Tommy Wirkola animációs filmjének címe és stílusa sokakat elriaszthat, pedig a rendező célja egyáltalán nem csak a polgárpukkasztás. A Spermageddon bemutatja, még mindig mennyi tabu övezi a tinik szexuális életét. 

Persze mit várunk attól a rendezőtől, akinek a filmográfiájában előkelő helyen szerepel a Náci zombik….És bizonyos értelemben kár is, hogy ezt a filmet ennyire hamar a “botránymozi” kategóriájába helyezték, és arról indult el a találgatás, hogy vajon az alkotók milyen és mennyi tudatmódosító szer hatása alatt hozhatták össze e művet. Amit ugyanis mondani akar a Spermageddon, az rendkívül fontos, illetve azzal nehéz lehetne vitatkozni: még mindig kínosan nem tudunk beszélni a szexről, pláne, ha a tizenéves korosztály kerül szóba. 

A Spermageddon tehát nem csinál mást, mint annak idején mondjuk az Amerikai pite és társai. És most egy pillanatra hagyjuk ki a képletből, hogy ezek a filmek mennyire öregedtek rosszul, mert az kétségbevonhatatlan, hogy valós szorongásokat vittek a vászonra. És ezt teszi most Wirkola is, egyúttal azt is bemutatja, hogy bár lehet, hogy a címszavak változtak, a lényeg aligha. 

A film története két szálon fut. Jens első éjszakájára készül kiszemeltjével, Lisával, és ez pont olyan kedvesen esetlenül alakul, ahogy arra számítunk. Eközben viszont zajlik egy látványosabb futam is: Jens nemi szervében a spermiumok őrjítő versenyben próbálnak eljutni a petesejtig, hogy megtermékenyítsék azt.

A film főszereplőinek két csoportja egészen másra vágyik tehát: a petesejtek célba akarnak érni, Jensék viszont nem akarnak az első éjszakájukon végzetes hibát elkövetni. Persze a nagy képet tekintve nem az lesz a kérdés a filmben, hogy melyik gárda jár sikerrel. 

Megpróbálom minél kevesebbszer megjárni azt a bizonyos rengeteget, és a legkevesebb kacsintgatások közben félreérhető frázist leírni, de ez persze nem lesz egyszerű. Elöljáróban annyit ugyanis érdemes elmondani, hogy ennek a filmnek a velejét magyar nyelven a két fordító, Roatis Andrea és Muráth Péter adják. Sokszor halljuk, hogy animációs filmekhez még akár hozzá is tud tenni a szinkron, és itt pontosan ezt látjuk.

A magyar szöveg ugyanis annak ellenére kerüli el az obszcenitást, hogy a nemi szervek, a szex, illetve egy rövid ideig az ürülék szavak szinonímáit kellett variálni. De van a filmben bőven nyelvi lelemény, és hát be kell vallanom, hogy amikor először meghallottam, hogy Spermione, Gecikém vagy épp, hogy A szárnyas seggvadász, bizony el kellett eresztenem egy félhangos nevetést. 

A filmről általánosságban is elmondható, de végig inkább a kellemes vicces szinten marad meg, és nem éri el azt a nívót, amit a legjobb felnőtt animációk, amikor a nevetés egyúttal feloldásként is szolgál, mert egy valós traumát, problémát hoz a felszínre a mű. Egyetlen ilyen szekvenciája van a filmnek, az abortuszdal, amikor sikerül egy kurrens témában szórakoztatóan, mégis elgondolkodtató módon állást foglalni. 

Önmagában az is érdekes persze, hogy a filmben a spermák egy zárt közösségben élnek, és valamiféle társadalmat működtetnek, ahol ugyanúgy megvan a hatalomért vívott a harc, a korrupció, és minden, amit túl jól ismerünk. 

Hullámzó a Spermageddon minősége, vannak a filmnek szórakoztató, és kifejezetten előremutató részei. Ilyen például, hogy a két fiatal egyrészről eltérő rasszból érkezik, másrészt a film során a lány érzései, kielégülése hasonlóan fontos lesz, mint a fiiúé. Más kérdés, hogy a konszenzussal kapcsolatban azért bizonyos jelenetekben megfogalmazódhatnak kérdések, meg úgy általában is az anális szexszel kapcsolatos rész a leggyengébb a filmben, ott már helyenként én is úgy éreztem, hogy túllendültünk az ízlésesen polgárpukkasztó határán. 

Biztosan ismeritek azt az érzést, mikor akár élőben, akár írásban elindul a beszélgetés egy baráti társaságban, jönnek egyre-másra a poénok, és van egy pont, amikor hirtelen már nem lesz vicces, ami eddig volt, és közösen megállapítjátok, hogy ebben ennyi volt. Ezt éreztem a Spermageddon kapcsán is, egy ideig működik a gag, de ez gag, ami igazából nem tölti meg (buktam a fogadást) a 80 perces játékidőt sem. Wirkolának volt egy jó ötlete, de nem sikerült megfelelő mellékszálakkal végig érdekessé tenni a filmet.

Remeg a kezem, hogy leírjam, hogy nem sült el igazán ez a film, és már meg is tettem, szóval inkább azt mondom, hogy nyáresti mozira bőven jó lehet a Spermageddon, közönséggel, barátokkal nézve egyértelműen lehet majd röhögni, de csak külsőségeiben, és nem minőségében közelíti meg a South Park-kategóriát.