Egy ismerősöm ajánlása miatt Moa Herngren lassan egy éve van a könyves kívánságlistámon, mégpedig A válással, de akárcsak ebbe, úgy a polcon elég régóta várakozó, szintén egy házasság, egy kapcsolat végéről (is) szóló Iszonyba sem kezdtem még bele. Így amikor újra kiadták magyarul Herngren egy másik könyvét, úgy gondoltam, jó kapu lesz ez az írónő stílusához.

A Nehézsúlyú szépség egy több mint kétszáz kilós nőről szól, aki reménytelenül magányos, nem szereti senki, de legfőképp ő nem szereti saját magát, miközben talán az ételnél is jobban vágyik a kedves szóra, az őszinte és nem ártó figyelemre. A világ persze kegyetlen, Annie pedig egyre inkább bezárkózik, és ebben a kiszolgáltatott, érzelmileg labilis állapotában, bele sem gondolva a következményekbe, igent mond egy realityszereplésre, egy fogyishowra.

Az első oldalakon még csak Annie élete és személyisége bontakozik ki előttünk, a többi szereplő szinte átsuhan a lapokon, de mikor kezdetét veszi a műsor forgatása, addigra kap mindenki egyre nagyobb szerepet, egyre több teret a történetben. Annie mellett főszereplővé válik Camilla, a rámenős szerkesztő, Johanna, a műsorvezető és Jarmo, a producer.

Azért olvasunk, hogy elmeneküljünk a valóság elől, de itt még rosszabb vár, mint a való életben

Nem emlékszem a Nehézsúlyú szépséghez hasonló olvasmányra, amiben szinte egyetlen szimpatikus, kedvelhető, teljes egészében, minden jó és persze rossz döntésével együtt is szerethető szereplő se lett volna. Mert itt egy sincs. Legalábbis egy sincs, aki egyszerűen megfogható, körülírható szereplő lenne.

És persze, ilyen a való élet is, mindannyian esendők vagyunk, mindenkinek van (nem is egy) rossz tulajdonsága. Önzők vagyunk, a siker, a kielégülés, az elégedettség, a dicséret, a szeretet és a pénz, ezek a megfogható vagy épp érezhető dolgok éltetnek minket, ezekért hajtunk, ezeket várjuk, igényeljük. Vannak jobb napjaink és rosszabbak, van amikor tesszük a dolgunkat az erkölcsi normák, a társadalmi szabályok mentén, vagy amikor magunkat és aztán tetteinket is felmentve ártunk, bántunk.

Herngren szereplői olyannyira valóságosak, tetteik annyira zavaróak, szinte feszélyezik az olvasót, hogy nem is akarunk a közelükben lenni. Egyik pillanatban esendőek, már-már nyitjuk is a szívünket feléjük, megsajnáljuk őket, érezzük és értjük a fájdalmaikat, gondjaikat, majd jön valami, amitől viszolygunk, amit értetlenül figyelünk, és amitől a kedvünk is elmegy, hogy akarjuk őket látni, hallani a kifogásaikat.

Épp ezzel hozza “nehéz” helyzetbe az olvasót, mert sokszor vágyunk arra, hogy egy regényben legyen valaki, aki a kisebb hibái ellenére is, de dedikáltan jó, és legyen valaki, vagy akár valakik, akik egyértelműen rosszak. Még ha vannak is árnyalatok, azok csak minimálisak és egy esetleges katarzis után, a sztori lekerekítésénél kapnak szerepet. Herngren viszont nem hagyja karaktereit sem kifehéredni, sem teljesen befeketedni.

A valóságshow csak a háttér

A regény igazából sok mindenről szól. Meglepően, vagyis talán túlságosan is szerteágazó. A sztori a készülő tévéműsor köré szerveződik, ide castingolják Annie-t, így adja magát, hogy a benne dolgozók közül kerülnek ki a főbb szereplők. Mindenkinek van valami keresztje, sőt több is, mindenkinek romokban az élete, és több száz oldalon keresztül egymást érik a nehéz, a lesújtó, a tragikus, idegőrlő, az olvasóban minduntalan kellemetlen érzéseket keltő minitörténetek.

A Nehézsúlyú szépségről nehéz beszélni, röviden pláne. Annyira sok társadalmi problémát becitál, az élet annyira sok szegmenséről mesél kendőzetlenül, hogy megterheli az ember lelkét. Nemcsak a nagy pillanatok, mint a másik nyílt manipulálása és kihasználása, hanem azok az apróságok is, mikor valaki a kapott lájkok számától érzi magát értékesnek vagy hogy milyen érzés is egy anyának, amikor a gyereke szabályosan menekül előle.

Habár a cím és a fülszöveg is arra utal, hogy itt a testképzavar, vagy a kövérség lesz a középpontban, a végére lekerül róla a fókusz, és sokkal inkább válik egy olyan példázattá, ami pont a szereplők sorsán és kilátástalan helyzetén keresztül ösztönözheti az olvasót a változásra. Ha nekik sikerült meghaladniuk magukat, változtatni, akkor nekünk is mehet. Ha pedig nekik nem sikerült, nekünk pont azért kell, hogy összejöjjön, mert nem akarjuk így végezni.

Cím: Nehézsúlyú szépség
Szerző: Moa Herngren
Fordító: Papolczy Péter
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 376

Annie 34 éves, kétszáz kilós szűz, aki reménytelen magányban tengeti napjait. Egészen addig, amíg fel nem tűnik a színen a rámenős tévés szerkesztő, Camilla, aki a bizalmába férkőzve meggyőzi, hogy vegyen részt az ország legnépszerűbb fogyókúrás valóságshow-jában.

A műsorkészítők kényszerközösségébe csöppenve azonban hamar kiderül, hogy senki sem egészen azt akarja, amire szerződött: Annie csak egy barátnőt akar, az állandó pénz- és evészavarokkal küzdő műsorvezető, Johanna bármit megtenne, hogy felfigyeljenek rá, a producer, Jarmo pedig kizárólag arra koncentrál, hogy kiszabadítsa lányát iskolai bántalmazói karmaiból.

Moa Herngren szatirikus, lélektani fordulatokkal teli regénye kíméletlen őszinteséggel világít rá, mi marad az emberből, ha mindenét kiszolgáltatja egy cinikus, profitorientált gépezetnek – de azt is megmutatja, hogyan lehet kiszabadulni egy olyan rendszerből, ahol a sebezhetőség merő árucikk, a siker nem több látszatnál, a lájkok és szívecskék pedig kizárólag az öncsalás eszközei.

A kötetet a Helikon Kiadótól kaptuk, köszönjük!