Az Anassa tavaly elhozta Magyarországra S. F. Williamson nagysikerű fantasyregényének első részét, idén pedig kiadták a másodikat, jövőre pedig vélhetően érkezik a harmadik kötet is. Ha valaki rápillant a csodás borítóra, a keményfedeles és élfestett változatra, szinte kap is utána, mert ez a könyv minden moly otthonában a polc éke. Sajnos a külcsínhez nem társul hasonló belbecs.

A sárkányokkal lehet megtalálta a közös nyelvet Williamson, az olvasókkal nem sikerült

Nagy reményekkel kezdtem bele a Sárkányok nyelvénbe, és nem csak a szép borító miatt. Nem vagyok nagy sárkányos, mégis valahogy csípem azokat a fantasyket, amikben kiemelt szerep jut nekik, legyen az akár a Trónok harca vagy épp a Fourth Wing. Williamson könyve ráadásul sokat ígért, ugyanis a két világháború közé helyezte a cselekményt, megfűszerezve az egészet a nyelv és a nyelvészet kérdésével, jelentőségével, fontosságával. Aki ugyanis uralja a nyelvet, uralja az embereket is.

A történet főszereplője egy fiatal lány, Vivian Featherswallow, aki családja kasztjának köszönhetően nincs veszélyben, sőt mondhatni jól, békében élnek. Az idill persze egészen addig tart, amíg a zavargásokban elviszik a szüleit, ő pedig akaratlanul is kirobbant egy háborút ember és sárkány között. Felbontva ezzel az évtizedes békét, rendet. Vivnek nincs sok választása, azért hogy mentse húgát és a szüleit, meg persze saját magát a börtöntől és a haláltól, kénytelen a hatalom szolgálatába állni. Egy feladatot és célt kapott: értse meg a sárkányok titkos nyelvét.

Ellenszenves főhőssel nehéz regényt vinni

A lényegre térek: Vivian ellenszenves. Nem tudtam neki drukkolni, mert csökönyös, makacs, szemellenzős, másfelől következetlen, bizonytalan. Mondhatnánk, hogy persze, milyen másmilyen legyen egy tinédzser, de valahogy Viv karaktere tényleg nehezen szerethető, sőt egy idő után kimondottan zavaró, majd pedig unalmassá válik. A mellékszereplők még úgy is izgalmasabbak, szimpatikusabbak, hogy alig valami életet lehelt beléjük Williamson. Kétdimenziósak, akik néha annyira vannak jelen mint a szőnyeg vagy a szekrény a szobában.

Sajnos egy ilyen főhőssel nehéz regényt vinni, mert pont a fő kapcsolódási pont nincs meg. Az ember lapoz és reménykedik, de Viv nemhogy nem fejlődik, hanem egy helyben toporog hosszú fejezeteken keresztül. A végére sem válik kedvelhetővé, bár az érzelmek és érzések szikrája elkezd pislákolni benne, de számomra ez már későn történik meg. Főként úgy, hogy a történet is folyton kicsúszik a medréből, miközben a tetteknek és következményeiknek nincs súlya, sokszor célja sem.

A kezdetben érdekes nyelvi kérdések, meg a különböző sárkánynyelvek leírása és tanulmányozása hamar ismétlődővé és szárazzá, egyszersmind unalmassá válik. Hosszú oldalakon keresztül uralja és ami rosszabb, megakasztja a történetet lendületét.

Nagy nehezen beindult a motor, erre rögtön fékeztünk is, hogy a nyelv jelentőségéről, sárkánydialektusokról, hangtanról és persze Viv lelki vívódásairól olvassunk. Azt érezni, hogy van egyfajta tanítani vágyás az írónőben, mégis keverni kezdi a regényében a műfajokat, stílusokat, történetvezetési módszereket.

A regény egyszer meglovagolja a sárkányokat, majd behoz a képbe egy enimagszerű kódfejtős csapatot, ami hamar az Éhezők viadalába fordul, a legvégén egy várt, de súlytalanul ellebegő összecsapással. Sokat akart markolni, sok mindent beletömni ebbe a több száz oldalba, de a vége egy kaotikus, igazából gyenge lábakon álló regény lett.

Ha adott volna magának időt és persze oldalakat arra, hogy magát a jelent (vagyis a huszadik század elejét) felépítse, majd ezután robbantja szét Viv családjának békéjét, és a regény végére csak a kódfejtős történetig jutunk, sokkal koncentráltabb, átélhetőbb lehetett volna a történet. Nincs ideje az olvasónak megismernie szituációkat, helyzeteket, szereplőket, hanem rángatnak minket egyik helyről a másikra, hogy aztán ott az iskolapadba beülve a nyelvtanról, gépekről, szavakról, jelentésekről és intonációkról hallgassunk elmélkedéseket.

A saját munkában, legyen az egy cikk, könyv, videó vagy egy rajz, nagyon nehéz tisztán látni, elengedni vagy kihagyni dolgokat. A Sárkányok nyelvén szerintem egy erősebb kezű szerkesztő segítségével megtalálhatta volna az irányát, a hangját, ha úgy tetszik, a saját nyelvét. Mert most sokat beszél, de keveset mond.

Cím: Sárkányok nyelvén
Szerző: S. F. Williamson
Fordító: Kéri Andrea
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 464

MINDEN FORDÍTÁS ÁLDOZATOT KÖVETEL.

ÜDV A BLETCHLEY PARKBAN… AHOL SÁRKÁNYOK ÉLNEK.

London, 1923. Sárkányok repdesnek az égen és az utcák tüntetésektől hangosak, Vivian Featherswallow azonban nem aggódik. Ő a szabályok betartása szerint él, és jelenleg egy gyakornoki pozíció megszerzésére törekszik, melynek keretében tanulmányozhatja a különféle sárkánynyelveket, miközben mindent megtesz azért, hogy a kishúgát soha ne fenyegesse a harmadik kasztba kerülés veszélye.

Mire azonban éjfélt üt az óra, Viv váratlanul polgárháborút robbant ki.
A családját hamarosan letartóztatják, a húgának nyoma vész, őt pedig idegenek keresik meg egy rejtélyes munkával: törje fel a sárkányok misztikus nyelvének titkait, melynek segítségével a megbízói megnyerhetik a háborút. Ha sikerrel jár, ő és a családja újra hazatérhetnek. Ha elbukik, mind meghalnak.

Viv választási lehetőség híján elvállalja a feladatot, ám minél közelebb kerül céljának teljesítéséhez, annál inkább ráébred, hogy eddigi életét hazugságok sora övezte. Ezután pedig döntenie kell, hogy valójában kinek is az oldalán áll a háborúban.

A könyvet az Agave Kiadótól kaptuk, köszönjük!