Joe Hill neve mára visszavonhatatlanul összeforrt a minőségi modern horror, valamint dark fantasy fogalmával, és bár sokáig rátelepedett a „királyi” származás terhe, Stephen King fia saját jogán is a zsáner megkerülhetetlen alakjává vált. A hazánkban is nagy sikert arató Locke & Key – Kulcs a zárját, az Egy kosár fej és a Merülés után a GABO Kiadó jóvoltából újabb Hill-képregényt vehettek kézbe a rajongók, amely ezúttal a szerző egyik legnépszerűbb regénye, a NOS4A2 világába kalauzol vissza minket. A Lidérc egyszerre szolgál a regény előzménytörténeteként és annak kiegészítéseként, feltárva a rettegett Karácsonyország eredetét is.

A képregény középpontjában Charlie Manx, a halál kortalan kocsisa és az ő hírhedt, 1938-as Rolls-Royce Wraith járgánya áll.

Ő az, aki a saját maga által teremtett dimenzióba, Karácsonyországba fuvarozza a családjuktól és otthonuktól megfosztott gyermekeket. Ez a vidámparknak álcázott túlvilági szféra a valóság szövete mellé ékelt bizarr dimenzió, ahol a boldogság örök ígérete mögött valójában végtelenített iszonyat lakozik. Az elhurcolt gyermekek itt torz, személyiségüket vesztett, fűrészfogú szörnyetegekké válnak, kedvenc időtöltésük pedig a kóborgók levadászása a lehető legvéresebb módokon.

A Lidérc szerkezetileg három részre osztható, amelyek közül az elsőben feltárul Manx eredettörténete és fiatalkora, bepillantást engedve abba a folyamatba, ahogyan a megtört férfiból megszületik a szörnyeteg. Számomra hiánypótló és kifejezetten szívszaggató volt ez a szösszenet, ám aggodalomra semmi ok, Hill egyáltalán nem próbálja felmenteni Manxot későbbi rémtettei alól. A szerző pusztán szemlélteti a karakter mögött álló tragédiát és a kegyetlen neveltetést, bizonyítva, hogy a gonosz gyakran maga is áldozatként kezdi pályafutását.

Bár a képregény szorosan kapcsolódik az anyaregényhez, a cselekmény gerincét egy attól független, önálló történet adja, ami a kötet fő csapásiránya is egyben. A nyolcvanas évek végén járunk, amikor egy csapat fegyenc (a tragikus sorsú édesapa, Chess Llewellyn, egy gyermekmolesztáló producer és egy cirkuszi torzszülött) megszökik egy rabszállítóból, ám a sors kegyetlen fintoraként éppen Manx autójába kéredzkednek be segítségért. Az utastérben zajló interakciók során a sofőr afféle alvilági ítészként lép fel, kíméletlenül rávilágítva utasai bűneire. A szedett-vedett kompánia eközben végig azt hiszi, a szabadság felé tartanak, de valójában egy olyan rémálomba csöppennek, amelyhez képest a börtön biztonságos menedéknek tűnne.

Hill zsenialitása ismét abban rejlik, hogy a természetfeletti fenyegetés mellett ugyanolyan súllyal jeleníti meg az emberi drámákat is. A szereplők motivációi valóságosak, a megtört édesapa vagy a megkeseredett rendőrnő karaktere pedig bizonyítja, hogy a szerző a lélekábrázolás terén is egyre magasabb szintekre lép. Bár a két médium különbségeiből eredően itt nincs lehetőség olyan mélyre ásni, mint a regényben, cserébe kárpótol minket, hogy Karácsonyország ezúttal teljes pompájában és visszataszító rettenetében sejlik fel a szemünk előtt.

A képregénynek ugyanakkor akadnak szerkezeti egyenetlenségei, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A Manx eredetét bemutató prológus például rendkívül szöveghangsúlyos, a narráció itt dominál a képek felett, ami kissé lassítja az olvasást, és megtöri a képregényekre jellemző dinamikusságot. Hasonlóan felemás érzéseket kelthet a kötet végén található epilógus, amely illusztrált novella formájában került a kiadványba. Bár ez a szakasz érdekes háttérinformációkkal szolgál a vidámpark létrejöttéről, dramaturgiailag nem tesz hozzá sokat a fő történethez, inkább csak keretbe foglalja a művet. A központi történet viszont feszes tempójú és akciódús.

A menekülő fegyencek kálváriája és a Karácsonyországban zajló túlélőharc izgalmas, a gore elemek pedig kifejezetten erősek. Hill és Wilson nem finomkodnak, így a mű helyenként tabudöntögető, vérrel, belsőségekkel és felkavaró részletekkel nem spóroló alkotás.

A kötet vizuális megvalósítása az említett Charles Paul Wilson III érdeme, aki tökéletes partnere Hillnek ebben a szürreális utazásban. A képi világ egészen egyedi stílust eredményez, mintha egy klasszikus gyerekkönyv illusztrációi lázálomban kelnének életre, karikatúraszerű karakterábrázolással kiegészülve. A giccses karácsonyi esztétika és a brutális horror keveredése egyfajta Tim Burton-i, ám annál jóval betegebb atmoszférát teremt. Jay Fotos színezése tovább erősíti ezt a nyomasztó hatást azáltal, hogy Karácsonyország fehér és vörös színeit komor fekete és piszkosszürke árnyalatokkal ellenpontozza.

A GABO igényes, keménytáblás formátumban jelentette meg a művet, amely a teljes minisorozat mellett vázlatrajzokat és borítógalériát is tartalmaz. A kötet önmagában is érthető, de az élmény akkor válik teljessé, ha az olvasó ismeri a NOS4A2 regényt, hiszen számos utalás és összefüggés így nyeri el valódi értelmét. Joe Hill rajongóinak kötelező darab, és bár nem egy tipikus karácsonyi ajándék, a minőségi horrortörténeteket kedvelőknek a fa alatt, illetve a polcon a helye.

Cím: Lidérc

Alkotó: Joe Hill, Charles Paul Wilson III

Fordító: Uram Tamás

Megjelenés éve: 2025

Oldalszám: 200

A bestsellerek sorát jegyző, többek között Eisner-díjjal kitüntetett Joe Hill a NOS4A2 című regényében bemutatta Karácsonyország vérfagyasztó világát és az ott uralkodó kortalan eszelőst, Charlie Manxet. A szerző ezúttal a rajzoló Charlie „Talent” Wilson III segítségével elmeséli nekünk Manx lidércnyomásba illő eredettörténetét, bemutatnak egy rakás züllött figurát, és elviszik az olvasókat egy körre a rémálmok útján egy olyan járgányban, amelyen nincsen fék.

A képregényt köszönjük a GABO-nak! A kötet megvásárolható a fenti borítóra kattintva.