Darth Maul menő. Kapott egy dupla fénykardot, egy vagány külsőt, és közelharcban sem lebecsülendő. Ennek ellenére az élőszereplős filmekben körülbelül annyit tudhattunk meg róla, mint a szintén kultikus kedvencé vált Boba Fettről. Számomra egyébként mindig Maul volt a nyerő a kettejük közül, mert egyrészt ő legalább bizonyította, hogy nem könnyű ellenfél, másrészt egy olyan Sithről beszélünk, aki sok-sok év után elsőként vállalta az arcát a rendjük képviselői közül. A sötét oldal pedig kifürkészhetetlen, van róla mit mesélni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Fett kapott egy sorozatot, amire már senki sem emlékszik (még a leglelkesebb rajongók is húzták a szájukat rajta), Maul pedig már lassan egy évtizede éli másodvirágzását a Star Wars animációs sorozataiban. Az Árnyak mestere a legfrissebb példa erre.

A Lázadók és A klónok háborúja nézői bizonyára könnyen meg tudják indokolni, hogy miért örülhetünk annak, hogy Maul visszatért az élők sorába. Nem állítom, hogy nélküle nem állna meg a lábán a Star Wars, de vele együtt még izgalmasabbá válnak azok az apró hézagok, melyekre a filmek nem térnek ki. Maul ugyan alvilági gengszteresdit játszik már egy ideje, végső célja mégis az, hogy bosszút álljon Darth Sidiouson, aki cserbenhagyta. A sokáig több szálon futó sorozat lényegében erre a motivációra épül, még ha a történet csupán az odáig elvezető út egy részét tárja fel.

Furcsa látni, ahogy Maul piti maffiózókkal üzletelget, majd két perccel később világmegváltó terveket szövöget egy esetleges bosszú beteljesítéséről, de valójában erről szól az ő karaktere. Nem veti meg az Erő sötét oldalát, megpróbálja kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, de gyűlöli a Sitheket. Önös érdekek vezérlik, de inkább esendő, mint elbukott. Az Árnyak mestere azonban nem csak róla szól. Megismerjük a Jannix bolygón élő nyomozót, Lawsont, aki a Birodalom beavatkozását megkerülve próbálja lerántani a leplet Maulról, valamint két rejtőzködő Jedi is feltűnik, akik a véletlen folytán kerülnek kapcsolatba Maullal, aki ahelyett, hogy megpróbálna végezni velük, megpróbálja az oldalára állítani őket.

A sorozat kreátora természetesen most is Dave Filoni, aki le sem tagadhatja, hogy mekkora szerelmese a messzi-messzi galaxisnak. Forgatókönyvírásban és élőszereplős filmek terén még ráfér a tapasztalatgyűjtés, de kétségtelen, hogy talán már George Lucasnál is jobban ismeri ezt a világot. Az animációs sorozatok pedig pont a megfelelő terepet jelenthetik arra, hogy egy alkotó kipróbáljon valamit, ami kicsit letér a fősodortól. Az Árnyak mestere az egyik legkomolyabb hangvételű sorozat a Star Warson belül, mely nem hátrál meg attól, hogy jelentősebb hangsúlyt fektessen a karakterdrámára és a bűnügyi szál kibontására.

Egyszerre újszerű és nosztalgikus a végeredmény: maradunk a Galaktikus Birodalom korszakában, ahol bármikor feltűnhet egy csillagromboló vagy egy Inkvizítor, de emellett új helyszíneket és karaktereket is megismerünk, akik még színesebbé teszik a galaxist. Nincs azzal probléma, ha már egy ismert univerzum alapjaira húzunk fel egy történetet, hiszen a Star Warsban már láttunk egyaránt jó és rossz példát akár arra az esetre, ha szorosan kötődött a Skywalker-sagához, akár ha attól a történet minél inkább elszakadni próbált. Az Árnyak mestere inkább az előbbi kategóriába sorolható, de szerencsére a minőségi alkotások egyike, mely inkább megalapoz, mint részleteiben kibontaná a bonyodalmakat. Szívesebben ültem volna be erre (ami akár filmként is működhetett volna) idén májusban a moziba, mint egy feledhető A mandalóri-epizódra.