Van az úgy, hogy az ember beleválaszt, szinte vakon egy szuper könyvbe, aminek lehet, hogy sem a szerzőjét nem ismerte korábban, de még a történetleírásban sem mélyedt el igazán. Valami azonban mégis húzta ahhoz a könyvhöz. És van, amikor valami nagyon rosszba tenyerelünk.

A Szerelemvirág titka sajnos nem lett jó, pedig minden esély meg lett volna arra, hogy ebből a családregényből egy letaglózó, olvasmányos mese szülessen. Adottak meseszép tájak (Franciaország és Görögország) és az 1930-as évek képében egy olyan korszak, amikor az élet még lassabb, egyszerűbb volt, mint manapság. Clarisse Sabard azonban nem tudta megragadni sem a jelen, sem a múlt esszenciáját, szereplői felszínesek, sorsuk a közel 500 oldal alatt sem válik érdekessé, és amilyen nagyot akart fogni ezzel a történettel, olyan keveset markolt végül.

Sokat beszél, keveset mond

A történet főhőse Flora, egy galériatulajdonos, akinek az élete az addig megszokott formájában már nem mehet tovább, ugyanis tanúvallomást tett egy szexuális erőszakkal vádolt sztár ellen. A férfi viszont bosszúból lejáratókampányba kezd ellene, Flora pedig nem tud egyedül megbirkózni a teherrel és a nyomással, ezért kapóra jön neki, hogy egy távoli rokona révén, két unokatestvérével együtt megörököl egy francia villát.

Miután megérkezik Franciaországba, előkerül egy rejtélyes kézirat, amit nagyanyja, Joséphine írt, így Flora a ki nem adott regényt olvasva megismeri családja rejtélyes történetét, miközben próbálja elrendezni életét, megismerni és megérteni saját magát.

A baj csak az, hogy A Szerelemvirág titka annyira vázlatos és mondhatni sekélyes, hogy nagy nehezen lehetett csak a végére érni. A fordulatok kiszámíthatóan unalmasak, a szereplők pedig sajnos sótlan figurák.

Sabard nem érzékelteti szereplői lelkiállapotát, hangulatát, nem teremt igazi karaktereket, hanem csak egyszerűen leírja, mi van velük. Flora szomorú, mert Sabard azt írja. A villa patinás, mert Sabard azt írja. A képeket csak kiakasztja a falra, de nem festi meg őket, így nincs semmi, amiben igazán el lehetne merülni, és ahelyett hogy éreznénk, mit élnek át a karakterek, nincs tétje semminek.

A családtagok néha zavaróan távolságtartóak egymással. Csak hogy egy példát említsek: Flora élete épp darabokban, az édesanyja pedig egy sajtóközleményben biztosítja támogatásáról, szeretetéről. Ez egészen szürreális jelenet, főleg hogy Florát ez a gesztus meghatja, örül is neki. Szerintem egy másik könyvben sem fogadnám el ezt hiteles vagy hihető megoldásnak, de még meg is lehetett volna ágyazni ennek a szituációnak, ha valóban kidomborítja, kiélezi az anya és lánya eltorzult, szakadékos kapcsolatát. De ha van is kísérlet árnyalni a dolgokat, akkor is erőtlen minden.

A rejtély, ami rejtély marad

A Szerelemvirág titka egy sorozat első része, ezt mindenki tartsa szem előtt, ugyanis Sabard több szereplőt sem dolgoz ki rendesen, és mikor az ember a könyv végére ér, csak kamillázik, hogy hova és miért tűntek el emberek… Szinte semmi szerepet nem kap például Flora harmadik unokatestvére, aki a trilógia zárókötetében lép majd elő főhőssé. Nagyon furcsa, hogy az írónő semmilyen szinten sem kísérelte meg felépíteni ezt a szereplőt, vagy a három unokatestvért együttesen, miközben a jelent ezek a lányok uralják, vagy fogják dominálni.

Sabard túl sokat akart, és sokat is írt, mégsem sikerült elég mélyre mennie, és csak a felszínt kapargatta minden tekintetben. A sehol nem jelzett szexuális zaklatás témája, meg az ott kiemelt „gonosz” megintcsak súlytalan, mint szinte minden ebben a kötetben. A Szerelemvirág titka lehetett volna egy hangulatos családregény, amiben keveredik a történelem és a romantika, a fikció a valósággal, ahol együtt kalandozhatunk a szereplőkkel Amerikában, Franciaországban, Görögországban és kicsit még Olaszországban is, ám ehelyett a titok, amit oldalakon át épített, számomra biztosan rejtély marad.

Cím: A Szerelemvirág titka
Szerző: Clarisse Sabard
Fordító: Balla Katalin
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 478

Felhők gyülekeznek Flora, a Los Angeles-i galériatulajdonos feje felett, a munkájában és a magánéletében egyaránt. A vihar elől Normandiába menekül, a családi villába, amelyet nemrég örökölt meg az unokatestvéreivel, Stellával és Morgane-nal.

Alig néhány nappal az érkezése után titokzatos csomag bukkan fel a küszöbön. Egy kaleidoszkóp, megsárgult fényképek és egy régi kézirat visszarepítik a nagyanyja, Joséphine ismeretlen múltjába. Az 1930-as években a fiatal Joséphine, a Művészeti Akadémia hallgatója, az impresszionista Párizs kávéházai és a fasiszta Olaszország márványpalotái között megismeri a szabadságot, a szerelmet… és az árulást.

Flora megfogadja, hogy fellebbenti a fátylat a múltról, és izgalmas nyomozásba kezd, amely végül Korfu szigetére vezeti egy elveszett festmény nyomában.
Clarisse Sabard lenyűgöző, a ,,bolond évektől” napjainkig húzódó, titkokkal és fordulatokkal teli családregény-sorozatának első kötete tökéletes választás azok számára, akik szeretik a hosszú történelmi regényeket egy csipetnyi rejtéllyel és romantikával.

A könyvet az Athenaeum Kiadótól kaptuk.