Vannak rendezők, akik az utóbbi években valószínűleg nem sokat alszanak. Ilyen például James Gunn, aki gyakorlatilag szinte minden bejelentett/nem rég elkészült/előkészítés alatt álló DC-projektből kiveszi a részét, de idesorolható Yorgos Lanthimos is, akitől az utóbbi időben már évente érkezik új film. Legújabb alkotása, a Velencében bemutatott Bugonia az első remake a rendezőtől, mely a 2003-as dél-koreai Mentsétek meg a zöld bolygót! c. filmet eleveníti fel, de nem kell megijednie senkinek (vagy egyesek talán pont emiatt csalódnak), Lanthimos kéznyoma már az első snitten látszik. Már csak azért is, mert a főszerepben két visszatérő színészét, Jesse Plemonst (A kegyelem fajtái) és Emma Stone-t (A kedvenc, Szegény párák) köszönthetjük.

Teddy (Plemons Oscar-aspiráns alakításában) gyári munkásként a hétköznapi ember életét éli, annyi különbséggel, hogy megrögzötten hisz a konteókban. Meggyőződése szerint a nagyvállalatok kapitalista vezetői nem emberek, hanem földönkívüliek, akik könyörtelenül kizsákmányolják az embereket. Elhatározza, hogy felveszi ellenük a harcot, és befolyásolható unokatestvérével, Donnal (Aidan Delbis) együtt foglyul ejtik a környék egyik leggazdagabb multis cégvezetőjét, Michelle-t (Stone), aki Teddy leírásának abszolút megfelel. A célja az, hogy kiszedjen belőle minden információt az ufókról, majd szembeszálljon velük, akik állítása szerint az emberiség vesztét jelenthetik.

Lanthimos ezúttal sem mozgat túl sok szereplőt, lényegében a három fenn említett karakterre fókuszál a szűk kétórás játékidőben, akiknek a sorsa gyorsan összeér. A film ambivalens módon közelíti meg a helyzetet: egyszerre undorodunk Teddy elvakultságától és kegyetlenségétől, ugyanakkor Michelle-t sem igazán tudjuk sajnálni, akiről bár nem sokat tudunk meg, az mindenképp kiderül, hogy nem a megtestesült mintafőnök, akiről minden munkavállaló álmodik. Míg előbbi összeesküvés-elméleteket gyártó Youtube-videókból merít, addig utóbbi elefántcsonttornyában ülve hajtja szét az alkalmazottjait, miközben ő a kiváltságosok életét éli.

Amellett, hogy a két főszereplő negatívumait emeli ki elsősorban a Bugonia, érzékelhető bizonyos szintű empátia is az irányukba. Kezdjük Michelle-el. Stone karaktere annak ellenére, hogy a multik ragadozó mentalitásának büszke zászlóvivője, lássuk be, nem feltétlenül érdemli azt a bánásmódot, amiben Teddy részesíti (igen, történnek ott meredek dolgok). A fogva tartó társadalmi és anyagi helyzete viszont sokkal ismerősebb lehet a többségünk számára, hiszen ő az igásló, akit a hatalmasok kényük-kedvük szerint rángathatnak. Mindkét karakternek megvan a saját magyarázata a tetteire, felszínre jönnek elfojtott traumák és veszteségek, de végeredményben két párhuzamos valóságot látunk, melyek sosem fognak összeérni.

Ennek a konfliktusnak a passzív elszenvedője Don, akit Teddy legalább annyira kihasznál, mint őt Michelle. Ő nem feltétlenül hisz oly mértékben a konspirációs elméletekben, de az unokatestvére iránt tanúsított csodálata beárnyékolja mindezt, és segít neki a nő elrablásában. Lanthimos filmjében talán ő a legazonosulhatóbb, aki naivitásából (vagy talán mentális betegségéből) adódóan aláveti magát Teddy tekintélyének. Yorgos Lanthimos ismét a kisember melletti kiállását erősíti meg a nézőben, méghozzá az előbb említett borzalmak ellenére meglehetősen humorosan. A Bugonia egy tőről metszett szatíra, ami ugyan egy pontnál átterelődik abba az irányba, hogy Michelle tényleg ufó-e vagy sem, de a lényeg nem feltétlenül az X-akták által annyit feszegetett kérdés. Ez a film sokkal inkább szól arról, hogy mivé válhatunk a fanatizmus és a mértéktelenség oltárán, ha nem figyelünk eléggé: eltűnhet belőlünk minden, ami emberi. 

A filmet a 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikba 2025. október 30-án érkezik.