Végre teljes a csomag: mind az első, mind pedig a régóta várt második Super Mario Galaxy-játék is elérhető Nintendo Switchre. Így már mindenki belevetheti magát ebbe a két fantasztikus, játéktörténeti csodába.
Anno 2007-ben a Nintendo Wii-re megjelent Super Mario Galaxy egy csapásra belopta magát a rajongók (és úgy a gamerek) szívébe, méghozzá nem véletlenül. A konzol mozgásérzékelős kontrollerére fejlesztett és egyben tökélyre csiszolt Mario-kaland még magasabbra tette a már eleve magasan lévő lécet az előző, 2002-es Super Mario Sunshine által. Olyannyira, hogy először és eddig utoljára a 3D-s Mario-játékok történetében, folyatás is készült mindehhez, és 2010-ben piacra dobták a Super Mario Galaxy 2-t.
A Nintendo csak a leginkább hozzáértő, profi és nem utolsósorban tényleg kreatív embereit engedi oda ilyen játékokat fejleszteni, ez pedig meg is látszik a végeredményeken. Mindegyik 3D-s Mario-játék egy csoda: egy kortalan és végtelenül ötletgazdag, fantáziadús alkotás, amit nem lehet megunni, és számtalanszor elő lehet venni. Pontosan emiatt számít ez a mostani csomag is, a Super Mario Galaxy + Super Mario Galaxy 2, amivel (sajnos) be kell érnünk egyelőre „új” 3D-s Mario-játékok terén.
Azok, akik picit is rajta tartják a kezüket a Nintendo ütőerén, félig-meddig jogosan tehetik fel most a kérdést, hogy minek kellett ez az újrakiadás. Főleg annak fényében, hogy 2020-ban már megjelent Switchre az első Super Mario Galaxy a Super Mario 3D All-Stars keretein belül (a Super Mario 64 és a Sunshine mellett). Nos, a kérdésre adhatnám a Nintendo által is közölt, hivatalos választ, miszerint több új funkció érhető el ebben a kiadásban, mint korábban (továbbfejlesztett kezelőfelület, új Mesekönyv-fejezetek, vadonatúj Segítő és többjátékos mód vagy éppen felújított grafika, sőt Switch 2-n a 4K támogatás).
Viszont az őszinte válasz inkább ez lenne: Super Mario Galaxy 2.
Az első Galaxy szinte tökéletes volt Nintendo Wii-n, egy igazi system-seller (közel 13 millió eladott példánnyal), Switchen pedig egyértelműen lekerült a „szinte” határozószó. Viszont a 3D All-Stars csomag nem volt teljes a Galaxy 2 nélkül. Ez viszont most változott, és végre modern konzolokon is elérhetővé vált a méltán emlegetett folytatás. Sőt! A Nintendo „kedveskedett” nekünk annyival, hogy ha már eleve a Switch könyvtárunkban csücsül az első Galaxy, akkor nem muszáj megvennünk a teljes csomagot (70 euróért). Online, a Nintendo eShop-ban külön-külön is megvásárolhatóak a játékok (40-40 euróért). Ezzel pedig szinte az összes 3D-s Mario-cím elérhetővé vált Switchen (kivéve a Nintendo 3DS-re fejlesztett Super Mario 3D Landet).
De miért ennyire fontos a Galaxy 1 és 2, hogy 2025-ben, szűk 20 évvel az első megjelenése után is szuperlatívuszokban beszélünk róluk? Mindenkit biztosíthatok arról, hogy a válasz nem fog átjönni se itt, se a videókon vagy a képeken – és nem feltétlenül azért, mert rosszul festenék le ezek a valóságot. Csak és kizárólag akkor jön át mindez (mint a többi Mario-cím esetében is), ha belekezdünk a játékokba, és megtapasztaljuk azt a minden apró kis részletében tetten érhető kreativitást, ami már az első pillanattól fogva átjárja ezt a két játékot.
Mindkét esetben különféle bolygókon és galaxisokban fogunk kalandozni, ami azonnal megmutatja, hogy miben is más ez a két cím, mint a korábbi vagy az ezeket követő Mario-játékok. Ahogy irányítjuk kedvenc olasz vízvezetékszerelőnket, és ahogy ő reszponzívan reagál a bevitt inputokra, valami felemelő érzés. Az űr és annak fizikája olyan plusz irányításfajtákat is magával hoz, ami egyedivé varázsolja ezeket a játékokat.
Nemcsak ugrálni vagy repülni fogunk bolygóról bolygóra, hanem azoknak gravitációs mezeje vagy pontosabban hatása is maximálisan érvényesül jelen esetekben. Az ezzel való játék és kreatív szabadság (a gyűjtögetnivalókat és a pályákon elszórt egyéb feladatokat vagy kihívásokat tekintve) az, ami az első pillanattól az utolsóig meghatározza a Galaxy 1-2 hangulatát.
Ahogy a Nintendótól szinte elvárható, ha behoznak egy új, játékbéli mechanikát (aktuálisan az űrt és a gravitációs teret), akkor az első pályá(ko)n szépen lassan vezetik be a játékost ennek alapjaiba. A Galaxyban teszik mindezt olyan profi módon, hogy az első bolygón szinte mindenbe bele tudunk kóstolni, minden kisebb-nagyobb mechanizmusba, amiket majd az elkövetkező 20 órában fogunk látni (pl. ahogy egy bolygó gravitációs mezője beszippant minket és landolunk a planétán, be tudunk menni annak egy résébe, ahol 2D-s térré változik az egész játék).
Nem mehetünk el szó nélkül a különböző Power-Uppok mellett sem, elvégre két Mario-játékról beszélünk. Ahogy az előzetesek is mutatták, számtalan ilyenbe belefutunk majd a bolygóközi kalandjaink során (az éhes Lumák mellett, de az ő felfedezésüket és hogy hova is kalauzolnak el minket, meghagyom nektek, kíváncsi gamereknek). Találkozunk majd például rugóval, amivel hatalmasokat tudunk ugrani; szembejön velünk néha egy méhecske Power-Up, amivel Mario repülni és a mézes falakon mászni tud; de említhetném a bowlingot is, ami láttán még Roman Bellic szemébe is könny szökik. Viszont egyáltalán nem szeretném az összes ilyet elsütni ebben a kritikában, fedezzétek fel bátran, melyik Power-Up mire is képes. A Super Mario Galaxy 2-ben felbukkanó Yoshiról nem is beszélve…
Az irányítás Nintendo Wii-n is pazarul működött, viszont Switchen valami tökéletes lett (ahogy a The Legend of Zelda: Skyward Sword HD esetében is volt). Az új kiadásban ezt fejlesztették még tovább – olyannyira, hogy Switch 2-n, az újragondolt Joy-Conok segítségével még precízebbre szabták az irányítást. A Wii mozgásérzékelős hadonászása már a múlté, hiszen a Switch 2 kontrollereit akár egérként is használhatjuk. Így még pontosabban tudjuk felkapni a pályákra lehulló csillagdarabokat, vagy tudjuk eltalálni és ezzel egy kis ideig elkábítani az ellent.
A nagy kérdés persze mindezek ellenére továbbra is megmarad, miszerint érdemes-e 70 eurót elkölteni egy 18 és egy 15 éves játék újrakiadására.
Teljesen őszintén maguk az újítások és a plusz funkciók, de még a 4K-s támogatás sem ér ennyit… ha nem két akkora játéktörténeti címről lenne szó, mint a Super Mario Galaxy 1-2. Ahogy az idős Han Solo is mondta, minden igaz: ez a két alkotás tényleg annyira kiemelkedő, mint a „veterán” gamerek és a sajtó beállítja. Így ha még sosem játszottatok egyik Galaxy-címmel sem, akkor ez a tökéletes lehetőség számotokra – főleg ha egy Switch 2 pihen a tévétek sarkában, mert akkor 4K-ban tudjátok élvezni ezt a két csodajátékot. Ha viszont már öt éve (vagy azóta) beruháztatok a Super Mario 3D All-Stars-ra, akkor csak a Galaxy 2-t érdemes megvenni, hogy teljes legyen a csomag.
A Super Mario Galaxy-játékok mind a mai napig üde színfoltok – még a Mario-játékok körében is. Mindez azért kifejezetten nagy szó, mert a 3D-s Mario-címek terén a Nintendo nem tud hibázni: az 1996-os Super Mario 64-től kezdve egészen a 2021-es Bowser’s Furyig bezárólag mind-mind olyan gyöngyszemek a játéktörténelemben, amik nemcsak az adott, megjelenési kornak a lenyomata és az aktuális generációnak kiugró alkotása, hanem mindmáig megkerülhetetlen, a kreativitás elgondolásban új és új szinteket mutató remekművek. A Galaxy 1-2 annyira jó játékok, hogy még a „vizes pályák” is zseniálisak benne. Játsszátok őket!
