Folytatjuk cikksorozatunkat az alternatív űrversenyt bemutató kalandról, amelyben az emberiség immár sokkal mélyebbre merészkedik az űr sötétjében. Így sikerült a For All Mankind harmadik évada.
Jól bevált recepten ne változtass – tartja a mondás. Ezzel pedig a készítők is tisztában voltak a For All Mankind harmadik évadának esetében, az etap felépítése ugyanis szinte teljesen megegyezik a korábbiakéval. Ismét egy nagyobb időugrással indítunk – ezúttal közel tíz év telik el a második évad fináléjának eseményei óta –, az eltelt időszak fontosabb történéseivel pedig egy montázs formájában zárkózhatunk fel (ez a mi valóságunktól nagyrészt eltérő kulturális, politikai és űrversenyes pillanatokkal van tele). Ezt követi egy-két résznyi építkezés, majd megint ugrunk az időben, és máris a fő küldetés közepén találjuk magunkat.
Ez egyrészt okos húzás, mert a történet így rendesen halad, egy pillanatig sem érezzük, hogy egy helyben toporognánk. Másrészt viszont kicsit önismétlőnek, ebből kifolyólag pedig kiszámíthatónak érződik a formula. Értem ezalatt azt, hogy ha nem is pontosan, de sejteni lehet, mikor milyen típusú történés várható. Ezt azonban többnyire ügyesen fedik el az évad gerincét adó nagy küldetéssel, amely minden eddiginél grandiózusabb és izgalmasabb: eljutni a Marsra, lejuttatni az első embert egy másik bolygó felszínére, valamint kideríteni, hogy sikerül-e az emberiségnek tartósan megvetnie a lábát ebben az új világban. Ez a misszió pedig szerencsére még az előbb megfogalmazott kritika ellenére is tartogat nem várt izgalmakat és fordulatokat.
Kifejezetten szórakoztató felfedezni azt is, hogy ez az idővonal miben és mennyire tér el a miénktől, vagy éppen hogyan reflektál a mi világunkra. Erre az egyik legjobb példa az évadban megismert techmilliárdos, Dev Ayesa (Edi Gathegi), aki egyértelműen egy Elon Muskra tett utalás. A sorozatban már a 90-es évek elejére elértük a mi világunk jelenlegi technikai szintjét (elektromos autók, okoskészülékek, a megújuló energiaforrások térnyerése stb.), és eljutunk oda, ahol a valóságban most tartunk: hogy egy magánvállalkozó techmilliárdos kell ahhoz, hogy az űrverseny és az űrkutatás új impulzust kapjon.
Dev – és az általa vezetett cég, a Helios – egy nagyon befolyásos és mindenre elszánt szereplő, akinek a felbukkanása miatt a kétfős Mars-verseny hamar háromszereplőssé bővül. Az ő érkezésének hála új perspektívából ismerhetjük meg ezt a világot, miközben gyakorlatilag az etap összes szálára van valamilyen ráhatása. Éppen ezért volt fontos, hogy jól írják meg a sztori ezen részét, ami sikerült is Moore-éknak (még ha a végére kezdett is egy kicsit eltűnni a karakter).
A For All Mankind emellett továbbra is remekel a grandiózus díszletekben és a látványvilágban. Elképesztő, milyen részletességgel figyeltek oda a legapróbb dolgokra is a készítők, hogy minden hitelesnek és valódinak tűnjön. Erre pedig nagy szükség volt, hiszen az első, kezdetleges űrhajókkal érezhetően megtettük az első lépést a csillaghajók korszaka felé. Nem emlékszem olyan jelenetre, ahol kilógott volna a CGI; ennek köszönhetően simán képes elhinni az ember, hogy az adott felvétel nem is egy stúdióban készült, hanem az űrben vagy egy űrsiklóban, annyira valósághűek a látottak. Nem akarok elmenni szó nélkül a zene mellett sem, a jelenetek alá ugyanis Jeff Russo zeneszerző gyönyörű dallamokat komponált. Olyan motívumokat, amelyek éppúgy képesek tökéletesen aláfesteni egy-egy megható jelenetet, mint ahogyan a lélegzetelállító drámai szekvenciákat is új szintre emelik a feszültségkeltésben.
Az évad egyik központi eleme a múlt „öröksége”, a múltban tett dolgok jelenre gyakorolt hatása. A korábbi cselekedetek következményei fontos szerepet játszanak; több karakter is ennek issza majd meg a levét, vagy éppen emiatt gördül előre a történet. Ami viszont ezúttal is a legnagyobb negatívuma az évadnak, az a történetszálak túlzsúfoltsága és a rájuk szánt idő nem megfelelő elosztása. A sorozat jó néhány helyszínt vonultat fel a Földön és az űrben, rengeteg mindenről akar egyszerre mesélni, ami pár történetszálat elnyújtottá és érdektelenné tesz (ilyen például Ellen politikai harca is). A „kevesebb néha több” mondás itt teljes mértékben megállná a helyét. Kapunk azért kielégítő szálakat is: Margo és Karen Baldwin története például üde színfolt, remekül kezelték őket végig, és folyamatosan gördítették előre a cselekményüket.
Egyes karakterek előtérbe kerülnek és fontosabb szerep hárul rájuk, mások viszont háttérbe szorulnak, kevesebb játékidőt kapva. Ezzel nincs is gond, hiszen egy olyan nagyléptékű történetnél, ahol immár közel 30 év telt el a három szezon alatt, elvárható, hogy előbb-utóbb átadják a stafétát, és másokra kerüljön át a hangsúly. Az viszont már annál nagyobb baj, hogy a fókuszba kerülő új karakterek közül kevés az, aki miatt izgulni tudnánk, vagy akinek a sorsa őszintén érdekelne minket. Sőt, inkább idegesítőre és irritálóra sikerült megírni ezeket a szereplőket, élükön Gordo Stevens két fiával: Dannyvel, az űrhajóssal, valamint a visszahúzódó és magányos Jimmyvel. Pedig a nagy egészet nézve mindketten fontos szerepet töltenek be az évadban, és valószínűleg ez a folytatásban sem lesz másként.
Sokakban felmerülhet a kérdés, miként sikerült kezelni a szereplők öregedését. Ritkán látunk ugyanis olyan sorozatot, amelyben ekkora időszakok telnek el, és még ritkábban fordul elő, hogy ugyanazok a színészek alakítják az adott karaktert ilyen hosszú időn át. Itt azonban ez a helyzet, amit sminkkel és parókával oldottak meg a készítők – néhol több, néhol kevesebb sikerrel. Időnként ugyanis nehéz elhinni, hogy az adott szereplő tényleg az ötvenes, de inkább már a hatvanas éveiben jár. Erre viszont gyanítom, hogy lesz majd egy egyszerű megoldása a készítőknek a folytatásban, és szerintem mindenki tudja, mi az.
Elégedett voltam tehát ezzel az etappal is, vagyis a célját újfent elérte a For All Mankind. Végig lekötött, szórakoztató volt, bár az évad drámai lezárása (az utolsó két rész rendesen megkeverte az addig látottakat) nem nyújtott akkora katarzist, és nem vetített előre olyan dolgokat – még a szokásos bónuszjelenet sem –, ami után azt éreztem volna, hogy azonnal ide az új részekkel. A világűr azonban végtelen, és rengeteg minden vár még felfedezésre. Hamarosan meg is mutatjuk, merre vette az irányt a sorozat a negyedik etappal.
A For All Mankind legújabb, ötödik évada március 27-én debütál az Apple TV+ kínálatában.
