Itt az év eddigi nagy meglepetése. James Bond visszatérése a videójátékok világába ugyanis meglepően hű és élvezetes adaptációra sikeredett. Ilyen lett a 007 First Light.
Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy évtizedek óta nem jelent meg jó James Bond-játék – és már az utolsó Bond-film óta is eltelt öt év –, akkor nyugodtan kijelenthető: nagy volt a nyomás a Hitman-játékokat készítő dán IO Interactive cégen akkor, amikor következő címüknek nem kisebb franchise-t választottak, mint a legendás brit titkosügynökét. A végeredmény láttán azonban minden rajongó megnyugodhat: a 007 First Light a tökéletes egyvelege lett az eredettörténet-akciójáték-kémthriller hármasnak – és ami talán a legfontosabb, végre valóban James Bondnak érezhetjük magunkat a játék közben.
007 First Light: Egy ügynök születése
A 007 First Light története nem a már jól ismert, tapasztalt James Bondot helyezi középpontba, éppen ellenkezőleg. Azt az időszakot mutatja be, amikor még csak keresi a helyét a titkosügynökök világában. A játék elején a szemtelenül fiatal még haditengerészen és csapatán egy izlandi rutin mentőakció során ismeretlenek rajtuk ütnek, és ő marad az egyetlen túlélő. Bond így olyan események közepébe csöppen, amelyek végül a több év után éppen újraindított 00-program figyelmét is felkeltik, és ha ki akarja deríteni, mi történt, akkor csatlakoznia kell a programhoz.
A történet innentől kezdve egy nemzetközi összeesküvés köré épül fel, amelynek szálai a világ különböző pontjaira vezetnek. Bond nyomozása során bejárja Londont, a sarkköri régiót, egy fényűző szlovákiai hotelt, vietnámi luxusüdülőket és egy afrikai hajótemetőt is. Az ügy azonban hamar több lesz egyszerű kémjátszmánál: árulások, politikai manipulációk és személyes veszteségek alakítják Bond útját. Fokozatosan megtanulja, mit jelent valójában 00-ás ügynöknek lenni, és végigkövethetjük, hogyan válik a szabályokat gyakran figyelmen kívül hagyó, érzelmei és ösztönei által vezérelt és vakmerő fiatal ügynökből az a hideg fejjel döntő profi, akit a filmekből már jól ismerünk.
A játékot sok kritika, vagy inkább vélemény érte még a megjelenés előtt, hogy az előzetesek alapján ez csak egy James Bond bőrbe bújtatott, Unchartedbe oltott Hitman lesz. Ami részben igaz is lett, ugyanakkor a jó értelemben. Mert nem egy az egyben másolja ezeket, hanem fogta a legjobb elemeiket, és azokat úgy gyúrta össze, hogy abból valami új szülessen. Az IO Interactive múltja természetesen minden percben érezhető, a Hitman-sorozat DNS-e ott van a játékban, de a First Light sokkal akciódúsabb, grandiózusabb elképzelésben készült, miközben azt sem felejtették el, hogy ez mindenekelőtt egy kémjátszma.
Erre a hírek szerint 200–250 millió eurós keretete volt a stúdiónak, és szerencsére azt egy pillanatig sem lehetne mondani, hogy ez ne köszönne vissza a kijelzőkön. A 007 First Light nagyon jól néz ki, igazi blockbuster érzést ad végig. Az akciószekvenciák látványosak és pörgősek, a helyszínek pedig változatosak és hangulatosak, akár a sarkkörön járunk, akár a Magas Tátra egyik luxushotelében, mind emlékezetes helyszín lesz. Igaz, néhol azért felfedezhetők kompromisszumok a külcsín terén. Egyes textúrákon látszik, hogy hol spóroltak, vagy nem jutott ugyanannyi idő és erőforrás rá. Időnként előfordulnak FPS-dropok is sajnos, sőt, nekem kétszer teljesen kicrashelt a játék a 17 órás végigjátszásom során, ami azért hagy némi rossz szájízt. Emellett az NPC-ken is lehetett volna néhol mit csiszolni, hogy kicsit karakteresebbek legyenek, bár azt hozzá kell tenni, hogy tömegeket mozgat olykor a játék, amik élőnek és lélegzőnek hatnak, így legalább ez valamennyire elnézhető a játéknak.
Pláne, hogy amit megspóroltak az NPC-ken, azt mind beletették a főszereplőkbe, akiknek az arcanimációik különösen jól sikerültek szerintem. A fontosabb szereplők arca él, reagál és közvetít érzelmeket. A mimika részletessége végig segít eladni a történet drámaibb pillanatait. Mindez persze nem működne a színészi játék nélkül sem, amiben szintén remekel a játék. Patrick Gibson, mint Bond tökéletes választás volt a szerepre. Mind megjelenésében és kiállásban, mind pedig hang és arcjátékában szempillantás alatt magáévá tette a titkosügynököt. De ki kell még emelni Lennie Jamest (The Walking Dead), mint Greenway, és Noémie Nakait, mint a titokzatos és gyönyörű Isola, akik szintén pazar adalékai lettek a történetnek, és sokat hozzátettek az összképhez.
Külön dicséretet érdemel a zene is. A soundtrack pontosan tudja, mikor kell dübörögnie és mikor kell visszafogottnak maradnia. A klasszikus Bond-főtémát pedig nem használják túl. Akkor szólal meg, amikor annak valóban súlya van. Ettől pedig minden alkalommal működik a varázslat.
Játékmenet
Essen szó erről is, hiszen mégiscsak egy játékról van szó. A pályák alapvetően lineárisak, fejezetekre vannak bontva, de ezeken belül rendszeresen kapunk nagyobb, nyitottabb tereket, amikor kinyílik a játék, szabadkezet kapunk, és előkerülnek a Hitmanből ismerős megoldások: kulcsokat lophatunk, hallgatózhatunk értékes információkért, telefonokat hackelhetünk, őröket cselezünk ki vagy kábítunk el, vagy éppen különféle útvonalakat keresünk célunk eléréséhez. A különbség az, hogy a játék ezen szegmensei sokkal befogadhatóbb formában történnek. Ritkán érezzük magunkat elveszettnek, és szinte mindig legalább három-négy különböző lehetőségünk van egy helyzet megoldására, amiket könnyen nyomon tudunk követni. Ezek a részek egyértelműen a Hitmanből táplálkoznak, de sokkal közönségbarátabb módon. Érződik, hogy a fejlesztőcsapat tudatosan próbált nyitni azok felé is, akik nem a lopakodós sandbox-játékok rajongói, hanem egyszerűen csak egy jó James Bond-történetre kíváncsiak.
A játék egyik érdekesebb újítása a Hitmanhez képest a három különböző erőforrásra épülő rendszer. Az első az energia, amely nemcsak speciális akciókra használható (mint például figyelemelterelésre, vagy fegyverrel a kezünkben fókuszálhatunk is lelassítva ezzel az időt), hanem társalgási helyzetekben is szerepet kap. Ha például tiltott területen kapnak el bennünket, akkor Bond képes kimagyarázni magát a helyzetből, blöffölni vagy akár megjátszani a megadását, hogy aztán egy gyors mozdulattal ártalmatlanítsa ellenfelét.
Emellett James Bond nem lenne James Bond menő high-tech kütyük nélkül, így ezekből is akad jó néhány a szuperspéci karóra és kábító toll mellett egyéb hasznos nyalánkságok képében. Ezek az eszközök pedig további kétféle erőforrást használnak. Az elektromosság szükséges például a hackeléshez vagy bizonyos zárak feltöréséhez, míg a kémiai készleteket kábítótűk, füstgránátok és további speciális eszközök használatakor fogyasztjuk el. Ezeket a pályákon elszórt tárgyak összegyűjtésével tölthetjük újra, amiből lesz bőven, szóval nem kell félni, hogy nem fogjuk tudni használni az eszközeinket.
A 007 First Light egyik kellemes meglepetése számomra a harcrendszer volt. Papíron könnyű lenne legyinteni rá, hiszen első ránézésre egy újabb fedezékes, “Unchartedos” lövöldének tűnik. A gyakorlatban azonban sokkal taktikusabb annál. A játék ráadásul egy érdekes szabályt is alkalmaz: Bond addig nem használhatja a fegyverét, amíg az ellenfelek nem kezdeményeznek életveszélyes támadást ellene.
Addig tehát marad a lopakodás, az elterelés és a kábítás. Amikor azonban elszabadul a pokol, akkor bizony van, hogy kő kövön nem marad. De még ekkor is rejlik mélység a játékmenetben. A lőszer szűkös, az ellenfelek páncélját célzott lövésekkel kell leszedni, a környezet pedig folyamatosan bevonódik az összecsapásokba. Emellett nagyon vagány, hogy fegyvert lőhetünk ki az ellenfél kezéből, az így levegőbe repülő fegyvert pedig akár még a levegőben is elkaphatjuk, hogy az ellenség ellen fordítsuk, a kifogyott fegyvert pedig egyszerűen hozzávághatjuk valakihez. Ezeket kombózva néhány jól célzott lövéssel, fedezékről fedezékre ugrálással és a környezeti dolgok meghackelésével pedig nagyon hamar egy valódi és halálos titkosügynöknek érezhetjük magunkat.
Kívülről nézve amúgy az akciózás néha kissé szakaszosnak tűnhet, de játék közben egyáltalán nem érződik annak. Az egész dinamikus, adrenalindús és filmszerű. A legjobb pedig az, hogy a fejlesztők nem estek át a ló túloldalára. Mindig pontosan annyi akció jut egy-egy fejezetre, amennyi még belefér egy kémtörténetbe, anélkül hogy a játék teljesen átcsúszna egy mezei akciójátékba.
Került egy közelharci mechanika is a játékba, ami erősen emlékeztet a Batman: Arkham-játékok ritmusára: támadás, hárítás, kitérés, visszatámadás, majd a végső elkábítás (és kombókat is csinálhatunk, igaz, ezekből nincs túl sok, de éppen elegendőek ahhoz, hogy ne váljon monotonná a közelharc). A különbséget a környezet használata adja. Bond nemcsak az ökleivel harcol. Fejek csapódnak falaknak, asztaloknak és szekrényeknek, tárgyakat dobálhatunk ellenfeleinkhez, az óránkból kilövelő lézerrel meg is vakíthatjuk őket, miközben bútorok törnek darabokra körülöttünk. Ezek a látványos animációk és a környezeti interakciók sokkal élvezetesebbé és élethűbbé teszik ezeket a részeket. Emellett szerepel egy TacSim nevezetű virtuális valóságbeli szimulátor is a játékban, amely az egyes pályák és fejezetek újrajátszhatóságát teszi lehetővé. Ez főleg arra szolgál majd, hogy a küldetések során elhagyott gyűjthető dolgokat (emléktárgyakat, kártyákat, képeslapokat, szóval a szokásos apróságok) megtaláljuk, de számos kihívást is teljesíthetünk az egyes pályák és küldetések alatt, amelyek új skineket és fegyvereket adnak.
Még a végére tennék egy kis kitérőt a történetre is, amely szintén meglepően jó lett. A 14–17 órás kampány tele van fordulatokkal, árulásokkal és váratlan helyzetekkel, amely során Bond valódi karakterfejlődésen megy keresztül. Van tétje az eseményeknek, a mellékszereplők többsége érdekes, a párbeszédek is jól megírtak, és a végére az is világossá válik, miként lesz a főhős a legendás 007-es ügynök, amit a legvégén ötletesen oldanak meg.
A játék utolsó néhány órájába viszont azért bele lehet kötni. Bár dícsértem a sztorit, azért a végére kissé elfáradt, és körülbelül egy-két órával hosszabb a szükségesnél. A főgonosz sem sikerült kiemelkedőre, ellátja a feladatát, mozgatja a cselekményt, de a játék végére sem válik igazán ikonikus ellenféllé. Emellett pont annyival lett több akciójelenet, felesleges csavar és boss-harc, amelyek nélkül feszesebb maradt volna az összkép. Ráadásul az utolsó fejezetekben a lopakodás és a kémkedés fokozatosan háttérbe szorul, helyüket pedig átveszi a klasszikus akciózás. Ez ugyan még mindig szórakoztató, de kevésbé különleges, így a végjáték valamelyest veszít abból az eleganciából, amely addig végig jellemezte a kalandot.
Lezárásnak annyit, hogy a 007 First Light pontosan az a játék lett véleményem szerint, amire a James Bond-franchise-nak szüksége volt. Nem egy Hitman-bőrbe bújtatott Bond-kaland, hanem egy önálló identitással rendelkező akció-kémthriller, amely tiszteli a filmsorozat örökségét, miközben új irányt is mutat annak. Nem tökéletes. A főgonosz felejthető, a finálé kissé túlnyújtott, és néhány helyen érződik, hogy az IO Interactive még csak most tanulja az akciójátékok műfaját. De a 007 First Light a játék nagy részében olyan élményt ad, amire valószínűleg a legtöbb Bond-rajongó régóta várt már. És ez a folytatásra csak jobb lehet. Ami nagyon meglepne, ha nem készülne már most.
A 007 First Light már elérhető PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en egyaránt.
