A Coen-tesóknak 2018-as különválásuk óta nem igazán megy a szekér. Joel készített egy vizuálisan erős, de történetben kevésbé megkapó Macbeth-feldolgozást (Macbeth tragédiája), Ethan első független projektje (melyet feleségével, Tricia Cooke-kal hozott tető alá), a Szökevény csajok pedig inkább emlékeztetheti a nézőt egy olyan alkotó filmjére, ami nagyon, de nagyon akar a fivérek filmjeire hasonlítani. Azonban felelőtlen állítás lenne ennyi idő és film elteltével kijelenteni, hogy a bennük rejlő zseni csak akkor tud megmutatkozni, ha együtt dolgoznak (tegyük a kezünket a szívünkre, a közös filmjeik között is akadnak feledhetőbb darabok). Bár a zsenialitástól még elég távol áll, de Ethan Coen legújabb krimije, a Szivi ne!, egy biztató jel arra nézve, hogy egyszer talán még kaphatunk olyan vérgőzős fekete komédiákat, melyek a rendezőpáros fénykorát idézik.

A Coen-házaspár queer-B-film trilógiájának második részében a magándetektívként tevékenykedő Honey (Margaret Qualley) egy halálos baleset ügyében kezd el nyomozni. A jelek arra utalnak, hogy inkább gyilkosságról van itt szó, sőt az sem kizárt, hogy a helyi vallási szekta karizmatikus vezetője, Drew Devlin (Chris Evans) is érintett lehet. Mindeközben hősünk összeismerkedik egy rendőrrel (Aubrey Plaza), aki besegít neki az eset felgöngyölítésében.

A Szivi ne! a hatásos cold open után egy parádés főcímmel indít: egy autóval szeljük keresztül Bakersfield városát, miközben egy-egy molinón, kirakatban, vagy épp utcatáblán láthatjuk a stáb tagjainak a nevét feltüntetve. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy egy jó film elé ülünk le, de a figyelemfelkeltő szerepe tagadhatatlan.

A Coen-recept adott: meglepő fordulatokban nincs hiány, helyén van a humora (Charlie Day és Qualley között csak úgy “forr a levegő”), de nem marad el a keresztény egyházaknak szánt fricska sem.

A színészek hozzák a tőlük megszokottat, de talán Evansen látszódott a leginkább, hogy fürdőzik a ripacs lelkipásztor szerepében. Operatőri munkában és vizualitásban első osztályú, Ari Wegner színesz-szagos, sokszor vérgőzös képei groteszk módon disszonánsan hatnak a film felütésével, miszerint egy kegyetlen gyilkosságsorozat adja a gyanú alapját. Na, de pont ezektől lett a Szivi ne! egy kedvelhető Coen-film.

A két fő probléma egyrészt a végső fordulatban keresendő, ami ugyan meglepheti a nézőt, de egy kicsit légből kapott a gyilkos karakterének mellőzése és kidolgozatlansága miatt. A film másik hibája pedig pont a már emlegetett Coen-receptből fakad. Honey figurája túlzottan kompetens és tökéletes volt a többiekhez képest. A fivérek klasszikusai (főleg, ha a fekete komédiáikat vesszük alapul) többek között azért működtek, mert még a központi szereplő is egy kicsit lökött volt. Nem feltétlenül annyira, mint az antagonisták vagy egyes mellékszereplők, de még Marge-ba is szorult valamennyi a Fargóban, aki ennek ellenére bőven kimagaslott az ottani mezőnyből.

A Szivi ne! mindenképp kellemes csalódás a Szökevény csajok után, a rosszindulatúak persze nevezhetnék egy “best of Coennek” is, de a film védelmében azt azért hozzáfűzném, hogy abból is a jobbfajta. Várjuk a harmadik felvonást!

A filmet a 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.