A DC Black Label zászlaja alatt az elmúlt években több emlékezetes, a klasszikus szuperhősmítosz határait feszegető képregény is napvilágot látott (Harleen, Batman: Három Joker). Az Eisner-díjas Christian Ward háromrészes minisorozata, a Batman: Az őrület városa mindenképp a különlegesebb darabok közt említhető, amely nem elsősorban a cselekménye, sokkal inkább nyomasztó atmoszférája és a kozmikus horror eszköztárából táplálkozó képi világa miatt vési bele magát az emlékezetünkbe.

Az említett Black Label imprint neve azoknak lehet ismerős, akik a mainstream DC-univerzumon kívüli, sokszor sötétebb, felnőtt olvasóknak szánt történeteket keresik. Itt nem köti az alkotókat a kontinuitás, így bátrabban elrugaszkodhatnak a megszokott formuláktól. Ez a szabadság érzékelhető is: Christian Ward íróként és rajzolóként egyaránt elengedhette a fantáziáját, és a végeredményt látva nyugodtan kijelenthető, hogy nem is fogta vissza magát. Bár a sztori lazán kapcsolódik a Snyder–Capullo-féle A Baglyok Bírósága érához, valójában egy régóta érlelt szerzői projekt bontakozik ki a lapokon.

A történet alapja, hogy Gotham alatt létezik egy másik város, az úgynevezett Lenti Gotham. Ezt a groteszt tükörvilágot az ismert Gotham City lakóinak torz tükörképei népesítik be, akiket a fentről áradó félelem és romlottság éltet. Batman lassan ráeszmél, hogy az elmúlt időszak furcsaságai ebből az alternatív valóságból szivárognak át, így hát kénytelen kelletlen szövetségeket kötni, majd aláereszkedni a metaforikus pokolba. Itt azonban szembesülnie kell önnönmaga kifacsart változatával is, egy csápos, Cthulhu-szerű Batmannel, aki nem mellesleg saját Robint is nevelne magának egy bosszúszomjas, árván maradt smallville-i fiúból.

A fiú, Jevoney, apja meggyilkolása után érkezik Gotham Citybe, és éppen olyan düh munkál benne, amit a Lenti Gotham könnyen saját képére formálhat. Ward kifejezetten erős kontrasztot teremt azzal, hogy míg Bruce évtizedek óta igyekszik mentorálni és felelősen (?) nevelni Robinjait, a torz mása – aki tényleg hátborzongató, és mintha H. P. Lovecraft képzeletéből pattant volna ki – most szintén végzetes sorsra predesztinálna egy elveszett fiatal lelket. A szerző ehhez hasonló finom eszközökkel, konkrét ítélethozatal nélkül kérdőjelezi meg a címszereplő módszereit, és egyúttal ítéli őt egy látomásszerű vesszőfutásra, ahol mélyen magába kell néznie.

Elvégre ez a másik Sötét Lovag valójában nem más, mint Bruce Wayne legsötétebb ösztöneinek manifesztációja – az, amivé válhatna, ha feladná szigorú morális kódexét, és hagyná, hogy a düh, a fájdalom, a gyász és a hatalomvágya irányítsa.

Noha a rövidre sikeredett történet ötleteiben izgalmas, önmagában nem tartogat különösebb fordulatokat, és a karakterei is csak nagy vonalakban rajzolódnak ki. A kötet igazi ereje cserébe egyértelműen a szimbólumokkal teli vizualitásban rejlik. Mivel Ward maga rajzolta és színezte is a művet, ez a teljes alkotói kontroll minden oldalon érzékelhető. Festményszerű képei, elmosódó kontúrjai, vibráló színhasználata és szokatlan panelezése teremtik meg azt a szürreális, lidérces atmoszférát, amelytől a képregény egy valódi rémálomszerű utazássá válik. A képi világhoz hasonlóan Ward az elbeszélői módon is csavart egyet, így rendesen oda kell figyelni, ha nem akarunk elveszni ebben az ingergazdag kavalkádban. Az utolsó fejezetre azért minden összeáll, de ha kell, a teljes élményért érdemes akár visszalapozgatni is.

Ward utószavából kiderül, hogy az első szikrát számára Grant Morrison és Dave McKean kultikus, Arkham Elmegyógyintézet című munkája gyújtotta meg. A párhuzam nem is szorul különösebb magyarázatra, elég a brutálisan nyomasztó miliőre vagy a már-már követhetetlen, tébolyt idéző illusztrálásra gondolni. Már lapozgatás közben érezni, hogy Az őrület városa több ponton is tiszteletadással idézi meg elődjét, sőt, mintha annak szellemi örököseként pozicionálná magát. Személy szerint én is rajongója vagyok Morrison művének – annyira, hogy egy egyetemi dolgozatom témáját is képezte –, így különösen élveztem az áthallásokat.

Ami biztos, hogy a GABO Kiadó újfent igényes és bátor választással bővítette a hazai DC-kínálatot. Az őrület városa nem lesz mindenki ínyére, és aki konvencinális, földhözragadtabb Batman-sztorira számít, könnyen csalódhat. De aki nyitott egy nyomasztóbb, elvontabb, erősen vizuális élményre, az értékes darabbal fog gazdagodni. A különleges kivitelezés és a nagy, albumszerű méret tovább fokozza a hatást, hogy a kötet méltó helyet foglalhasson el bármely Batman-rajongó gyűjteményében.

Cím: Batman – Az őrület városa

Szerző: Christian Ward

Fordító: Kemenes Iván

Megjelenés éve: 2025

Mélyen Gotham City alá temetve létezik egy másik város. Ez a Lenti Gotham eleven rémálom, melyet az ismert Gotham lakóinak torz tükörképei népesítenek be, akiket a fentről áradó félelem és gyűlölet éltet. A Baglyok Bírósága évtizedeken át őrködött éberen a két várost elválasztó, lepecsételt kapu felett. Ám ez a kapu most feltárult, és a másik Gotham Sötét Lovagja megszökött… hogy elraboljon és kiképezzen magának egy saját Robint. Batmannek ingatag szövetséget kell kötnie a Bírósággal és annak halálos csatlósaival, hogy megállítsa – és egyúttal megakadályozza, hogy Gotham az őrület martalékává váljon.

A képregényt köszönjük a GABO-nak! A kötet megvásárolható a fenti borítóra kattintva.