Mary Shelley 1818-ban megjelent, korszakalkotó gótikus rémtörténete olyan alapvetés a világirodalomban, amely az elmúlt évszázadok során számtalan feldolgozást, újraértelmezést és vizuális parafrázist élt meg. A tragikus sorsú, mesterségesen életre keltett teremtmény sorsa a modern popkultúrában is folyamatosan utat tör magának, legyen szó animációs filmekről vagy éppen nagyszabású hollywoodi produkciókról. Bár egy ilyen hatalmas örökséggel bíró klasszikushoz folytatást írni mindig óriási alkotói felelősség, Steve Niles és a legendás Bernie Wrightson párosa kellő tisztelettel és szakmai alázattal nyúlt a modern Prométheusz mítoszához. A Gabo Kiadó gondozásában magyarul is megjelent Frankenstein – Él! Él! című négyrészes képregényfolyam egyfelől szimpla stílusgyakorlat, másrészt a szörnyeteg egzisztenciális drámájának vizuálisan is lenyűgöző továbbgondolása.

A két alkotó számára a téma egyáltalán nem volt idegen, hiszen mindketten a horror műfajának elismert veteránjai, és maguk is szenvedélyes Frankenstein-rajongók. Steve Niles, akinek a nevét A sötétség 30 napja (30 Days of Night) tette világhírűvé, remek érzékkel vette fel a Shelley által hátrahagyott fonalat, Bernie Wrightson pedig már 1983-ban letett az asztalra egy olyan illusztrált Frankenstein-kiadást, amely a mai napig a karakter egyik legmeghatározóbb vizuális reprezentációja – nem véletlen, hogy munkássága még a mozimágus Guillermo del Torót is megihlette.

Kettejük közös víziója egy sötét tónusú, egyes szám első személyben elmesélt képregény képében öltött testet, amely minimális párbeszéddel, sokkal inkább a teremtmény melankolikus, belső narrációjával operál.

A képregény cselekménye Frankenstein teremtményének múltidézésére épít. A nyitányban hősünk egy utazó freak show, azaz egy furcsaságokat felvonultató cirkusz attrakciójaként tengeti mindennapjait; a társadalom peremére szorult, kitaszított szerzetek között egyfajta menedékre és sorsközösségre lel, ám a bámészkodó tömeg undora és kegyetlenkedései rendre emlékeztetik rá, hogy az igazi sötétség ironikus módon sokszor a látszólag normális emberekben lakozik. A teremtője emlékétől kísértett monstrum végül a fagyos északra menekül, hogy a kietlen jégmezőkön az önkéntes halált válassza.

Az öngyilkossági kísérlet azonban kudarcba fullad, a vágyott megsemmisülés helyett csupán hosszú hibernáció vár rá. A jégsírjából kiolvasztott teremtmény végül egy rendkívül művelt orvos, Simon Ingles professzor kastélyában lel átmeneti menedékre. A doktor azonnal meglátja benne a csodát és az értelmet: tanítani kezdi, és hatalmas könyvtárát a rendelkezésére bocsátja, ahol a szörny mohón szívja magába a világ tudását. Ám ahogy az a hasonszőrű rémtörténetekben lenni szokott, a jóságosnak tűnő megmentő sötét titkokat rejteget. A professzor ugyanis haldokló felesége megmentése érdekében olyan élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozó, etikátlan kísérleteket folytat, amelyek hősünket ismét súlyos morális válaszút elé állítják.

A képregény legfőbb gondolati magját a teremtmény öntudatának formálódása és a saját emberiességének keresése adja.

Niles írása hűen idézi meg a klasszikus regény filozofikus, elmélkedő hangvételét, amiből már sejthető – és érdemes is ezzel számolni olvasás előtt –, hogy egyáltalán nem egy pörgős, akciódús feldolgozás született. A füzetek lapjain a lény az emberi lét alapkérdéseivel viaskodik, arra keresve a választ, hogy vajon kizárólag a pusztítás eszközének teremtették-e, vagy képes lehet oltalmazni is az életet. Ezzel a komótosabb, elmélyültebb tempóval az alkotóknak sikerült megteremteni azt az atmoszférát, amelyben Frankenstein teremtménye a leginkább érvényesülni tud, és ami az eredeti regény eseményei után egy abszolút következetes, szerves fejlődésnek hat.

Bár a narratíva sem okoz csalódást, a gyűjtemény mindössze négy részben meséli el a történetet, így a kötet igazi ereje egyértelműen Bernie Wrightson elképesztő műgonddal megalkotott látványvilága. A fekete-fehér színskálán mozgó rajzok komor, klasszikus horrorfilmeket idéző hangulata hibátlanul passzol a történethez. A zseniális panelezés, az egész oldalas, lélegzetelállító sarkvidéki tájak, vagy éppen Ingles professzor gótikus laboratóriumának bizarr részletei valóságos vizuális lakomát kínálnak. Az olvasó hosszú-hosszú perceket tölthet el csupán azzal, hogy a kontrasztos fény-árnyék játékokban és az elképesztően kidolgozott hátterekben elveszve kutatja a részleteket.

Sajnos a projekt egyben egy korszakos zseni hattyúdala is lett: Wrightson a képregény munkálatai közben elhunyt, így a negyedik, egyben utolsó fejezetet már nem tudta befejezni. A stafétát az általa személyesen kiválasztott utód, Kelley Jones vette át, aki az alkotó részletes vázlatai alapján öntötte végső formába a lezárást. Bár a stílusváltás a laikus szemek számára is észrevehető, a kötet vizuális egysége nem csorbul jelentősen.

Kárpótlásul a keménytáblás kiadás végén egy exkluzív, mintegy húszoldalas galéria kapott helyet, amely Wrightson korábban soha nem látott, eredeti ceruzarajzait és oldalterveit tartalmazza. A Frankenstein – Él! Él! így egyszerre tiszteletteljes és remekül megírt folytatása egy irodalmi klasszikusnak, valamint egy szép emlékkötet is, amelynek ott a helye minden képregényrajongó és horrorkedvelő könyvespolcán.

Cím: Frankenstein – Él! Él!
Alkotó: Steve Niles, Bernie Wrightson
Fordító: Kemenes Iván
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 104

Steve Niles író és Bernie Wrightson rajzoló ismert párosának közös munkája, a Mary Shelley gótikus horrorklasszikusa ihlette Frankenstein – Él! Él!, folytatja Victor Frankenstein prométheuszi szörnyetegének történetét, amelyben a teremtmény útra kel, és megkísérli feltárni saját emberiességét.

A képregényt köszönjük a GABO-nak! A kötet megvásárolható a fenti borítóra kattintva.