A norvég Kristoffer Borgli először hazájában bizonyított a Rosszul vagyok magamtól című bizarr és szatirikus fekete komédiával, majd elkészítette első amerikai filmjét Nicolas Cage főszereplésével az Álmaid hőse képében. Itt újfent gondoskodott róla, hogy megjegyezzük a nevét, és a legizgalmasabb kortárs alkotók közt emlegessük. Most Hollywood legnagyobb sztárjaival forgatta le új agymenését, Zendaya és Robert Pattinson pedig remek partnerek a Kész drámában.
Emma és Charlie az esküvőjükre készülnek. Írják a beszédeiket, keresik az ideális helyszínt, az ételeket és a díszítést, majd a tanúikkal kiegészülve vacsoráznak egyet a befutónak tűnő étteremben. A bormámoros estén mindenki elmeséli, hogy mi volt élete legszörnyűbb tette, ami elindít egy lavinát, mely akár hőseink nagy napjának is keresztbe tehet.
A Rosszul vagyok magamtól egy figyeleméhes nő szélsőségeit mutatta be igen extrém, helyenként testhorrorba illő módon, miközben egy komplett generációnak állított görbe tükröt. Az Álmaid hőse szintén nem fogta vissza magát, és a cancel culture jelenségét forgatta ki magából sajátos stílusban. Mindkét alkotásban hangsúlyos szerepet kaptak a toxikus kapcsolatok, így okkal számíthattunk rá, hogy a Kész drámában is ebbe ugrunk majd fejest. Borgli előző két munkájához képest talán egy fokkal földhözragadtabb a felütés, ám ezáltal sokkal azonosulhatóbb is. Persze a rendező filmnyelvi eszköztára hasonlóan különleges és kreatív, nem fogja vissza magát és úgy beszél kényes témákról, ahogy nagyon kevesen mernek. Az ominózus vacsora után kipattan a dráma, mi pedig rögtön elkezdhetünk dilemmázni és agyalni azon, vajon mit tennénk hőseink helyében. Beszéljük meg a dolgot, felejtsük el, tényleg annyira nagy ügy ez, vagy egyáltalán miért kell másnak tudnia róla? Tele van a film érdekes kérdésfeltevésekkel, ráadásul számos témakörbe bele-belemarkol. Ez könnyen a visszájára fordulhat, de Borgli a rendezés mellett az írásban is jeleskedik. Az alapkonfliktust jelentő vallomás noha fontos szerepet kap, csak egy katalizátor abban, hogy felszínre hozzon ki nem mondott dolgokat, érzéseket.
Emma és Charlie kapcsolata terítékre kerül, és ki kell derülnie, hogy szerelmük mekkora terhet bír el, bíznak-e egymásban, vagy az együtt töltött két év csak egy félreértés volt. A film pazarul rávilágít arra is, hogy kit engedünk be a privát szféránkba, mit osztunk meg másokkal, megéri-e őszintének lenni egyáltalán egy ennyire álszent és felszínes világban. Külön bravúr, hogy Borgli egy nagyon is amerikai problémát jár körbe elsőre, mindezt azonban összetéveszthetetlenül európai stílusban teszi. A Kész drámát körbelengi a rendezőre jellemző fanyar, időnként koromfekete humor, ráadásul sokszor hozza a szereplőket kínos helyzetbe, ezáltal mi nézők is feszélyezve érezzük magunkat. Emiatt biztos megosztó lesz az összkép, de azon ritka esetek egyike áll fenn, amikor ezek a szituációk csak hozzáadnak a film pozitív értelemben vett szertelenségéhez, illetve a nézői empátiához. A kaotikus bonyodalom után a zárás aztán visszább vesz, elcsendesül és egy olyan érzelmes, szívhez szóló epilógust kapunk, ami borzasztóan jólesik az addigi események fényében. Itt is el lehetett volna csúszni, de Borgli biztos kézzel tett pontot a sztori végére.
A színészek közül szinte mindenkit ki lehet emelni, de Zendaya és Robert Pattinson egyértelműen viszik a show-t. Zendaya ismét bizonyította, hogy a blockbusterek mellett a kisebb, drámai szerepek állnak neki igazán jól, itt tudja megmutatni, hogy mennyire tehetséges. Ugyanez elmondható Pattinsonról is, aki még hölgy kollégájánál is jobb, lubickol a szerepében és kihozza a karakteréből a maximumot.
A rendező munkássága miatt számítottam rá, hogy egy autentikus, közel sem hétköznapi darab lesz a Kész dráma, de sikerült felülmúlni a várakozásaimat. Borgli már korábban is egészen kiváló érzékkel ábrázolta az emberben rejlő kettősségeket, miközben aktuális társadalmi problémákról beszélt olykor zavarba ejtő, mégis virtuóz módon. Kevesen tudják ennyire jól mixelni a tartalmat a szórakoztatással, a kínosságot a humorral, a kényes témákat a szenvtelenséggel. A Kész dráma amellett, hogy kiszámíthatatlan és sokrétű élmény, önanalízisre késztet, ezért a terápiáért pedig hálásak lehetünk Kristoffer Borglinak.
