James Islington neve már évek óta ismerősen csenghet a fantasyrajongók számára, ám a valódi áttörést a Hierarchia-sorozat nyitókötete, A sokaság akarata hozta meg neki. A regény 2023-ban jelent meg angolul, idén az Agave Könyvek jóvoltából magyarul is elérhetővé vált, és a hírek szerint már jövő ősszel érkezik a folytatás. Az ausztrál szerző egy olyan világot teremtett, amelyben az ókori Róma államszerkezete mintha egy mágikus rendszerben létezne, ahol az emberi akarat az új valuta. A Cateni Köztársaság piramisszerű társadalmában a felsőbb rétegek az alattuk élőkből merítenek erőt, így a hatalom szó szerint a tömegek lecsapolt energiáján nyugszik.

A regény emiatt egyszerre működik nagyszabású fantasyként és húsbavágó társadalmi látképként – de ne szaladjunk ennyire előre.

A történet középpontjában egy Vis nevű fiatal férfi áll, akit a terjeszkedő, elnyomó rendszer tett árvává. Most a Cateni Akadémián próbál minél magasabbra kapaszkodni, ahonnan a három uralkodó szektor, a Katonaság, a Vallás és a Kormányzat legbefolyásosabb emberei kerülnek ki végül. A látszat szerint ő egy semmiből jött, tehetséges diák, akit pusztán a szerencse segített az elit körökbe, valójában azonban küldetése van: fel kell göngyölítenie egy gyilkosságot, titkokat kell feltárnia, és mindezt úgy, hogy közben leplezze valódi kilétét. Pontosan tudja, hogy a Hierarchia hideg racionalitása mögött korrupció és manipuláció húzódik, az Akadémia pedig ennek a világnak a tökéletes kicsinyített mása, ahol a diákok bármit megtesznek az előrejutásért.

Islington üdítő módon szakít a hagyományokkal, és főhősét nem klasszikus kiválasztottként ábrázolja. Bár Vis egy királyi család utolsó sarja, leginkább a düh, a bűntudat és a túlélési ösztön hajtja. Hazudik és szerepet játszik, olykor kifejezetten rossz döntéseket hoz, máskor pedig elveszíti a fejét, ami visszatérő jellemhibája. Noha szívből gyűlöli a Hierarchiát, az Akadémia strukturált ritmusa és az újonnan szerzett barátok (Callidus, Eidhin, Emissa) jelenléte valamiféle otthonosságot is ad neki. Fájdalmas felismerés számára, amikor ráébred, hogy a megvetett rendszer kényelmét is meg tudja szeretni. A karakterek kidolgozottsága egyébként is a kötet erénye: a Vist patrónusként támogató, számító Ulciscor szenátor vagy a kezdetben ridegnek tűnő vak tanító, Lanistia Scipio egyaránt árnyalt figurák, akiknél a jó és a rossz határai folyamatosan elmosódnak.

A regény másik erőssége, hogy a monumentális terjedelem ellenére végig feszes marad. Szerkezetileg három nagyobb egységre tagolódik: a kiképzés és felkészülés időszaka után az akadémiai rangküzdelmek következnek, ami igazi csemege a dark academia zsáner kedvelőinek, majd a záró harmadban minden szál összeér. Bár akadnak epizódok, amelyek elbírtak volna némi tömörítést, a szerző következetesen építi ezt a masszív, intrikákkal és titkokkal vastagon átitatott kalandot, a figyelmes olvasót pedig visszatérő motívumokkal és váratlan fordulatokkal jutalmazza. A lezárás egyszerre ad válaszokat és hagy nyitva kínzó kérdéseket, a cliffhanger pedig garantálja, hogy tűkön ülve várjuk a folytatást.

A világépítés szintén dicséretet érdemel, mivel Islington elkerüli a száraz információdömpinget – a rangok, a szenátusi struktúra, a Hierarchia ünnepei és szokásai, valamint az akarat gyakorlati felhasználásának módjai mind organikusan simulnak a történetbe ahelyett, hogy oldalakon keresztül rágná a szánkba a szabályokat. Csaknem háromszáz oldal telik el, mire Vis egyáltalán belép az Akadémiára, addigra viszont a szerző aprólékosan felépíti a világot, és fokozatosan, szinte észrevétlenül engedi, hogy az olvasó is megértse ennek a társadalomnak a működését.

Nem véletlenül emlegettem a bevezetőben az ókori Rómát, a Cateni Köztársaság hierarchiája, rangrendszere és szigorú társadalmi szerkezete is ezt idézi, ám Islington mindezt egy különös, félig mágikus, félig tudományos rendszerrel ötvözi. Bár az akarat működéséről és átadásáról rengeteg szó esik a könyv során, bőven maradnak nyitott kérdések is – ezt azonban nem hibaként, inkább ígéretként érdemes értelmezni. Úgy érzem, Islington pontosan tudja, mit és mikor akar elárulni, és biztos vagyok benne, hogy a folytatásban ezek a részletek is a helyükre kerülnek.

A sokaság akarata végső soron a hatalom természetrajzáról szól. Az akarat mint energiaforrás egyszerre a társadalom motorja és metaforája, lévén a kevesek jóléte a sokak áldozatán alapul.

Mint minden jó disztópiában, itt is megjelenik az ellenállás, amely azonban éppúgy nem kap feloldozást, mint az elnyomó rendszer maga. A lázadók eszközei gyakran éppolyan kegyetlenek, mint a hatalmasoké, és éppen ebben mutatkozik meg Vis komplexitása: elutasítja azt a logikát, amely a közönyt és tétlenséget automatikusan bűnrészességgé minősíti, miközben azt is látja, milyen veszélyes a „nincs más választás” önigazolása mögé bújni. Ebben a tekintetben különösen érdekes irányt vesz Vis története a nyitókötet végén, és nagy kíváncsisággal várom, miként folytatódik majd a Hierarchia elleni küzdelme a következő részben.

Rég szippantott be ennyire egy új fantasyvilág, mint James Islingtoné: magáért beszél, hogy a nyolcszáz oldal végül kevésnek tűnt, és szívesen időztem volna még ebben az univerzumban. A sokaság akarata az utóbbi évek egyik legizgalmasabb science fantasy vállalkozása, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, akinek akár csak egy kicsit is felkeltette az érdeklődését a fenti beszámoló.

Cím: A sokaság akarata

Szerző: James Islington

Fordító: Török Krisztina

Megjelenés éve: 2025

Oldalszám: 816

Audi. Vide. Tace.

Meglehet, hogy pillanatnyilag a Cateni köztársaság, vagyis a Hierarchia a világ ura, de minden felett ők sem rendelkeznek.

Úgy tudják, hogy Vis Telimus a nevem. Úgy tudják, hogy három évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében veszítettem el a szüleimet, és hogy az árvaságból csakis a jó szerencsém emelt fel a legelitebb és legexkluzívabb iskolájukba. Úgy tudják, hogy miután végzek, boldogan válok én is részévé civilizált társadalmuknak, és engedem át erőmet, szellemi energiámat és tettvágyamat – vagy ahogy ők egyszerűen hívják, az akaratomat – a felettem állóknak, hogy elszívják belőlem, ahogy sok millió társammal tették. Elvégre mindenkinek ez a sorsa és kötelessége.

Úgy tudják, hogy közéjük tartozom, és hisznek nekem.

A kötetet köszönjük az Agavének! A regény megvásárolható a fenti borítóra kattintva.