Az Agave Könyvek számos kötettel jelentkezett tavaly is, amelyek közül most négyről mesélünk részletesebben. A felhozatal pedig ezúttal is széles skálán mozog!

Az alábbi kötetek közül többel is találkozhattatok a Toplista: 2025 legjobb könyvei és képregényei című cikkünkben, így valószínűleg nem fogunk meglepetést okozni azzal, hogy jól sikerült alkotásokról van szó. Azt viszont szeretnénk részletesen is kifejteni, hogy miért kerültek fel a tavalyi ranglistánkra, illetve kitérünk néhány gondolat erejéig a hozzájuk kötődő trendekre is.

Sarah Beth Durst: Az elvarázsolt üvegház

Sarah Beth Durst korábbi cosy fantasyjának, a Bűbájok boltjának véleményezésekor már elárultam, hogy mennyire szívemhez nőtt a műfaj, és maga az említett regény is. Kielán és póknövényén, Cazon keresztül egy varázslatos világot ismertem meg, amelyben jó volt elmerülni, együtt felfedezni a szereplőkkel és az utolsó lapot is letudva szomorúan konstatáltam, hogy még szívesen visszatérnék ide. Szerencsére a szerző is hasonlóan gondolkodott, ugyanis Az elvarázsolt üvegház egyszerre szolgál a Bűbájok boltja előzményeként, mellékszálaként és bizonyos értelemben folytatásaként is. Ebbe a spoiler-veszély miatt nem mennék mélyebben bele, viszont azt a fülszöveg sem titkolja, hogy a főszereplő ezúttal az a Terlu Perna, aki megalkotta Cazt és ezzel megszegte a varázslással kapcsolatos törvényeket. Bár a Bűbájok boltjában Perna csak említés szintjén szerepel, itt az ő szemszögéből élhetjük át az eseményeket, a büntetését és azt is, hogy a lányt hová sodorja a sors. Merthogy nem marad a világ végezetéig szobor: egy különleges szigeten tér magához, ahol egyetlen emberi lakóval találkozik, egy mogorva, de sármos kertésszel.

Aki olvasott már egyetlen romantasy-t is, annak nem fog meglepetést okozni, hogy milyen irányba halad a történet, de nem is elsősorban a cél a fontos, hanem az oda vezető út. Tudniillik Az elvarázsolt üvegház ugyanazt a szívmelengető hangulatot nyújtja, amit a Bűbájok boltja vagy éppen a legtöbb cosy fantasy is, így akinek bejött az a stílus, az ezúttal sem fog csalódni. Sőt!

A kötet úgy lett megírva, hogy akkor is teljesen érthető és élvezhető, ha valakinek még nem volt szerencséje az előző regényhez.

Terlu hasonlóan elbűvölő figura, mint Kiela, és még jobban vágyik arra, hogy mások szeressék, varázslatos személyisége pedig az olvasót is beragyogja. Való igaz, néha túl sokat agyal dolgokon és talán a kelleténél jóval többet teketóriázik, de egy olyan boldogságcsomag, amelyre nemcsak a címbéli üvegháznak és a kertészének van nagy szüksége, hanem magának az olvasónak is. Ráadásul azoknak sem kell szomorkodniuk, akik hiányolják Cazt, ugyanis egy beszélő rózsa képében itt is barátra lel a főhős.

Lényegében ugyanaz mondható el Sarah Beth Durst újdonságáról, mint az előző kötetéről: Terlu és Yarrow összecsiszolódása, az üvegház sorsának alakulása, a háttérben lévő bizonytalanságok feloldása és a reménybeli happy end miatt a kötet olvastatja magát, mintha egy nagy bögre forró csokit innánk az ablak előtt és közben bámulnánk a kinti hideget. Az elvarázsolt üvegház nem hibátlan, és talán nem ez a műfaj legjobbja, de – akárcsak a Bűbájok boltja esetében – melegséggel béleli ki a mellkasod, amíg olvasod. A külcsín pedig ezúttal is gyönyörű, elképesztően néz ki a kötet borítója és élfestése. Egy külön cikkben már kifejtettem, hogy mennyire várom Sarah Beth Durst harmadik kötetét, remélhetőleg az Agave is olvasta… (Szabó Dániel)

Cím: Az elvarázsolt üvegház
Szerző: Sarah Beth Durst
Fordító: Németh Luca Anna
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 480

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe. A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész. Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Richard Osman: Oltári vagyon

A brit televíziós producer és műsorvezető első regényével, A csütörtöki nyomozóklubbal robbant be a köztudatba, azóta pedig lelkesen gyártja a folytatásokat. A férfi, aki kétszer halt meg után következett Az eltévedt golyó, majd Az utolsó ördög és nemrég megérkezett a legújabb darab, az Oltári vagyon is. A rejtélyes Elizabeth, a mindig vidám Joyce, a bölcs Ibrahim és a harsány Ron barátokkal kiegészült csapata ezúttal nem egy megoldatlan ügyet porolt le a csütörtökönként tartott nyomozóklub ülésén, sőt nem is úgy telik az évük, mint szokott. Elizabeth gyászol, Ronnál családi gondok adódnak, Ibrahim továbbra is próbálja formálni kedvenc bűnözőjét, Joyce pedig elfoglalt az ültetési rendekkel és nyitótáncokkal, ugyanis férjehez megy a lánya. Ez utóbbi esemény indítja be a következő titokzatos esetüket is, ami egy megfejthetetlen kód körül forog.

Bár az újdonság varázsával érthető módon már nem rendelkezik az Oltári vagyon, azonban Osmannak sikerül ezt az előnyére fordítania. Minél több időt tölt el Osman a karaktereivel, annál profibban éri el, hogy kedves ismerősökként köszöntsük Elizabethet és csapatát. Komfortolvasmány lett A csütörtöki nyomozóklub sorozatból, amely olyan érzést kelt, mintha minden alkalommal egy kedvenc sorozatunk új epizódját fogyasztanánk. Eközben Osman történetei egyre részletgazdagabbak, fordulatosabbak, kitaláltabbak:

könnyed, szórakoztató stílusa intelligenciával párosulva fergeteges szituációkat és dialógusokat eredményeznek, az általa felvázolt karakterpillanatokkal és élethelyzetekkel pedig bárki azonosulni tud.

Osman a szereplők habitusára hagyatkozva olyan természetességgel kerüli ki a sablonosságot és a skatulyákat, hogy meg sem fordul az olvasó fejében az esetleges logikátlanságokon vagy az életszerűtlenségeken rágódni, a hangulat és a lendület visz magával. A szerző már jóval korábban elérte, hogy a főszereplők mellett a mellékkarakterek is hozzánőjenek a szívünkhöz, mostanra pedig rájuk is ugyanolyan kíváncsi az ember, mint a nyomozóklub tagjaira – kicsit sajnálatos, hogy ezúttal többen is háttérbe szorulnak. Cserébe viszont mások előtérbe kerülnek, mint amilyen Joyce lánya, Joanna vagy éppen Ron unokája, Kendrick. Az eddigi kötetekhez hasonlóan Osman nem csupán mókát szolgáltat, drámai momentumokat is tartogat, amik ezúttal is zökkenőmentesen, szervesen beleépülnek a szívmelengető és vicces közegbe. A csütörtöki nyomozóklubból még mindig nem fogyott ki a szufla, és remélem, hogy még sokáig nem is fog. (Szabó Dániel)

Cím: Oltári vagyon
Szerző: Richard Osman
Fordító: Orosz Anna
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 352

Kinek van ideje gyilkosságokra, ha egy esküvőt kell megtervezni? Csendesen telik az év a csütörtöki nyomozóklub tagjainál. Joyce-t lefoglalják az ültetési rendek és a nyitótáncok. Elizabeth gyászol. Ronnál családi gondok vannak, Ibrahim pedig továbbra is a kedvenc bűnözője terapeutája.

Ám amikor Elizabethtől segítséget kér egy esküvői vendég, akinek az életére törnek, a csütörtöki nyomozóklub tagjait újra megcsapja a hajsza szele. Egy gonosztevőnek egy megfejthetetlen kódra fáj a foga, és addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi. A banda egy minden eddiginél robbanékonyabb nyomozás kellős közepébe csöppen. Vajon képesek lesznek időben megfejteni a kódot és a gyilkossági ügyet?

Florence Knapp: Nevek

Egy bántalmazó kapcsolatban a legapróbb döntésnek is súlyos következményei lehetnek, különösen, ha az egy gyermek egész életét meghatározó kérdésről, a nevéről szól. Florence Knapp debütregénye, a Nevek ezt a látszólag egyszerű kiindulópontot emeli egy mély, megrázó és irodalmilag is kiemelkedő gondolatkísérlet szintjére. A történet 1987 októberében indul, amikor Cora, a nemrég szült édesanya az anyakönyvi hivatalba tart, hogy bejegyeztesse második gyermeke nevét. Férje, Gordon – aki a külvilág szemében megbecsült orvos, otthon viszont zsarnoki terrorban tartja családját – elvárja, hogy a fiú az ő nevét kapja, folytatva a generációs hagyományt. Cora azonban hezitál, a férje iránti félelem és a saját autonómiájának utolsó morzsái viaskodnak benne. Kilencéves lánya, Maia a játékos Bear nevet preferálja, míg Cora a Julian felé hajlik. A regény ezen a ponton ágazik háromfelé, és párhuzamos idősíkokon mutatja be, mi történik a családdal, ha a kisfiút Bearnek, Juliannak vagy Gordonnak nevezik el.

Az angolszász sajtóban 2025 egyik legerősebb első könyveként emlegetett mű persze jóval több puszta gondolatkísérletnél. Bár a kiindulópont látszólag a névadás misztikuma körül forog, Knapp valójában a családon belüli erőszak fojtogató légkörét és a döntéshelyzetek súlyát vizsgálja sebészi pontossággal.

A három szál harmincöt évet ölel fel, hétéves ugrásokkal követve a sorsok alakulását. A Bear-szálon mintha több lenne a fény és a játékosság, a név könnyedsége a fiú személyiségére is kihat, ám az apa itt is hosszú árnyékot vet. Julian történetében Cora a saját döntése által nyer némi magabiztosságot, ám a tragikus sorsfordulatok ezt az idősíkot sem kímélik. A harmadik verzióban, ahol a fiú apja nevét kapja, a legégetőbb kérdés az öröklődés: vajon a névvel együtt a toxikus viselkedésminta is predesztinált, vagy megtörhető a generációs átok?

Knapp prózájában a fizikai erőszaknál is hangsúlyosabb a lelki terror, a félelem, amely beszivárog a mindennapok legapróbb réseibe is. A szerző tűpontosan festi le azt az állapotot, amikor egy nő a férje hangulatához igazítja minden lélegzetvételét, és a gyerekek már egészen fiatalon megtanulnak tojáshéjakon lépdelni a kiszámíthatatlan családfő körül. Bár a névválasztás más-más mederbe tereli az eseményeket, a központi trauma mindhárom univerzumban konstans marad. Ugyanakkor a regény nem fullad reménytelenségbe, a sorsok alakulása azt is bizonyítja, hogy a körülmények ellenére mindig van mozgástér. A könyv végkicsengése szerint a nevelés és az egyéni döntések képesek felülírni az öröklött mintákat, és a legmélyebb gödörből is vezethet út a fény felé.

A Nevek tehát nem pusztán a technikai bravúr miatt válik emlékezetes olvasmánnyá, a mély emberi drámák ábrázolása miatt is joggal tarthat számot a kitüntetett figyelemre. A három idősíkos szerkezet sokat hozzátesz az élményhez, de a mű tartalmilag is fajsúlyos, elgondolkodtató alkotás. Bár a különböző sorsok alakulása iránti kíváncsiság miatt a könyv szinte olvastatja magát, érdemes kellő figyelemmel haladni a sorokkal, és időt hagyni arra, hogy magunkban is reflektáljunk a történtekre. (Kovács Gergő)

Cím: Nevek
Szerző: Florence Knapp
Fordító: Csonka Ágnes
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 368

Holnap – ha egyáltalán eljön a reggel, ha a vihar végre alábbhagy – Cora be fogja jegyeztetni a kisfia nevét. Vagy talán, és ez aggasztja igazán, épp ezzel dönti el, kivé is válik majd a gyermeke.

1987-et írunk. Egy pusztító vihar után Cora kilencéves lányával útnak indul, hogy hivatalosan is bejegyezze újszülött fia nevét. Férje ragaszkodik hozzá, hogy a családi hagyományt követve a baba az ő nevét örökölje, ahogyan már generációk óta minden elsőszülött fiú. Amikor azonban Cora a döntés pillanatához ér, meginog. A férje akaratának engedni a biztonságosabb út. De vajon helyes-e, hogy a fiuk olyan nevet kapjon, amelyet zsarnoki férfiak egész sora viselt?

A döntés, amit Cora azon a napon meghoz, mindnyájuk életét örökre megváltoztatja.

Tananarive Due: A javítóintézet

Bár megkapta a horror címkét és a fülszöveg is kísértethistóriát ígér, Tananarive Due Bram Stoker-díjjal elismert regénye távolról sem szokványos rémtörténet: az 1950-es évek szegregált, fülledt Floridájába kalauzoló műben a szerző saját családi tragédiájából és a hírhedt Dozier fiúiskola sötét múltjából merítve tárja elénk a Jim Crow-korszak fojtogató valóságát. A történet középpontjában a tizenkét éves Robert Stephens Jr. áll, akinek sorsa egyetlen pillanat alatt pecsételődik meg, amikor nővére védelmében szembeszáll egy fehér fiúval. Mivel a sértett fél a város egyik befolyásos földbirtokosának gyermeke, a megtorlás nem marad el: Robertet hat hónapra a hírhedt Gracetowni Fiúiskolába küldik, ahol a javító szándék helyett a brutális elnyomás és a puszta túlélésért folytatott harc határozza meg a mindennapokat.

A könyv pikantériája, hogy Robert a szadista nevelők mellett az intézetben elhunyt fiúk kísérteteivel is szembesül, ám ezek a nyughatatlan lelkek nem a horrorfilmek ijesztgető figurái, hanem sokkal inkább a múlt eltemetett bűneinek és az elszámoltathatatlan hatalom áldozatainak néma mementói. A vegytiszta horrorra éhezőkben emiatt maradhat némi hiányérzet, mert a természetfeletti szál olykor erőtlennek, másodlagosnak hat a történelmi valóság és az intézményesített rasszizmus borzalmai mellett. A kísértetekben rejlő potenciál így helyenként kiaknázatlan marad az egyébként valóban fajsúlyos társadalmi dráma javára, a misztikum pedig végül inkább válik a traumák feldolgozását segítő eszközzé és az emlékezés formájává, mintsem a félelemkeltés elsődleges forrásává.

A cselekmény fókuszában nem is kizárólag a címbéli javítóintézet eseményei állnak, ugyanis Due párhuzamosan tárja elénk Gloria küzdelmét is, aki a külvilágban próbálja minden erejével és lehetséges jogi eszközzel megmenteni öccsét.

Ez a kettős perspektíva világít rá legélesebben a regény központi tételére, miszerint a szabadság és a rabság a fekete közösség számára abban a korban csupán árnyalatnyi különbséget jelentett, hiszen a börtönfalakon kívül is a kiszolgáltatottság uralta a mindennapokat.

A javítóintézet mindezekkel együtt egy mélyen felkavaró, morális kérdéseket feszegető mű, amely történelmi drámának és társadalmi vádiratnak egyenesen kiváló. Olvasás előtt azonban érdemes helyretenni az elvárásokat, és felkészülni rá, hogy a lapokon az igazi rémületet végső soron nem a holtak járása, hanem az élők kegyetlensége okozza, ismét bebizonyítva, hogy a legnagyobb szörnyeteg mindig maga az ember. (Kovács Gergő)

Cím: A javítóintézet
Szerző: Tananarive Due
Fordító: Neset Adrienn
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 480

FLORIDA A JIM CROW-RENDSZER IDEJÉN, 1950

A tizenkét éves Robbie Stephens Jr.-t hat hónapra a Gracetowni Fiúiskolába küldik, miután megvédi nővérét, Gloriát – és megrúgja a város legnagyobb földbirtokosának fiát. A helyet a rossz nyelvek csak javítóintézetnek hívják, noha valójában semmit nem javít.

Robbie az anyja elvesztése óta látja a szellemeket. Gyerekkora óta vele vannak, és nem egyszer vigaszt nyújtottak neki. De ami egykor mentsvár volt, most rémületté válik: az intézet falai közt lévő szellemek ugyanis beszélni kezdenek hozzá, és borzalmas dolgokról suttognak.

Két barátja, Félvér és Kék megtanítják Robbie-nak, hogyan lehet túlélni a helyet. Odakint pedig Gloria mozgásba lendül: minden rokont és kapcsolatot felkutat Floridában, hogy még időben kiszabadítsa öccsét, mielőtt túl késő lesz. Közben a bosszúszomjas halott fiúknak is megvannak a maguk tervei.

A köteteket köszönjük az Agave Könyveknek!