Tavaly képregény formájában is megelevenedett előttünk minden idők egyik legnagyobb irodalmi alakjának, John Ronald Reuel Tolkiennek az élete, most pedig A Gyűrűk Ura előtörténete, A hobbit (avagy egyes fordításokban A babó) is kapott egy minden korábbinál teljesebb képregényes kiadást. Eredetileg 1937-ben jelent meg Tolkien fantasyje, amely azóta számos változatban ismertette meg generációkkal Zsákos Bilbó nagy kalandját. Több mint 50 évvel később, 1989-ben a tehetséges illusztrátor, David Wenzel képregénybe ültette át a kultikus alapanyagot, míg a szöveget Charles Dixon és Sean Deming dolgozták át. A szinte azonnal klasszikussá vált adaptációt Magyarországon is kiadták annak idején, most pedig egy még teljesebb változatban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, új oldalakkal bővítve, és – a már 75. életévét taposó – Wenzel utószavával kiegészítve. Mi pedig nem hagyhattuk ki ezt a különlegességet!

A hollywoodi gépezetnek köszönhetően manapság a mozifilmeknek van a legnagyobb zaja és hatása, így nem véletlen, hogy sokak számára nem Tolkien könyve ugrik be A hobbit szó hallatán, hanem a Peter Jackson által rendezett filmtrilógia. A rajongók jelentős részének Zsákos Bilbó arca immáron eggyé vált Martin Freemanével, amiképpen Gandalf elképzelhetetlen lenne Ian McKellen nélkül, Tölgypajzsos Thorin pedig aligha létezhet másképp a fejekben, mint Richard Armitage bemaszkírozott fizimiskájával.

A hobbit képregény esetében viszont ez az előismeret félrevezet. Olyan elvárásokat szülhet, amely első látásra csalódást okozhat. Ugyanis Wenzel művének legtöbb szereplője aligha hasonlít filmes megfelelőjéhez, sőt.

Ezek a karakterek úgy lettek megalkotva, ahogyan a művész annak idején elképzelte őket Tolkien mester alkotásának felfedezésekor, ekképpen be sem folyásolhatták volna bármiféle feldolgozások, marketinggépezetek. Ez viszont aligha negatívum vagy éppen hátrány, épp ellenkezőleg: tökéletes összehasonlítási alap azok számára, akik látták a filmtrilógiát, és ismerik Tolkien könyvét is. (Egyúttal remek belépőpont is lehet azoknak, akik valami könnyed alkotáson keresztül kezdenének el ismerkedni Tolkien életművével.) Peter Jacksonék számos jelenettel, sőt új sztoriszállal is kibővítették a vékonyka alapanyagot, hogy egy trilógiává duzzaszthassák. Tauriel például nem létezik a könyvben, és rengeteg karakter jóval kevesebbet szerepel. Önmagában is élvezetes átélni lépésekben Zsákos Bilbó életre szóló misszióját, de ha összehasonlítgatjuk a mozgóképes változattal, úgy plusz réteggel bővül az élvezeti faktor a rajongók számára. Ebben pedig oroszlánrészt vállalnak Wenzel fantasztikus illusztrációi.

Nem véletlenül szerepel a címben a festmény szó, ugyanis minden rajz olyan érzetet kelt, mintha egy kiállításon nézelődnénk. Wenzel az utószavában elárulja, hogy azt szerette volna elérni az illusztrációkkal, hogy ugyanolyan időtlen hangulatot árasszanak, mint maga a regény, ez pedig maximálisan sikerült. A legkisebb panelek is úgy festenek, mintha egy történelmi metszetet kereszteznénk egy mesekönnyvvel. A kompozíciók pedig nemcsak a szépérzéket kényeztetik, hanem szívmelengető érzést nyújt ránézni a lapokra.

Egyes oldalakat akár képbe keretezve is el tudnék képzelni a falamon.

Több ilyen alkotás saját helyet is kapott a képregény végén található albumban, ahol szövegtől mentesen legeltethetjük rajtuk a szemünket. Van azonban egy kisebb negatívum, ami miatt mégsem teljes az öröm: a törpök. Noha Wenzel bevallása szerint sok időt fordított arra, hogy mindegyiküket ellássa valamiféle megkülönböztető jellel, ami segít a felismerésükben, valójában egy-két karaktert leszámítva (mint amilyen Thorin és Balin) ez nem sikerült. Szövegkörnyezet nélkül könnyedén össze lehet őket téveszteni, ami a képregény élvezhetőségét, a cselekmény befolyásolását persze nem befolyásolja, maximum picit frusztráló lehet egyes olvasók számára. De a szemkápráztató küllem kárpótol az ilyesfajta bosszúságért. Amiképpen a képregény utolsó lapjai is, amelyen keresztül az illusztrátor tervek, koncepciórajzok kíséretében avat be minket az alkotás folyamatába. Kifejezetten érdekes erről olvasni, értékes adalék, és azt sem bántam volna, ha Wenzel akár kétszer-háromszor ennyit mesél a kulisszatitkokról.

A kibővített A hobbit képregény egy gyönyörű és minőségi kiadvány lett, amelyet a gyűjteményében akarhat tudni minden A Gyűrűk Ura-rajongó. Kifejezetten ajánljuk azok számára, akik még csak most ismerkednek Tolkien univerzumával. De csak óvatosan! Mert egy könyvet/képregényt kinyitni olyan, mint kalandra indulni. Ahogy Zsákos Bilbó is mondja: “Veszélyes dolog kilépni az ajtón… Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.”

Cím: A hobbit képregény

Szerző: J.R.R. Tolkien

Fordító: Gy. Horváth László

Megjelenés éve: 2025

Oldalszám: 192

Zsákos Bilbó, a kényelmes otthonával és annál is kényelmesebb életével igen elégedett hobbit egy szép napon valódi kaland kellős közepébe csöppen: segítenie kell Gandalfnak, a varázslónak és tizenhárom törpnek egy mesés kincs visszaszerzésében. A veszedelmekkel teli út végén a kis Bilbónak egyes-egyedül kell szembenéznie a kincs őrzőjével, Középfölde legveszedelmesebb sárkányával… A Gyűrűk Ura lenyűgöző előtörténetét, amely minden idők egyik legnépszerűbb könyve, most képregényként vehetjük kézbe. David Wenzel felejthetetlen, a maga műfajában klasszikusnak számító képregénye eredetileg 1989-ben jelent meg, ezt a kiadást pedig új oldalakkal bővítve, a rajzoló utószavával adjuk köre.

A kötetet a Magvető Kiadótól kaptuk, köszönjük!