Pár hónappal ezelőtt, valamikor az új Csupasz pisztoly első előzetese és a Horrorra akadva 6. hivatalos bejelentése környékén fogalmazódott meg bennem a gondolat: ha létezik film, ami képes visszahozni a közönség hitét a filmes paródiák műfajában, akkor az minden bizonnyal ezek közül kerül majd ki. Végtére is két olyan ikonikus szériáról beszélünk, amelyek – az Austin Powers-trilógiával kiegészülve – meghatározták a ’90-es és a 2000-es évek vígjátékainak ezen alműfaját. Bár az eredeti Csupasz pisztoly-filmek nálam sajnos kimaradtak, az új, Liam Neeson-féle változatnak adtam egy esélyt… hogy aztán a felénél végül kinyomjam. A 40-50. perc környékén számomra még mindig csak az az egyetlen poén működött benne, amit már az előzetes is elsütött, így semmi motivációm nem maradt, hogy további értékes perceket pazaroljak rá az időmből.

Maradt hát a Horrorra akadva 6., amihez azzal a reménnyel ültem le, hogy talán ismét megerősítheti a paródiákba vetett hitet.

Az első három Horrorra akadva-mozit nagyjából kívülről tudom, annyiszor néztem újra a Wayans-tesók ökörködését. A negyediket ugyan még láttam párszor, de az már sosem tudott felérni az elődökhöz (talán ekkortájt kezdtem el felnőni?), az ötödiket pedig hiába próbáltam többször is pótolni, a nyitójelenetnél egyszerűen sosem jutottam tovább. Azóta viszont eltelt jó pár év, sok víz – és még több horrorfilm – lefolyt a Dunán, így őszintén kíváncsi voltam, mit hoznak ki az alkotók ebből az új, modernizált etapból.

Hogy egy roppantul bölcs barátomat idézzem, amikor a film végén gördülni kezdett a stáblista: „Te Gore, mi a sz*rt láttunk most?”

A történet szerint… na jó, ezt a bevált felütést egyszerűen nem tudom röhögés nélkül leírni ennél a filmnél. Gyakorlatilag az eredeti szereplők már öregek, némelyikőjük a borzasztó Z- vagy alfa-generációs gyerekével küzd, míg mások a mai napig képtelenek voltak felnőni és továbblépni. Az ő „idilli” életüket borítja fel egy új Szellempofa, aki visszatér gyilkolászni, és ezúttal a veterán arcokon túl – Cindy, Brenda, Ray, Kurta, Gale és Lüki – a gyerekeiket sem kíméli, leginkább a 2022-es Sikoly 5. cselekményét kifigurázva, mint fő narratíva.

A Wayans-tesók mottója a film humorával kapcsolatban valószínűleg az lehetett, hogy süssünk el minél többet, aztán ha mondjuk a a száznak akár csak a tíz százaléka is üt, akkor a néző kapásból gazdagodott tíz jó pillanattal… a maradék kilencvenre meg reméljük, nem emlékszik a film végére. Félreértés ne essék, tényleg sokkal többször röhögtem fel hangosan, mint amennyire számítottam az előzetesek alapján. Ugyanakkor számtalan olyan poén vagy akár teljes jelenet is akadt, amiknél egyenesen szégyelltem magamat, hogy itt és most ezen a filmen ülök. Tényleg, túlzás nélkül. A javarésze ezeknek a borzasztóan erőltetett és megkésett “woke” poénkodásnak köszönhető, szerintem ennek a jelenségnek már túl vagyunk a korszellemén (illetve lássuk be, már piszkosul unalmas és túljáratott is ezen a ponton), de akadt pár, szimplán csak pocsék módon kivitelezett jelenet: a Longlegses stáblista alatti “gag” például katasztrófa és szekunder szégyen.

Bármiféle cselekményről beszélni azért is erős túlzás, mert bár a film elején és a végső fél órájában valóban a Sikoly 5. jeleneteit láthatjuk kifigurázva, a játékidő maradék része független, random szkeccsekből és más, ikonikus horrorokból vett jelenetek összefüggéstelen zagyvaságából áll. Ez a fajta kaotikus építkezés ugyan a korábbi epizódokban is jelen volt, de ott legalább nyomokban fel lehetett fedezni valamiféle logikai kohéziót, szemben az újdonsült hatodik résszel. Oh, és még egy apróság: a fiatal, tinit játszó színészek véleményem szerint katasztrofálisak. Nyilván nem egy Horrorra akadva 6-tal fog senki Oscar-díjat nyerni, de elég erősen érződik a kontraszt a régi szereplők színészei és közöttük, ha “comedic timing”-ról van szó.

A kifigurázott horrorfilmek között egyébként akad itt Longlegs, A szer, Tűnj el!, az újhullámos Halloween-trilógia, Bűnösök, Fegyverek… szóval meglehetősen aktuális címeket sikerült elővennie a Wayans-tesóknak, több vagy kevesebb sikerrel. A probléma az, hogy annyiszor kalandozunk el a fő cselekményvonaltól egy-egy ilyen önálló szkeccsjelenet kedvéért, hogy egy idő után megfárad ez a formula és kiragad az összélményből.

Itt Kátai Levente szerkesztő kollégám remek gondolatát fogom kölcsönvenni:

A régebbi paródiafilmek azért (is) tudtak működni, mert habár azok is tele voltak hasonló szkeccsjelenetekkel, mégis mindegyik próbálta továbbépíteni és görgetni a cselekményt, nem pedig megakasztani azt.

Anyagi szempontból viszont aligha lehet panasz. A film nagyjából 30 millió dollárjába (plusz a marketingköltségekbe) került a Wayans-tesóknak, a nyitóhétvégéjén pedig világszerte máris átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt – egészen pontosan 105 milliónál jár a premier utáni hétfőn, a cikk írásakor. Összehasonlításképp a sorozat többi darabja így muzsikált a kasszáknál:

• Első rész (2000) – Költségvetés: 19 millió $ , Box Office: 278 millió $
• Második rész (2001) – Költségvetés: 45 millió $, Box Office: 141 millió $
• Harmadik rész (2003) – Költségvetés: 45 millió $ , Box Office: 220 millió $
• Negyedik rész (2006) – Költségvetés: 40 millió $ , Box Office: 178 millió $
• Ötödik rész (2013) – Költségvetés: 20 millió $ , Box Office: 78 millió $

A Wayans-tesók az első két rész után ugyebár dobbantottak a szériából, és csak most, a hatodik felvonásra tértek vissza. (Érdekesség: a harmadik és negyedik részt az a Craig Mazin írta, akihez a szenzációs Csernobil minisorozat is köthető 2019-ből.) Egyelőre biztosan pénzüknél lesznek, hiszen pusztán a nyitóhétvége bevétele már önmagában a produkciós büdzsé háromszorosa. Ennek ellenére a jövő héttől elég szignifikáns visszaesésre számítok, mert kétlem, hogy a (finoman fogalmazva) nem túl pozitív szóbeszéd sokat segítene a mozijegy-eladásokon.

Ha szeretted az eredeti szériát, és nagyjából képben vagy az utóbbi évtized ikonikus horrorjaival… nos, őszintén bevallva még akkor sem tudom tiszta szívből ajánlani a hatodik Horrorra akadva-mozit. Filmként nehezen értelmezhető alkotás, amelyben minden harsány, őszinte röhögésre jut legalább egy borzasztóan, már-már fájdalmasan kínos jelenet. És bár anyagi sikernek bizonyul, őszintén remélem, hogy a Wayans-tesók a hetedik részt ezúttal inkább megtartják maguknak…

Összességében: Ha szeretted az eredeti szériát, és nagyjából képben vagy az utóbbi évtized ikonikus horrorjaival… nos, bevallom, még akkor sem tudom feltétlenül őszintén ajánlani a hatodik Horrorra akadva-mozit. Filmként nehezen értékelhető és értelmezhető, és minden harsány röhögésre jut legalább egy másik borzasztó, már-már iszonyatosan kínos másik. Még ha anyagi siker is lesz ez a rész, remélhetőleg a Wayans-tesók a hetedik részt ezúttal inkább megtartják maguknak…