stiller például a készítők szerint adta magát Alex szerepére, hiszen Stiller – ahogy a karakter – nagy showman, aki viszont érzékeny arcát is meg tudja mutatni. És ha ismerjük David Schwimmer, Chris Rock vagy Jada Pinkett Smith munkáit, nagyjából ugyanezt mondhatjuk el róluk: mind tökéletesen illetek a szerephez. Sacha Baron Cohen pedig az elmondások szerint olyan remek volt Julienként, hogy bár eredetileg csak egy rövid szerepet szántak neki, több játékidőt kapott, szinte főszereplővé lépett elő.

Egyébként a magyar szinkron is kiváló, többek között Seder Gábor, Zámbori Soma, Molnár Levente, Liptai Claudia, Galbenisz Tomasz és Reviczky Gábor hangjának köszönhetően. Az az ember érzése, hogy a 2000-es évek elején készültek az utolsó legendás hazai szinkronok, gondoljunk csak a sokat emlegetett Shrek magyar változatára.

A film vizuális világát tekintve is izgalmas kordokumentum. Egyrészről a DreamWorks ekkoriban egy virtuális együttműködési rendszeren keresztül tette lehetővé az egymástól akár távol lévő stábtagok közös munkáját, másrészt a karakterek megalkotása szándékosan eltért a Pixar által már akkor is követett fotorealisztikus animációtól. A figurák geometriai formákra épülnek, helyenként ironikusan eltúlzottak.

A környezetet squash and stretch (nyújtás és zsugorítás) elven hozták létre, azaz az alkotók erőteljesen stilizáltak, megint csak felvállalták a klasszikus animációk formavilágát. 

Mit ad a film manapság?

Ehhez a cikkhez természetesen a hétvégén újranéztem a filmet, és ért pozitív és negatív meglepetés is. Utóbbi kategóriába tartozik, hogy néhány év után szinte friss élményként rendkívüli módon átjött, hogy a történet az első részben rendkívül vékony. Rövid az expozíció, az első pillanattól nyilvánvaló, hogy mire megy ki a játék, és hogy a kezdeti jelenetek csak arra szolgálnak, hogy valahogy elinduljon a kaland. 

És az is tény, hogy például a Shrekkel, de az erősebb Pixarokkal való összehasonlítást sem állja ki a film. A Madagaszkárban nincs meg az a mögöttes tartalom, ami az animációs műfaj legjobbjait igazán felejthetetlenné teszi. Arra a többrétegűségre gondolok, amikor gyerekként remekül szórakozunk, majd felnőttként szintén, csak már egészen más poénokon nevetünk. 

A Madagaszkár szimplán egy jópofa film, ám persze ez nem kevés! A karakterek mai szemmel is remekül működnek, és megint csak ki kell emelni, hogy a fordítás is remek, Speier Dávid szövegének mondatai egy egész generáció nyelvhasználatát határozták meg. Majdhogynem egy szitkom szerkezetet látunk, mindegyik karakternek megvan a néhány alapjellemzője, ám idővel a sztereotípiák is árnyaltabbá válnak. 

És persze még valamiféle üzenetet is mepróbáltak megfogalmazni az alkotók. Alex története arról is szól, hogy mennyire határoz meg minket a származásunk, az alapvető igényeink, és hol kezdődik a személyiség, ami az önálló döntéseinkből áll össze. A Madagaszkár alapvető üzenete a párbeszéd és az együttélés fontossága, amit a célkorosztálynak megfelelő mélységben tárgyaltak. 

A film öröksége

A Madagaszkárnak később két folytatása is készült. A második epizód Alex családját és az afrikai kultúrát mutatta meg a nézőnek, majd a harmadik részben jött Európa. Még sikeresebbek voltak viszont a spin-offok, A Madagaszkár pingvinjei évekig kitörölhetetlen volt a magyar televíziós kínálatból, de még most is belefutni néha (ebből film is készült 2014-ben). A Mini Madagaszkár – Vár a nagyvilág pedig a karakterek előéletét mutatta meg, 

Néhány évente szóba kerül, hogy esetleg jöhet a negyedik Madagaszkár-film is, sőt egyszer hivatalosan is bekerült a naptárba, de az elmúlt években nagy a csend a projekt körül. Persze nagyjából ugyanez volt a helyzet az immáron biztosan elkészülő új Shrekkel, így nem zárhatjuk ki, hogy egyszer felpörögnek az események. Addig is nézzük újra az új részeket!