Az énkeresés, az identitásválság, a valahová tartozni akarás vágya nem korlátozódik bőrszínre, fajra, korszakra – vagy a könyveknél maradva – műfajra. Ugyanúgy válságba kerülhetsz egy goblinoktól hemzsegő fantáziavilágban, mint egy idegen bolygó felé repesztve az űrben. És az Agave Könyvek két új kiadványát, a Hollólovagokat és a Vándorló csillagokat pontosan ez az egyetemes probléma köti össze.

Christopher Buehlman: Hollólovagok

Buehlman-t már nem kell bemutatni a hazai olvasóknak: az Agavének köszönhetően a szerző több műve is megjelent magyarul, például a 2022-ben kiadott A fekete nyelvű tolvaj című fantasy is. Ebben egy ügyes tolvaj, Kinch Na Shannack egy lovagot, Galvát választja ki következő célpontjának, nem tudván, hogy kicsoda is a harcos nő valójában. Galva hátterét, múltját mutatja be az idén megérkezett Hollólovagok, amelynek képében tehát egy előzménysztorit kapunk. Ehhez mérten akinek még fogalma sincs a goblinháborúkról, azok tiszta lappal indulhatnak neki Buehlman kegyetlen fantáziavilágának, akik pedig már túl vannak A fekete nyelvű tolvajon, azok még behatóbban megismerhetik az egyik főszereplőt.

A könyv a címbéli különleges csapatra fókuszál, amelynek csupa női tagja van, és nem véletlenül: olyan, a goblinok ellen sötét mágia által kifejlesztett lényeknek parancsolnak ugyanis, amelyekhez körültekintő megközelítés szükséges. Ezek a nők pedig a hétköznapi élet, vagy még inkább a hitvesi ágy helyett a harcteret választották. Ehhez a szűk csoporthoz tartozik Galva – avagy a fivéreinek Galvicha – is, aki úgy került ide, hogy szembeszállt családja akaratával, és hosszú kiképzés után beállt a sereg ezen új, kísérleti egységébe.

Miközben ádáz küzdelmek, vértől és béltartalomtól csatakos jelenetek, mulatságos és szívmelengető pillanatok, valamint drámai fordulatok keresztezik útját, Galva folyamatosan küzd azzal, hogy a helyére tegyen mindent magában.

Hogy elhelyezze magát a goblinok és az éhinség miatt feje tetejére állt világban. Hogy elhelyezze magát egy olyan családban, amelyben a családfőt próbálja mindenki lenyűgözni, a testvérek hierarchiáját pedig nem mindig teszi zárójelbe a szeretet. Hogy elhelyezze magát az új pozíciójában, amellyel kapcsolatban rengeteg kétsége van, viszont megkülönböztetett bánásmódot sem akar a háttere miatt. Megpróbál dűlőre jutni az érzéseivel kapcsolatban azzal is, hogy ha nem valaki szeretője, nem valaki barátnője, nem valaki felesége és nem valaki édesanyja, akkor pontosan mégis micsoda nőként. A Hollólovagok hemzseg a belső vívódásoktól, amely az olvasói visszajelzések alapján sokszor az akciók rovására megy, azonban egy kilátástalan világban sajátos módon küzdő nő lelki világát és konfliktusait meggyőző módon mutatja be.

A regény egy lassúbb folyású történet, amelyben kis túlzással több szerep jut a főhős belső harcainak, mint a külső küzdelmeknek. Ugyanakkor a már-már horrorisztikus, fájdalmasan realisztikus és többnyire sötét hangulatú szakaszaiba mindig vegyül némi öröm, némi humor, némi kedves karakterpillanat, hogy ne merüljön el teljesen a reménytelenségben. Ha valaki tudja, hogy mire számítson tőle, akkor a Hollólovagok a helyén kezelve működhet, és még abban is segíthet, hogy Galva helyébe képzelve magunkat elgondolkodjunk a bennünk dúló háborúkról.

Cím: Hollólovagok

Szerző: Christopher Buehlman

Fordító: Sárpátki Ádám

Megjelenés éve: 2025

Galva szembeszállt családja akaratával, és beállt a sereg új egységébe, a hollólovagok közé. A társakként melléjük rendelt, félelmetes, sötét mágia által kitenyésztett fekete madarak rejthetik a kulcsát annak, hogy megfékezzék a goblinokat. Véres út vezet a dicsőséghez, a hollólovagok pedig semmit sem vehetnek biztosra – sem a családi kötelékeket, sem a vezetőik bölcsességét, sem a saját biztonságukat a veszélyes harci madarakkal szemben. De van olyan remény, amely bármekkora kockázatot megér.

Yume Kitasei: Vándorló csillagok

A klímakatasztrófa már nem a futurisztikus sci-fik megfoghatatlan rémképe többé, hanem a jelenünkre rátelepedő, kézzel fogható probléma. Yume Kitasei egy kicsit ugyan továbbment a mánál, de főhősei nem sokkal járnak előrébb, mint mi, amikor egy, a nemzetek által közösen finanszírozott űrhajón egy nemrég felfedezett bolygó felé száguldanak hatalmas sebességgel az űrben. A Föld egyre nagyobb gondban van, az ökoszisztéma fenntartásáért felelős élőlényeket robotokkal helyettesítik, és miközben megpróbálják menteni a menthetőt, egy új lehetőséget látnak egy távoli bolygóban. Nyolcvan fiatal lányt képeznek ki, hogy a Földtől távol új életet teremtsenek (a szó minden értelmében), és köztük van a félig amerikai, félig japán Asuka Hoshino-Silva is, aki részben családi okokból, részben saját maga miatt vág bele ebbe a kísérleti projektbe. Asuka problémás hátterét, tragikus múltját és horgonyként funkcionáló édesanyját egyre jobban ismerjük meg a visszaemlékezések során, miközben a jelenben katasztrófa történik a mesterséges intelligencia segítségével működtetett űrhajón. Egy különös robbanásban hárman halnak meg, Asuka pedig az események sűrűjében volt, így rá hárul a feladat, hogy kinyomozza, ki áll a háttérben.

Kitasei regénye több fontos témával zsonglőrködik több szálon, ugyanakkor mindegyik középpontjában maga Asuka áll. Bár a Vándorló csillagok kiemelten foglalkozik a természet helyzetével, egy rosszabb jövő elodázhatatlan víziójával, társadalmi problémákkal, sőt még egy (hideg)háborús szituációval is, elsősorban mégis egzisztenciális kérdéseket feszeget egyén-, csapat- és akár nemzetszinten is. Amelybe belesimul a virtuális valóság is olyanfajta módokon, amik túlmutatnak a puszta technológián. Elvégre könnyebb elmenekülni egy komfortos álomvilágba a rideg valóság helyett a gondjaink elől – még akkor is, ha egy űrhajón ez jelenti a steril környezettől való eltérést.

Asukával azonban sokan azonosulhatnak: a sehova sem való tartozás miatti aggódás, a szülői béklyók, a fejlődés iránti vágy, az önmarcangolás és az élet értelmének boncolgatása mind megelevenedik rajta keresztül, akárcsak olyan magvas gondolatok, mint hogy hogyan érezze magát egy nő, ha a társaival – és a társadalmi elvárással – ellentétben képtelen teherbe esni.

Noha a regény sci-fi thriller, nagyon is valós és reális veszélyekkel, témákkal és helyzetekkel foglalkozik. Miközben Asuka halad a nyomozás konklúziója, űrhajójuk pedig az ismeretlen felé, a létkérdések egyre komolyabbá válnak az űr sötétjében, akárcsak a felelősség. Elvégre nem csupán magukért felelnek, az emberiség reményét is jelentik egy jobb, vagy legalábbis másfajta jövőre. Kitasei könyve tulajdonképpen azt mutatja be, hogy ezért a jövőképért ki mit hajlandó feláldozni: legyen az a múlt, egy érzés, egy személy a személyiségünk egy része vagy akár egy egész élet. Asuka nemcsak a Földön keresi önmagát, hanem egy idegen bolygó felé száguldva is.

Való igaz, a Vándorló csillagok kevesebb részletet tartogat a tudomány terén vagy éppen a miértek kapcsán, mint optimális lenne, ami egyeseknek negatívumként csapódhat le, a társas kapcsolatok és az egyéni utak kiemelése viszont mindenképpen izgalmas. És az egész felfogható egyfajta társadalmi kísérletként is, csak éppen az űrben. Ez volt Kitasei első regénye, és emiatt nem annyira kiforrott, mint egy profi író legújabb műve, de egyértelműen azt jelzi, hogy a szerzőre érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Akárhogyan is alakuljon az.

Cím: Vándorló csillagok

Szerző: Yume Kitasei

Fordító: Farkas Veronika

Megjelenés éve: 2025

A Phoenix űrhajó tizenegy éve távolodik a Földtől: egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövőjét jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adjanak életet. Miután azonban egy különös robbanásnak hárman esnek áldozatul, a legénység kénytelen megkérdőjelezni egymásba vetett feltétlen bizalmukat.

A köteteket az Agave Könyvektől kaptuk, köszönjük!