Roguelike puzzle indie játék, tele misztikummal és végtelen felfedeznivalóval? Ezt mind, és még ennél is többet tud a Blue Prince, amely tuti ott lesz az év végi toplistákon.

Már meg sem lepődünk azon, hogy megint itt van egy, a semmiből érkezett indie játék, amely köröket ver a legtöbb AAA-s címre, és amelyről rögtön megállapítható, hogy jó eséllyel indul majd az év játéka címért. 2020-tól kezdve a Hades, az It Takes Two, a Stray, a Baldur’s Gate 3 (ez persze ugyanannyira AAA játék, mint indie), tavaly pedig a Balatro és az Animal Well járt be hasonló utat. Idén pedig a Dogubomb első(!) játéka, a Blue Prince folytatja ezt a sort, teljesen megérdemelten.

Blue Prince, ahol minden sarkon egy titok és puzzle lapul

A játék nem húzza az időt. Azonnal egy hangulatos videóval indít, amely nem csak az atmoszférát teremti meg, hanem a történetet is felvázolja. Adott egy gazdag báró, Herbert S. Sinclair, aki miután meghal, végrendeletében minden ingóságát, vagyonát, címét és a Mount Holly birtokot a rajta található hatalmas házzal unokaöccsére, Simon P. Jonesra hagyományozza. Egyetlen feltétellel: meg kell találnia az említett ház 46. szobáját, amit mindenki elől titokban tartott, és gondosan elrejtett. Igen ám, de van egy kis bökkenő:

a házban csak 45 szoba található.

Az átvezető végén még látjuk, ahogy a 14 éves Simon – a karakter, akit irányítunk majd FPS módban – megérkezik a ház bejárata elé, és elkezdődik a játék. Rögtön az első szobában megkapjuk a ház alaprajzát – ami nem csak a térképünk lesz, hanem itt láthatunk majd mindent, amit az adott nap összeszedtünk -, valamint Herbert egy nekünk írt levélben letisztázza a “játékszabályokat”, azaz a roguelike jellegét a Blue Prince-nek: 50 lépéssel kezdünk minden napot (ezt a bal felső sarkoban látjuk), ha pedig ez elfogy, akkor karakterünk elfárad. Ez azt jelenti, hogy minden addig megszerzett erőforrást (erről később), minden addig ledraftolt szobát (erről is picit később) elveszítünk, visszakerülünk a bejárat elé, és új nap kezdődik. Egy valami marad meg:

a megszerzett tudásunk.

A tudás pedig elvész, ha nem írjuk le. Erre a Blue Prince is felhívja a figyelmet egy ponton, mi több, erősen javasolja, hogy minden, amit megtudtunk, amit láttunk és megtaláltunk, azt írjuk fel magunknak egy füzetbe. Ugyanis később nem tudhatjuk, minek lesz jelentősége. Én is csak biztatni tudok mindenkit: használjatok füzetet, jegyzeteljetek, mert bizony minden fontos lesz! Ha azt hiszitek, fejben tudtok majd tartani mindent, már most szólok: esélyetek sem lesz.

Herbert báró ugyanis világéletében szerette a rejtvényeket, a puzzle-ket és a titkokat, így teleszórta számunkra a házat ezekkel. De tényleg tele, olyan szinten, olyan rétegelten, ami a gyakorlott puzzle játék kedvelőket is megedzi majd; és olyan helyekre is, ahova első, de még második ránézésre sem gondolná az ember, hogy órákkal később kiderüljön, egy addig haszontalannak hitt szoba is titkot rejt. Így érdemes mindent alaposan megnézni és megvizsgálni. Ezen kívül rengeteg feljegyzés, újság, adatfájl vár ránk a házban szintén felfedezésre, amely nem csak a világot mélyíti el, hanem segít megérteni a történéseket is, valamint közelebb jutni a végső célhoz. Ez a jegyzetelős megoldás ráadásul nem csak egy sajátos, retro érzést kölcsönöz a játéknak, hanem sokkal hatásosabb lesz tőle a játékélmény. Úgy beszippant az egész, mintha te magad lennél Simon.

Na de visszakanyarodva, hogyan is zajlik a Blue Prince játékmenete? A térkép legalján található előszobában kezdünk, és három irányba indulhatunk el: jobbra, balra, felfele. Ha benyitunk egy ajtón, akkor jön a draft rész: kapunk három szobaopciót, amelyből kiválaszthatjuk, hogy melyikbe szeretnénk belépni. Minden szobába lépésnél azonban veszítünk egy lépést, így jól meg kell gondolni, hova megyünk be, megéri-e egyáltalán bemenni.

Az adott szoba lehet zsákutca, de nyílhat belőle egy, két, vagy akár három ajtó is, amiken keresztül aztán tovább lehet haladni. Emiatt azt is figyelni kell, hogy merre nyílnak az ajtók, ugyanis a ház/térkép nem végleges: 9×5-ös rácsból áll a terület, aminek ha a legszélére akarnánk ajtót nyitni, akkor bizony falba ütközünk. Ezért stratégiai tervezésre és memorizálásra is szükségünk lesz, hogy tudjuk mi merre nyílik, mit hova akarunk ledraftolni, melyik szobát melyikkel akarjuk összekötni (ennek is lehetnek ám előnyei). Másként sosem jutunk előbbre.

A szobák tulajdonságaikban is különböznek. A lilák például a hálószobák, amelyek általában zsákutcába vezetnek, de cserébe plusz lépést vagy más jóságot adnak. A piros szobák viszont mindig valami negatív tulajdonságot adnak arra a napra, így azokkal vigyázni kell, és kétszer is gondoljuk meg, mikor draftoljuk le ezeket. Emellett a gyakoriságuk is más: commonplace-standard-unusual-rare kategóriába esik egy-egy szoba, és minél előbbre jutunk a 9×5-ös térképrácson, annál nagyobb az esélye, hogy egy ritka szobát kapunk draftoláskor.

Egyébként nem kell megijedni: minden már ledrafolt, felhasznált szoba bekerül a draft poolba, ami onnantól kezdve nem csak bármikor felbukkanhat draftolásánál, de bármikor megnézhetjük a menüből, hogy mit is csinál az a terem, mit kell róla tudni. Így akár előre is tudunk gondolkodni, hogy mi lenne jó az adott helyre. Mivel bizony lesznek olyan szobák is, amik a ház csak egy adott pontjára, vagy adott irányból való megközelítés után lehet ledraftolni. Ettől pedig hihetetlenül komplex lesz a Blue Prince.

Ezzel jön be a roguelike-játékok másik eleme: hogy a térkép, a ház minden nap más lesz. A szobák és ajtók újrarendeződnek, így sose tudhatjuk, hogy az adott ajtó milyen szobát rejt, mit dob nekünk a gép, és mi éppen melyiket fogjuk majd választani. Ugyanis ez attól is függ, hogy az adott napra mit terveztünk feladatnak, mivel szeretnénk haladni, melyik rejtélyt vagy rejtvényt szeretnénk megoldani. És mivel eközben többet és többet tanulsz meg a ház furcsaságairól, egyre járatosabb leszel a játékban, így az újabb körök sosem érződnek teljesen elölről kezdésnek. Kivéve persze, amikor igen, és már az elején látod, hogy Fortuna most nem áll melletted.

És akkor az erőforrások. A szobákba belépve többfélét találhatunk ezekből. Gyűjthetünk pénzt, amiből különféle tárgyakat, vagy segítségeket vehetünk arra a napra. Találhatunk gyémántot, amiből különleges szobákat draftolhatunk le. Néhol tárgyakat is felvehetünk, amik ilyen-olyan módon szintén a segítségünkre lesznek. Például nagyítót, amivel megvizsgálva a szobákban található jegyzeteket további nyomra, titokra bukkanhatunk. Emellett kulcsokat is szerezhetünk, ami talán a legfontosabb, legalábbis az elején.

Minél előbbre jutunk ugyanis a térképen, annál valószínűbb, hogy egy ajtót zárva találunk, amit csak kulccsal fogunk tudni kinyitni. Ha pedig nincs kulcsunk, és minden ajtó bezárult, akkor bizony annak a napnak annyi, újra kell kezdeni az egészet. Még akkor is, ha maradt lépésünk. Egyébként a feladásra is van lehetőség: bárhol, bármikor rá lehet nyomni a “Call it a day” gombra, ekkor pedig azonnal elfárad a karakterünk, és jön is az új nap.

A játékhoz pedig társul egy nagyon erős, nagyon atmoszférikus zenei világ is, amely tökéletesen egészíti ki a játékmenetet. Egyszerre diszkrét, de baljósak a dallamok, paradox módon egyfajta nyugtalanító nyugalom lengi be tőle az egész játékot. És hiába vagyunk végig egyedül a falak között, érezzük, hogy egy élő világ lapul meg az egész mögött. Emlékekből, naplókból, újságokból egy gazdag, jól kidolgozott fiktív világ bontakozik ki előttünk, aminek a narratívája nem tolakodó. De aki figyel, az mély, drámai és elgondolkodtató történetszálat fedezhet fel a ház, a család, a világ múltjáról – és Simon örökségéről, miközben egy rablás, egy eltűnt személy, és még kitudja milyen sötét titkokról is lehull a lepel.

A Blue Prince olyan ismert alkotásokra emlékeztetheti a játékosokat, mint az Outer Wilds, a Tunic, az Animal Well vagy éppen a Return of the Obra Dinn. Így ha ezek közül bármelyik is tetszett, akkor nagy valószínűséggel a Blue Prince is be fog jönni. Fontos viszont megjegyezni, hogy nem egy könnyen emészthető indie-kaland. A permadeath-jellegű napvégi restart néha igazságtalannak érződhetnek. Ha nem figyelsz, vagy nem vagy türelmes, hamar véget érhet egy nap.

A kezdeti tanulási görbe is meredek lehet – nem mindenki fogja szeretni az érzést, hogy a sikerhez hosszútávú stratégia, memorizálás és némi kísérletezés is kell. És hát kifejezetten kell hozzá angol nyelvtudás, főleg a narratíva és a rejtvények teljes megértéséhez, ugyanis erőteljesen épít ezekre, ráadásul olykor archaikus is a megfogalmazása egy-egy szövegnek.

De ennél hatásosabb puzzle játék kevés van a piacon. Amikor 10+ óra után végre elértem a 46. szobát, ott jött a roguelike zsánerre jellemző felismerés, hogy na, most értem a tutorial végére, kezdődik az igazi játék, az igazi felfedezés. És így, 50+ óra játékidő után azt kell mondjam: még mindig van titok, ami felfedezésre vár, van rejtély, ami megoldásra vár.

A Blue Prince elérhető PC-n, PS5-ön és Xbox Series X/S-en, ráadásul utóbbi kettőn benne van a PS Plus, illetve a GamePass katalógusában is.