Kevés olyan animációs sorozat van, amely a megjelenése után két évtizeddel is töretlen népszerűségnek örvend, ám az Avatár: Aang legendája (2005–2008) egyértelműen ebbe a nívós kategóriába tartozik. Olyan alkotásról van szó, ami humorával és az egészen látványos, anime stílusú harcjeleneteivel egy egész generációt szegezett a Nickelodeon elé minden este, de a teljes élményt érett fejjel nyújtja, amikor rájössz, hogy nem a nosztalgia szépítette meg az emlékeket. Aang, az utolsó légidomár története egyszerre szórakoztató, vizuálisan impozáns és a fiatalabb korosztályokat (is) megcélzó rajzfilmhez képest meglepően mély erkölcsi és társadalmi mondanivalókkal bír.
Olyan komplex témákat érint, mint a gyarmatosítás, a háború traumája, identitásválság és még egy sor morális dilemma, mindezt egy szerethető karaktergárdával és valós kultúrákból merítő, gazdag világépítéssel megspékelve.
Egy külön cikket is meg lehetne tölteni azzal, hogy mitől vált olyan sikeres és időtálló sorozattá az Aang legendája. Szintén érdekes, hogy bár a 2010-es években egy új avatárt bemutató folytatássorozat is készült hozzá (Korra legendája), a franchise gyakorlatilag a következő pár évben élheti a következő reneszánszát. A fő alkotópáros – Michael Dante DiMartino és Bryan Konietzko – több új animációs projektet fejleszt egy saját produkciós cég kötelékében, köztük egész estés, mozis terjesztésű Aang legendája-filmeket, valamint egy vadonatúj sorozatot Avatar: Seven Havens címen, ami már a Korrát követő avatár megpróbáltatásait fogja elregélni.
A kultikus státuszt azonban Aangék vívták ki, ezért nem meglepő, hogy a három évadot követően az ő történetük is folytatódott, még ha mozgókép helyett ez egy képregénysorozat formájában is valósult meg. A továbbiakban a képregényeket vizsgálom azzal a fókusszal, hogy pontosan miként folytatják és egészítik ki az eredeti szériát, miért lehet érdekes régi-új rajongók számára egyaránt.

Egy új világrend felállítása
Az első képregény-gyűjtemény 2012-ben látott napvilágot és azzal csábította a rajzfilm kedvelőit, hogy közvetlenül a sorozat cselekményét folytatja, amely Tűz Ura Ozai hatalmának megdöntésével tett pontot a történet végére, ugyanakkor számos kérdést nyitva is hagyott. Az Aang legendája alapkonfliktusa a Tűz Népe által kirobbantott százéves háború volt, mely során a tűzidomárok célja nemcsak a terjeszkedés, hanem a meghódított kultúrák elnyomása és a birodalomba való beolvasztása is volt. Noha a Harmadik könyv végén Aang megfosztotta Ozai-t a tűzidomítás képességétől és lezárult a háború, kicsit hasonló ez A Jedi visszatér „happy endjéhez”, ahol a későbbi kánon tartalmak szintén felülírták az eufórikus befejezést azzal a fordulattal, hogy a valódi békéhez még hosszadalmas, rögös út vezet. Egy elnyomó rendszer fenyegetése nem tűnik el egyik napról a másikra, a több évtizedes vérontás sebei nem gyógyulnak be varázsütésre. Ebből kiindulva Az ígéret (The Promise) című képregény nem kisebb dilemmát zúdít hőseinkre, mint hogy hogyan lehet egy évszázados háború után igazságosan rendezni az ellentéteket és különösképpen a gyarmatosítás következményeit.
A háború során a Tűz Népe fokozatosan hódította meg a Föld Királyságának nyugati területeit, és több települést is gyarmatosított. Yu Dao volt az első ilyen kolónia, amely még Sozin uralkodása alatt jött létre. A kezdetben jelentéktelen falu a tűz- és földidomárok együttélésével egy virágzó ipari gócponttá fejlődött, amely történetesen a világ egyik legjobb fémfeldolgozó központjává vált. A sorozat végén Zuko ígéretet tett Aangnak, hogy segíteni fog a világ helyreállításában, és a Tűz Népe minden gyarmatát visszaadják a Föld Királyságának, saját polgáraik kivonásával. Azonban hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a helyzet nem ennyire fekete-fehér, Yu Dao és más kolóniák ugyanis már nem szimplán megszállt területek, helyette több generáció otthonaivá váltak. A városokban élő emberek többsége már nem „hódító” vagy „őslakos”, hanem egy új, vegyes társadalom tagjai, ahol családi, kulturális és gazdasági kapcsolatok alakultak ki a népek között.

Mindezt felismerve Zuko igen hamar kihátrál a helyreállítási mozgalom mögül, Aang viszont továbbra is támogatja a kolóniák felszámolását, hiszen filozófiája szerint az egyensúly fenntartása az avatár legfontosabb feladata – ráadásul ő az utolsó ember, aki még a háború előtti világból származik, így ösztönösen az az álláspontja, hogy a nemzeteket vissza kell állítani egykori állapotukba. Zuko, Aang és a Föld Királyának konfliktusa egy újabb erőszakos beavatkozáshoz vezet, ám végeredményben az avatár is ráébred a probléma összetettségére: a gyarmatosítás kérdése nem oldható meg az új berendezkedés teljes felszámolásával, amely családokat szakítana szét egymástól, és az igazi békéhez új megoldások keresésére van szükség.
A Tűz Népének intrikái
Az Aang legendája legjobb karakterfejlődése Zukóhoz, a száműzött tűzherceghez köthető, szóval talán nem is akkora meglepetés, hogy a képregényekben is köré írták a legjobban sikerült sztorikat. Míg Az ígéret a háború utáni geopolitikai helyzetre fókuszált, A keresés (The Search) és a Füst és árnyék (Smoke and Shadow) című képregény-gyűjtemények személyesebb konfliktusokat állítanak a középpontba.
A rajzfilmsorozat egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdése az volt, hogy mi történt Zuko és Azula anyjával, Ursával. A történet folyamán annyit tudtunk meg, hogy ő segítette Ozai-t a trónra, majd rejtélyes körülmények között nyoma veszett. A képregények végre választ adnak Ursa sorsára, méghozzá nem is valami mondvacsinált, légből kapott módon. Számomra ez a történet betonozta be az Aang legendája-képregényeket a legjobb folytatások közé, hiszen
képes volt arra a bravúrra, hogy egyszerre bővítse és magasabb szintre emelje a kultikus státuszú alapanyagot.

A köteten átívelő flashbackekben betekintést nyerhetünk azokba a politikai machinációkba, amelyek átszőtték és mérgezték a Tűz Népének királyi családját. Ez rengeteg értékes kontextust szolgáltat olyan szereplők mélyebb megértéséhez, mint Zuko, Azula, Ozai és persze Ursa. Zuko számára az anyja keresése arról is szól, hogy megértse, honnan jött és ki is ő valójában, az új Tűz Uraként ugyanis korántsem megingathatatlan a hatalma. Belső vívódása azon a félelmen alapul, hogy egy nap olyanná válhat, mint amilyen zsarnok apja volt. A legnagyobb külső fenyegetést pedig egy radikális csoport, az Új Ozai Társaság jelenti rá nézve, amely a néhai Tűz Ura fanatikus híveiből áll. Ők úgy vélik, hogy Zuko nem méltó az uralkodásra, és vissza akarják állítani a Tűz Népe régi dicsőségét, amely az agresszív terjeszkedésen és katonai erőn alapult.
Emellett a képregények tovább árnyalják Zuko és Azula mélyen gyökerező testvéri viszályát is, remekül érzékeltetve, hogy mindketten a családjuk súlya alatt roskadoztak, még ha egészen más módon is élték meg ezt a terhet. Zuko az egész gyermekkorát azzal töltötte, hogy bebizonyítsa, érdemes az apja szeretetére és elismerésére, de sosem volt elég erős, elég kegyetlen, elég méltó a trónra. Azula ezzel szemben az anyjuk miatt érzett hátrányt, szerinte Ursa mindig is jobban szerette a bátyját, míg őt ridegnek és kegyetlennek tartotta. (Hiszen erre soha, véletlenül sem adott indokot.) Érdekes látni, hogy amíg a sorozatban Azula a végletekig magabiztosnak és legyőzhetetlennek tűnt, a mentális állapotának romlása megmutatja, hogy mennyire törékeny is valójában. Miközben Zuko megpróbál túllépni a múlt sérelmein, Azula egyre megszállottabban próbálja igazolni bátyja alkamatlanságát a trónra, valamint saját értékét.

Modern világ, modern problémákkal
A háború lezárulta után nemcsak a politikai viszonyok változnak, hanem a technológiai fejlődés is felgyorsul. A mindennapokat egyre nagyobb mértékben határozzák meg a gépek és az új technológiák, ezzel előrevetítve a Korra legendája erősen átalakult, iparosodott világát.
A harmónia megteremtése mellett Aangra nem kisebb felelősség is hárul, mint hogy utolsó légidomárként megőrizze népe örökségét. Ezen törekvése több formában is megnyilvánul és átível a köteteken, például új levegő akolitusok kitanításával, akik átlagemberként köteleződtek el amellett, hogy újjáélesztik a levegőidomárok filozófiáját. A Törés (The Rift) című képregény-gyűjteményben Aang a Levegő Nomádjainak egyik száz éve elfeledett ünnepét akarja felidézni, ám amikor a fesztivál szent helyére kalauzolja barátait, döbbenten látja, hogy ott már egy hatalmas ipari komplexum áll. A helyiek a progresszió szükségességét hangsúlyozzák, míg Aang úgy érzi, ezzel a múltat és a hagyományokat gyalázzák meg. Továbbá a helyzetet az sem egyszerűsíti, amikor a finomítóüzem kivívja egy nagy hatalmú, ősi szellem haragját.
Szerencsétlen Aang avatár az önmarcangolás sosem tapasztalt mélységeibe kerül az itt felvetett dilemmákkal. Ragaszkodjon foggal-körömmel a múlt értékeihez, vagy engedje, hogy a világ – beleértve saját kultúráját is – a maga útján haladjon tovább? Mindeközben a Szellemvilág és az emberek ellentétes érdekei között is választásra kényszerül, ami ráébreszti, hogy nem fog tudni minden döntésével minden oldalnak megfelelni. Aang a képregényekben továbbra is kifejezetten szerethető protagonista marad, és bár néha háttérbe szorul,
jól felépített, átgondolt fejlődésnek lehetünk tanúi, ahogyan bohókás kamaszból bölcs(ebb) vezetővé és avatárrá lép elő.

A fentiekhez hasonló dilemmákat vet fel az Észak és dél (Nourth and South) című kötet, amelyben Katara és Sokka több év után hazatérnek a Déli Víz Törzsébe. Falujuk a távollétükben nyüzsgő várossá növekedett, amely egyre jobban hajaz az Északi Víz Törzs modernizált társadalmára. Katara örül a változásnak, de aggódik is, hogy a hagyományok elveszhetnek az északi befolyásszerzéssel, ami természetesen más, rebellis délieknek is szemet szúrt. Itt szépen összecseng Aang és Katara helyzete, akik mindketten egy leáldozott kultúra (szinte) utolsó képviselői, egyéni felelősséggel és szerepvállalással.
A hatodik képregény-gyűjtemény, az Egyensúlyhiány (Imbalance) pedig még élesebben ábrázolja az iparosodás társadalmi hatásait. Az Avatárcsapat visszatér a Földi Tűz Vállalat gyorsan fejlődő városába, ahol egyre nagyobb szakadék tátong a gazdagok és a peremen élők, valamint az idomárok és a nem idomárok között. Akik uralni tudják valamelyik elemet, képességük révén előnyösebb helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon. Az idomítani nem tudók egyre inkább háttérbe szorulnak, és megkezdődnek az első szervezett tiltakozások az idomárok kiváltságai ellen, míg már-már erőszakkossá fajul a konfliktus. Az egyenlőtlenség és a növekvő feszültség felvillantja azokat a problémákat, amelyek később meghatározó szerepet játszanak a Korra legendája cselekményében, és egészen újfajta kihívásokat gördítenek Aang elé.

Végszó
Mindig nagyra értékelem, ha egy rajzfilmsorozat meri éretten kezelni a karaktereit és együtt érni a közönségével. Ahogy Aang története évadról évadra egyre mélyebb témákat érintett, úgy a képregényes folytatás is komoly kérdéseket boncolgat, felnőttként tekintve az olvasóira. Habár a megszokott könnyedség jelen van és a humorfelelős karakterek is hozzák a formájukat, ez a gyűjtemény kimondottan (de nem kizárólag) azokhoz szól, akik az Aang legendáján nőttek fel, és most, évekkel később újra elmélyednének ebben a világban.
Sokat hozzátesz az élményhez az eredeti animációhoz végletekig hű látványvilág is,
az oldalak lapozgatása így olyan benyomást kelt, mintha egy sosem látott epizód képkockái peregnének a szemünk előtt.
A harcjelenetek lendületesek, a karakterek gesztusai és arckifejezései pontosan olyanok, mint a képernyőn. A magyar kiadás is hozzájárul ehhez a befogadói élményhez, hiszen a fordítás gondosan őrzi a sorozatban megszokott szóhasználatot, ráadásul minden szereplő pontosan olyan stílusban szólal meg, ahogyan emlékszünk rá.
Mindezek miatt bátran ajánlom a köteteket mindenkinek, aki visszatérne az Aang legendája világába. Méltó folytatásai az eredeti történetnek, gazdag világépítéssel, karakterfejlődéssel, és miközben őrzik a kedvelt rajzfilm szellemiségét, hidat képeznek Aang és Korra avatár korszakai között is. Említésre érdemes szempont lehet még, hogy mivel az eredeti alkotók aktívan részt vettek a történetek alakításában, valószínű, hogy az újonnan készülő Aang-mozifilmek sem fognak ellentmondásba kerülni a képregénysorozat eseményeivel, ami rendre előfordul más franchise-oknál.
Ha szeretsz olvasni, kövess minket Instán plusz tartalmakért!
Leave a Reply