Kevés videojátéknak van olyan erős atmoszférája, mint a Life is Strange-nek. A Dontnod Entertainment (ma már Don’t Nod) már azzal a pillanattal magával ragad, amikor az első percekben felcsendül a Syd Matterstől a To All of You című dal – ez megadja az alaphangulatot és azonnal visszarepít azokba az iskolás évekbe, amikor már nem vagy gyerek, de még felnőtt sem. Csak egy útkereső, akitől jövőtervezést várnak, de inkább csak az adott napnak próbál élni és felfedezni a bonyolult önmagát, valamint másokat is.

A fejlesztőcsapat a játékmenet során tökéletesen megragadta azt a miliőt, ami körüllengi a középiskolai éveket, a fiatalságot, és mindezt megfűszerezte némi természetfelettivel is.

A Life is Strange-ben ugyanis Max Caulfield olyan képességet szerez, amivel vissza tudja tekerni az időt, csakhogy ez nem várt következményekkel jár. Számos hollywoodi filmben láthattuk már, hogy mi történik akkor, ha egy nálunk nagyobb erővel machinálunk, itt viszont a saját bőrünkön, szerethető karaktereken keresztül tapasztalhattuk meg, hogy mennyire szívfacsaró és gyomorbavágó lehet, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás. A Life is Strange szereplői alapvetően olyan archetípusokra vannak felhúzva, akikkel könnyű azonosulni, Max és barátja, Chloé viszont sokrétűbb személyiségek, akik egyre jobban a szívünkhöz nőnek.

A játék zárása valószínűleg egyike a játékipar legnagyobb dilemmáinak, az odáig vezető események pedig egyszerre felemelőek és megterhelőek érzelmileg. Olyan az egész, mint egy misztikus tinisorozat egy hatalmas csattanóval. A Life is Strange képregény pedig a két lehetséges befejezés közül az egyiket gondolja tovább – a Multiverzum Kiadónak köszönhetően immáron két magyar kötetben is. Hogy pontosan melyiket és milyen módon?

Ezt spoileresen fejtem ki az alábbiakban!

A legelső Life is Strange videojáték végén hatalmas döntést kell meghoznunk: Arcadia Bay-t mentjük meg, vagy a szerelmünket, Chloe-t. Emma Vicieli képregényfolyama azt a vonalat gondolja tovább, ahol hagytuk, hogy egy gigászi vihar elsöpörje a várost annak érdekében, hogy szerettünk túlélje. A Life is Strange: Por Max és Chloe útját követi egy évvel később, amikor megpróbálnak új életet kezdeni. Csakhogy Max furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségeket kezd el tapasztalni, ezért kénytelenek visszatérni oda, ahol minden elkezdődött, hogy megakadályozzák a dolgok eszkalálódását, feltárják az igazságot és helyrehozzanak mindent. A képregénysorozat 1. része hatásosan idézi meg a videojáték hangulatát, azt azonban érthető módon képtelen visszaadni, amit a digitális alkotás interaktivitása és zeneisége hozzáadott az élményhez.

A magvas mondanivaló, a pillangóhatás következményei, a karakterek érzelmi hullámvasútja azonban változatlanul átjön, és miközben lelkesen lapozunk, hogy megismerjük, Max hogyan láball ki ebből a helyzetből, önkéntelenül is azon kezdünk el töprengeni, hogy:

Mi mit tennénk meg a saját szeretteinkért? Vajon meddig mennénk el az időmanipulálásban a saját testi és lelki épségünk kockáztatásával?

A két főszereplő kémiáját sikerült itt is eltalálni, nincs hiány érdekes mellékszereplőkből sem, és noha a grafikai stílus néha elnagyoltnak érződik, illik a Life is Strange világához. Kár, hogy önmagában rövid a kiadvány, viszont a történet végi cliffhanger ügyesen eléri, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra. Egyúttal olyan érzelmi töltetet is átad, amely ugyancsak elgondolkodtató lehet és komoly lehetőségeket nyit meg a jövőre nézve.

A Life is Strange: Hullámok című 2. részben már egy új status quo fogadja az olvasót. Max egy alternatív valóságban próbál meg boldogulni, igyekszik megtalálni a helyét egy olyan világban, ahol Rachelt sosem gyilkolták meg, így Chloéval egy párt alkotnak. Főhősünknek nemcsak azzal a dilemmával kell megbirkóznia, hogy mihez kezdjen az életével, de bejön a képbe egy különleges képességgel rendelkező fiú is, akinek megvan a maga tragikus háttérsztorija. Míg a Porban leginkább az volt érezhető, hogy a történet a Life is Strange már jól ismert alapjaira támaszkodik, addig a Hullámok jobban elengedte a gyeplőt, és bátrabban kísérletezik, illetve bővíti a lore-t.

A kapcsolódási pontok természetesen ugyanúgy megvannak, a franchise-ra jellemző misztikum sem hiányozhat, és mindenekelőtt a 2. rész nagyban épít a karakterek viszonyára – vagy annak változására. Ahogyan Max és barátai körül egyre több furcsaság történik, úgy válik apránként igazalmasabbá a történetmesélés is. Noha még mindig a felvezetési fázisban vagyunk (az angol képregénysorozat 6 részből áll), Vieceli szépen építi az érzelmi szálakat és a szereplők jellemfejlődését, a katarzis előszeléből és az idővel való játszadozás negatívumaiból pedig hatásos ízelítőt kapunk már a Hullámok végén is.

Sok rajongó a legelső, kultikusként kezelt Life is Strange videojátékon kívül más LiS-tartalmat már nem, vagy egy-két kivételtől eltekintve alig hajlandó befogadni – pedig megjelent a Before the Storm nevű előzmény, a The Awesome Adventures of Captain Spirit című spinoff, a más protagonisták történet elmesélő Life is Strange 2 és True Colors, továbbá a Maxékhez visszatérő Double Exposure és Reunion is.

A Life is Strange képregény viszont olyan gondolatkísérlet, amely szervesen kapcsolódik a legendás eredeti történethez, és inkább kibővíti annak univerzumát, mintsem újraírná vagy beszennyezné.

A Life is Strange: Por elolvasását mindenképpen ajánlom a rajongóknak, a puding próbája az evés jeligével, de azoknak is tartalmazhat emlékezetes és érzelmes pillanatokat a két kiadvány, akik egyetlen percet sem játszottak a játékkal, ugyanis a képregény megadja a háttértudást az események megértéséhez és élvezetéhez.

Köszönjük a recenziós példányokat a Multiverzum Kiadónak!

A Life is Strange képregény 1. részét itt, a 2.-at pedig itt lehet megvásárolni.