Valószínűleg sokaknál pendít meg nosztalgikus húrokat, ha azt írom, hogy Kaland, Játék, Kockázat. Az angolul Fighting Fantasy néven futott, lapozgatós játékkönyv-sorozat sokak gyermekkorát aranyozta be, köszönhetően annak, hogy egy dobókocka és egy ceruza segítségével saját magunk alakíthattuk egy regény cselekményét otthon, út közben, bárhol. Mi éreztük magunkat a világ urának, amikor sikerült megdobni egy lehetetlennek tűnő pontot, és így értékes kincsre tettünk szert egy isten háta mögötti világ kazamatájában, és – bár ezt senki sem vallja be – néha előfordult, hogy az ujjunk cinkosan ott maradt a kiindulópontnál, hogy balszerencse esetén egy pillanat alatt semmissé tehessük a lépésünket. A Kaland, Játék, Kockázat lényegében nyomtatott videojáték volt, és bár nem adott akkora interaktivitást, mint digitális rokonai, mégis úgy éreztük, hogy mi alakíthattuk a karakterünk sorsát. A KJK ma is él, és nem csak az emlékeinkben: a Chameleon Comix rendíthetetlenül adja ki a – többek között a legendás Ian Livingstone által szerzett – köteteket, és

megjelent egy olyan vonal is, amely a videojátékok mechanikáit és hangulatiságát tükrözik, csak éppen kevésbé alakítható módon. Ezt a réteget képviseli többek között a Reincarnated as a Sword című manga, a Solo Leveling manhwa, valamint Matt Dinniman külföldön hatalmas népszerűségnek örvendő szériája, a Dungeon Crawler Carl is.

Megszámolni sem tudom, hányszor merült fel Dinniman alkotásának neve, amikor az interneten – és a Moly.hu-n – járva fantasyk után kajtattam, így nagyot dobbant a szívem, amikor kiderült, hogy kedvenc kiadóm, az Agave Könyvek gondozásában kapjuk meg a mű hazai kiadását. A Dungeon Crawler Carl – A kazamata hőse honi változata pedig nem okozott csalódást. Általában itt szokott az következni, hogy részletesen kitérek a regény minden aspektusára, de legyen ez a cikk is olyan rendhagyó, mint maga a kötet, szóval ugorjunk a lényegre, vagy akár a bosshoz, ha úgy tetszik: a Dungeon Crawler Carl piszkosul szórakoztató. Abból a kiindulópontból, hogy egy nem különösebben karizmatikus férfi a makacs macskája miatt nem párolog el több milliárd más honfitársával ellentétben, és egy űrlények által létrehozott, galaktikus túlélőshowban találja magát a négylábújával egyetemben, valami olyan – már-már függőséget okozó móka – kerekedik, amit a legtöbben valószínűleg vénásan fogyasztanának, ha legális lenne.

Dinniman ugyanis úgy építette fel a regényét, mintha mi magunk is Carllal és cicájával, Muffinnal együtt fedeznénk fel azt. Persze ez önmagában még nem lenne nagy hűha-faktor, hiszen a fantasy-világok esetében általában így működik a bevonódás, csakhogy itt jön be a képbe az, amit a Kaland, Játék, Kockázat kapcsán írtam a bevezetőben. Végig az lehet az érzésünk, hogy Carlt mi irányítjuk, az ő bőrébe bújtunk. Úgy olvassuk a cselekvéseit, a fejlesztéseit és a tárgyait, mintha csak fejben kockával dobtunk volna. Mintha ceruzával felirtuk volna egy képzeletbeli papírra, hogy milyen cuccaink vannak és mivel mit lehet kezdeni. Amikor hősünk fejleszti magát, rácsodálkozik a könyvbéli rendszerekre és új funkciót fedez fel, az olyan, mintha mi magunk tennénk ezt.

A közös kaland zászlaja alatt kvázi összeolvadunk Carllal, és olvasóból nemcsak a cselekmény átélőivé válunk, hanem az alakításának illúzióját is megkapjuk.

Talán önmagában még ez sem lett volna elég ahhoz, hogy rövid idő alatt ekkora globális jelenséggé váljon a Dungeon Crawler Carl, csakhogy Dinniman remek humorral is rendelkezik. Kevés könyv tudta elérni, hogy rögtön az első pár oldalon hangosan felnyerítsek, de ez minden probléma nélkül abszolválta, sőt. Váltogatja egymást a harsányabb humor, a maró szarkazmus és a finom társadalomkritika, ami hol hirtelen mosolyokat, hol jókedvű szuszogásokat, hol nevetés miatti könnyes szemeket okoz. De a könyv nemcsak akkor remekel, ha a boldogsághormonok termeléséről van szó, kifejezetten ügyesen bújtatja könnyen fogyasztható köntösbe a társadalom bírálatát, a fajsúlyosabb témákat, a morális dilemmákat is. Olyasfajta választási kényszerekről van szó, minthogy a túlélés érdekében elfogadott-e a gyilkosság, a cél szentesíti-e az eszközt vagy éppen a sokak igénye felülírja-e az egyénét. Ezeket éles átmenet nélkül, ügyesen fésüli össze Dinniman a humorral, mindebben pedig oroszlánrészt vállalt a magyar fordító, Tót Barbara, aki remek munkát végzett az alapanyag átültetésével. “Az istenit, Muffin!” kifejezés pedig örökre belém égett.

Carl és Muffin kalandjait a hazai olvasók is két pofára zabálják, így az Agave sem rest, olyan tempóban szállítja a folytatásokat, amilyen gyorsan csak lehet. Mire ezt olvassátok, már megjelent a második rész és a júniusi könyvhéten érkezik a harmadik kötet is, így ez a cikk elsősorban azoknak szól, akik még nem vágtak bele ebbe a küldetésbe. Ők nagy hibát követnek el, ha esélyt sem adnak a Dungeon Crawler Carlnak, ugyanis olyasfajta komfortolvasmánnyá válhat, mint sokak számára Richard Osman nyugdíjas nyomozóklubja vagy az egyre népszerűbb romantasy műfaj.

Cím: Dungeon Crawler Carl – A kazamata hőse
Szerző: Matt Dinniman
Fordító: Tót Barbara
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 464

Tudod, mi rosszabb, mint szakítani a barátnőddel? Ha a nyakadon marad a díjnyertes, elkényeztetett macskája. És tudod, mi rosszabb még ennél is? Egy űrlényinvázió, melynek során minden ember alkotta építmény megsemmisül a Földön, hogy egy intergalaktikus, szadista valóságshow keretében kifosszák a bolygót. Na, hát ez vár szerencsésnek nem mondható főhősünkre, Carlra.

A pusztítás nyomában felhúzott kazamatában újdonsült négylábújával, Muffin Hercegnővel az oldalán nem csupán a túlélésre játszik: stílusosan kell átverekedniük magukat robbanásveszélyes goblinokon, drogot terítő, halálos lámákon és megannyi más rettenetes szörnyetegen. Közben a teljesítményükért jutalomládákat kapnak, melyekben vagány felszereléseket, varázslatos bájitalokat és indokolatlan mennyiségű fáklyát találnak, ami segítheti útjukat. A túlélés nem kötelező. A szórakoztatás viszont igen.

Az apokalipszist ugyanis szerte az univerzumban közvetítik. És egy játékos csak úgy juthat el a kazamata utolsó emeletére, ha támogatókat szerez odakintről.

Légy lelkes és mindenre elszánt! Henteld a szörnyeket! Nyűgözd le a nézőket! Kösd fel a gatyád!

Új teljesítmény! Felfedeztél és elolvastál egy fülszöveget!
A mindenit, te tudsz olvasni! Hú, de jó vagy.

A kötetet az Agave Könyvektől kaptuk, köszönjük!